Michael York (Fulmer, Buckinghamshire, Egyesült Királyság 1942. március 27. –) angol színész. Eredeti neve: Michael Hugh Johnson. Az 1960-as évek második felében vált ismertté filmszínészként, és a következő évtizedben számos világsikerű alkotásban játszott vezető szerepet. Különösen otthonosan mozgott a kosztümös kalandfilmek világában, de színészi skálája ennél jóval szélesebb. Két magyar érdekeltségű filmben is szerepelt, és járt Magyarországon is. Hazájában megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozata (OBE) kitüntetést.
Michael York édesapja Joseph Gwynne Johnson katonatiszt, édesanyja Florence Edith May Johnson zenész. Meglehetősen fiatalon, 14 évesen kezdődött a karrierje: 1956-ban a The Yellow Jacket című produkcióban lépett fel. Három évvel később már a londoni West Enden lépett a világot jelentő deszkákra: kisebb szerepet játszott Shakespeare Hamletjében. Oxfordban folytatta tanulmányait, ahol 1964-ben kapott diplomát. Ezután különböző társulatok tagjaként szerzett további színpadi gyakorlatot. A tekintélyes Royal National Theatre-nél állapodott meg, ahol Franco Zeffirellivel dolgozott együtt. A Shakespeare-szakértőnek számító legendás rendező a Sok hűhó semmiért egyik fontos szerepét bízta Yorkra a vígjáték 1965-ös színpadi változatában, majd Lucentio szerepét adta neki A makrancos hölgy (1967) filmváltozatában. Michael olyan sztárok mellett mutathatta meg képességeit, mint Elizabeth Taylor és Richard Burton. Zeffirelli maximálisan elégedett volt a pártfogoltjával, és következő Shakespeare-adaptációjában Tybalt szerepét osztotta rá: a Rómeó és Júlia (1968) világsikernek bizonyult, és máig a dráma legnépszerűbb filmes feldolgozásának számít. Zeffirelli mellett mások is felfigyeltek a fiatal tehetségre, Joseph Losey például híres filmjében, a Balesetben (1967) egy arisztokratikus viselkedésű diák megformálására kérte fel.
Az 1970-es években York egymás után több világsikerű filmben játszott főszerepet. Egy skót kastély ellen léghajóval végrehajtott I. világháborús német akció kalandos történetét meséli el A Zeppelin (1971). A Lépj olajra! (1971) című szórakoztató kalandfilmben Michel Piccoli és Marlene Jobert voltak a partnerei. John Kander és Fred Ebb legendás musicalje alapján készült Bob Fosse emlékezetes alkotása, a Kabaré (1972). A fasizálódó Berlinben játszódó film főszerepét, az olcsó revü sztárját Liza Minnelli alakította: York játszotta szerelmét, a kissé félszeg angol diákot. Testhezálló szerep volt számára a forróvérű gascogne-i, D’Artagnan megformálása Richard Lester kalandfilmjeiben, melyek Id. Alexandre Dumas A három testőr című regénye alapján készültek: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (1974). Egyik sztárparádéból a másikba csöppent, amikor Sidney Lumet rábízta Andrényi gróf szerepét a Gyilkosság az Orient Expresszen (1974) című Agatha Christie-megfilmesítésben. Magyarországon kevésbé ismert, de külföldön kultikus műnek számít a Logan futása (1976) című sci-fi. Hollywood örökös fiatalságmániájának melodramatikus feldolgozása Billy Wilder Fedora (1978) című filmje, melyben Michael York saját magát, a népszerű és jóképű fiatal színészt alakította.
York az 1980-as évektől kezdve egyre több tévés produkcióban vállalt közreműködést, az 1990-es évektől pedig gyakran kapott szinkronizálásra szóló felkéréseket. Népszerűsége hazájában mit sem változott, ám az utóbbi években készült filmjei közül már lényegesen kevesebb lett igazi világsiker. Jancsó Miklósnak a terrorizmus erkölcsi kérdéseit feszegető A hajnal (1985) című filmjében York alakította a foglyul ejtett angol tisztet. Az 1972-es müncheni olimpiai túszdrámát követő izraeli megtorló akciót dolgozta fel a Gideon kardja (1986) című tévéfilm, melyben rajta kívül Steven Bauer, Lino Ventura és Rod Steiger játszottak fontos szerepeket. 1989-ben a korosabb d’Artagnant is eljátszotta A testőrök visszatérnek című kalandfilmben, az előző két részből ismert kollégák társaságában, megint Richard Lester irányítása alatt. Liv Ullmann mellett zömmel magyar színészekkel játszott az Oscar-díjas operatőr, Zsigmond Vilmos A tékozló apa (1992) című rendezésében. Az utóbbi években a magyar közönség elsősorban az Austin Powers-filmekből ismeri, melyekben Basil Exposition karakterét formálta meg, illetve olyan híres tévésorozatokból, mint a SeaQuest DSV, a Babylon 5 vagy a Szívek szállodája. A Muskétás kisasszony című 2004-es tévéfilmben újra d’Artagnan jelmezét öltötte magára.
1968. március 27-én, 26. születésnapján vette feleségül Patricia McCallumot. 1991-ben Travelling Player címmel jelentette meg az önéletrajzát.
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése