John Candy kanadai színész.

John Candy (Newmarket, Ontario, 1950. október 31. – Durango, Mexikó, 1994. március 4.) kanadai színész, szinte kizárólag vígjátékokból ismert.

Pályáját Torontóban kezdte, először a Second City Television tévésorozatban vált ismertté. Olyan vígjátékokban játszott, mint a Bombázók a seregnek, A nagy csobbanás, Jég veled, A nagy kiruccanás (1988), Űrgolyhók (1987) és a Belevaló papapótló. Egyik leghíresebb szerepe a túlságosan beszédes utazó ügynök, Del Griffith volt, aki zuhanyfüggönyökhöz árult karikákat John Hughes rendező komédiájában, a Repülők, vonatok, automobilok című filmben.

John Candy egy kertvárosban született, Newmarketben (Ontario), Sidney James Candy és Evangeline (Aker) Candy fiaként. A munkáscsalád római katolikus volt. Édesapja angol-skót származású, míg édesanyja lengyel-ukrán bevándorló családból ered. Candy a Neil McNeil katolikus középiskolába járt, egy mindenki számára nyilvános iskolába Torontóban, ahol a kanadai labdarúgó csapat tagja volt.

Candy első kis filmszerepe az 1973-as Class of '44ben volt, ahol nem tüntették fel a stáblistában. Több, kis költségvetésű filmben játszott az 1970-es évek alatt, köztük egy bankrablásos thrillerben, a The Silent Partnerben Christopher Plummer és Elliott Gould oldalán.

1976-ban mellékszerepet alakított (Rick Moranisszal együtt) Peter Gzowski rövid életű, késő éjszakai beszélgetős tévéműsorában, a Ninety Minutes Live-ben. Ugyanabban az évben, mint a The Second City torontói ágának tagja, széles nyilvánosságot kapott az Egyesült Államokan, ami népszerűvé tette, amikor a torontói vígjáték-show-ban, a Second City Televisionben rendszeresen kezdett szerepelni. A NBC átvette a műsort 1981-ben, ami hamar rajongótábort szerzett számára.

Az utánozóképesség Candy egyik tehetsége volt, amit gyakran kamatoztatott az SCTV sorozatban. Ismert személyiségek, akiket Candy utánzott: Jerry Mathers, Divine (Glen Milstead), Orson Welles, Julia Child, Richard Burton, Darryl Sittler, Luciano Pavarotti, Jimmy the Greek, Andrew Sarris, Tip O'Neill, Don Rickles, Curly Howard, Merlin Olsen, Jackie Gleason, Tom Selleck, Gordon Pinsent, Ed Asner, Gertrude Stein, Morgy Kneele, Doug McGrath és Hervé Villechaize.

1980-ra megkezdődött filmes karrierje. Katonát játszott Steven Spielberg nagy költségvetésű filmvígjátékában, az 1941-ben, mellékszerepet (mint Burton Mercer) a The Blues Brothersben. Egy évvel később Candy Dewey Oxbergert, egy szerethető, jóindulatú újoncot játszott a hadseregben az 1981-es Bombázók a seregnek című filmben, ami abban az évben az egyik legsikeresebb film volt. A következő két évben Candy kisebb cameo-szerepet kapott a Harold Ramis által rendezett National Lampoon's Vacationben, megjelent a Saturday Night Live-ban kétszer (1983-ban házigazda volt), és ezalatt játszott az SCTV-ben is.

1983-ban Candy megkapta az Esze semmi, fogd meg jól! főszerepét, és megkeresték azzal, hogy játssza el Louis Tully könyvelő szerepét a Szellemirtókban (a film 1984-ben jelent meg), de végül nem kapta meg a szerepet, mert annak megformálásához más elképzelései voltak; a szerepet Rick Moranis kapta meg (ennek ellenére John Candy egyike volt azoknak, akik Ray Parker, Jr. slágerében, a Ghostbustersben énekelnek, amit a film számára írt).

1984-ben John Candy játszotta Tom Hanks nőcsábász fivérét a A nagy csobbanás című romantikus vígjátékban. Ezt a filmet tekintik az első olyan szerepének, amivel elfogadottá vált.

Az 1980-as évek második felében Candy átlag alatti filmekben játszott (még egy beszélő ló hangját is alakította Bobcat Goldthwait komédiájában, a Hot to Trotban). Bár mellékszerepeket is játszott (például az Űrgolyhókban), lehetősége volt főszerepeket alakítani olyan vígjátékokban, mint az Önkéntesek (1985); Repülők, vonatok, automobilok; Szórd a pénzt és fuss! (Brewster's Millions, 1985); A nagy kiruccanás; Fegyvere van, veszélyes (Armed and Dangerous, 1986); Gyagyás nyomozás (Who's Harry Crumb?, 1989), Hóbortos vakáció (Summer Rental, 1985) és a Belevaló papapótló. Olyan emlékezetes szerepeket is alakított, mint a „furcsa” lemezlovas a Rémségek kicsiny boltja című zenés vígjátékban; vagy az országúti rendőr a Szezám utca: A madár nyomában című filmben.

1989-ben a producere volt és a főszerepet is játszotta az NBC szombat reggeli animációs sorozatának, aminek a címe Camp Candy volt. A műsor egy elképzelt nyári táborban játszódott, amit Candy vezetett. Ebben két gyermeke is szerepet kapott. A műsor alapján képregény is készült, amit a Marvel Comics Star Comics vállalkozása adott ki.

Az 1990-es évek elején Candy olyan kritikai és pénzügyi bukásokban játszott, mint a Nothing But Trouble (1991) (az ebben játszott szerepéért jelölték Arany Málna díjra „a legrosszabb női mellékszereplőnek”, mivel nőt alakított benne), a Delirious, és Once Upon A Crime, de olyan kirobbanó sikerekben is megjelent, mint a Rookie of the Year (nincs a stáblistában), a The Rescuers Down Under, a Reszkessetek, betörők! és a Jég veled!

Candy megkísérelte új irányba terelni karrierjét, amikor drámaibb szerepeket is vállalt. Ilyen volt 1991-ben az Mama pici fia (Only the Lonely) című romantikus vígjáték, amiben Candy egy chicagói rendőrt játszik, aki hatalmaskodó anyja (Maureen O’Hara) és új barátnője (Ally Sheedy) között őrlődik. Ugyanabban az évben Candy egy déli államokból származó, kétes ügyekkel foglalkozó ügyvédet alakít egy drámai szerepben, Dean Andrews-t, Oliver Stone JFK – A nyitott dosszié című filmjében.

1991-ben Bruce McNall, Wayne Gretzky és John Candy társtulajdonosai lettek a Kanadai Futball-liga egyik csapatának, a Toronto Argonautsnak. Az ismertség nagy figyelmet keltett Kanadában a csapat iránt, akik rengeteg pénzt költöttek, még a National Football League-ban játszó játékosokat is szerződtettek, akik igen magas árat kértek. Az Argonauts megnyerte az 1991-es Grey Cup-ot, miután megverte a Calgary-t 36–21-re az utolsó mérkőzésen.

John Candy kóros elhízástól szenvedett egész felnőtt kora alatt. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején további súlyt szedett fel, bár az utolsó időszakban erőfeszítéseket tett, hogy javítson egészségén: fogyókúrába kezdett és a dohányzásról is törekedett leszokni. Tudta, hogy a szívroham a családjában gyakran előfordult: édesapja és a nagyapja is szívrohamban haltak meg, és Candy meg akarta előzni, hogy ez vele is megtörténjen. 1994-ben, mialatt az Elég a vadnyugatból! című filmet forgatták Durangóban (Mexikó), Candy felhívta Larry Smith kanadai politikust, aki a Kanadai Futball Liga megbízottja volt, és bejelentette neki, hogy eladja a csapatát. Egy késő esti vacsora után, amit Candy maga készített az asszisztensei számára és ami főtt tésztából állt, elment lefeküdni.

Éjfél után, március 4-én álmában szívinfarktus érte, és 43 éves korában hunyt el. Gyászszertartását a St. Martin of Tours templomban tartották, és Culver Cityben temették el (Kalifornia), a Holy Cross temetőben.

1994. március 18-án korábbi alkalmi társulata, a The Second City különleges előadást tartott az emlékére, ezt egész Kanadában sugározták a tévében.

Az Elég a vadnyugatból!, aminek forgatása közben meghalt, 1994 nyarán jelent meg.

Candy utolsó teljes filmje a Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő (Canadian Bacon) volt, egy szatirikus komédia Michael Moore rendezésében. A film 1995-ben, egy évvel halála után jelent meg. A történetben Candy Bud Boomert, egy amerikai seriffet játszik, aki katonai inváziót indít Kanada ellen.

Az 1990-es évek elején a The Magic 7 TV film számára Candy szinkronszerepet vállalt. A film animációs nehézségek miatt évekig dobozban maradt.

John Candy csillagot kapott a kanadai Hírességek utcáján. 2006 májusában Candy egyike lett annak a négy, szórakoztató műfajban dolgozó embernek, akikről bélyeget adott ki a Kanadai Posta. A Blues Brothers 2000 című filmet három ember emlékének szentelték, köztük az egyik John Candy volt, aki mellékszerepet játszott az eredeti Blues Brothers című filmben.

A Neil McNeil katolikus középiskolában (Toronto, Ontario) a John Candy Visual Arts Studio a tiszteletére vette fel a nevét halála után. John Candy, az iskola egyik leghíresebb diákja azt mondta évente megtartott egyik látogatása alkalmával: „A sikerem azokon az értékeken és elveken alapszik, amiket nekem a Neil McNeilben tanítottak.”

Candy tiszteletére tartották a 2007-es Grey Cup-ot Torontóban, 2007 novemberében, amin Dan Aykroyd volt a házigazda.

Ween 1994-ben megjelent Chocolate and Cheese című albumát „John Candy (1950-1994) kedves emlékének ajánlotta”

Candy lánya, Jennifer Candy színésznő és televíziós producer. Olyan sorozatok készítésében vett részt, mint a Prom Queen és a Sam Has 7 Friends.

Forrás: wikipédia, listal.com