Geraldine James (Maidenhead, 1950. július 6.) angol színpadi, film- és televíziós színésznő, a Brit Birodalom Rendje (OBE) kitüntetés birtokosa.
A berkshire-i Maidenheadben született. A newburyi Downe House leányiskolába járt.
Egy öccse és egy húga volt. Apjuk, Thomas Gerald kardiológus orvos volt. Anyjuk, Annabelle James alkoholista volt, apjuk elvált tőle, amikor Geraldine 14 éves volt. Küzdelmes évek után az anya a Névtelen Alkoholisták szervezetének segítségével megszabadult szenvedélyétől, rendezte kapcsolatát gyermekeivel és életének utolsó évtizedeit józanul töltötte. Geraldine később úgy nyilatkozott, hogy anyjának példája tanította meg arra, hogy súlyos kudarchelyzetből is eredményesen visszaküzdhetjük magunkat.
1973-ban szerzett diplomát a londoni Drama Centre színiiskolában, első szerepeit angliai repertoár-színházakban játszotta. Később játszott a New York-i Broadway színházaiban is. Klasszikus színpadi művekben nyújtott kiemelkedő alakításaiért kivívta a nézők és a kritikusok elismerését. Alkata, szabatos stílusa Vanessa Redgrave alakját idézte.
1976-ban kapta első kisebb filmszerepét. 1977-ben már jelölést kapott a legjobb televíziós színésznőnek járó BAFTA-díjra, a Dummy című tévéfilmben játszott Sandra-alakításáért. Filmszínészi pályája során eddig összesen négy BAFTA-jelölést szerzett (1977, 1984, 1995, 2000).
1982-ben, Richard Attenborough nemzetközi koprodukciójában, a nagyszabású Gandhi filmben James figyelemre érdemes mellékszerepben tűnt fel, mint Mirabehn, a karizmatikus Gandhi (Ben Kingsley) egyik női híve, akinek alakját valós személyről, Madeleine Slade-ről (1892–1982), Sir Edmond Slade brit tengernagy leányáról mintázták.
Brit és amerikai vígjátéki szerepben is remekelt, így Mel Smith 1989-es A nagy balek-jében, mint Carmen, és Jon Amiel 1997-es Az ember, aki túl keveset tudott című kém-komédiájában, mint „Doktor Ludmilla Kropotkin”. A korona ékköve tévésorozatban (1984) és a Band of Gold (1995) sorozatban nyújtott alakítása két újabb BAFTA-jelölést hozott neki.
Az 1989-es Velencei Filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznőnek járó Volpi Kupát a She’s Been Away tévésorozatban nyújtott alakításáért. 1990-ben A velencei kalmár broadway-i színházi előadásain (ahol Dustin Hoffman játszotta a címszerepet, Shylockot) Portia szerepében nyújtott kiemelkedő drámai alakításáért elnyerte a Drama Desk Award szakmai díját és jelölték a legjobb női színpadi főszereplőnek járó Tony-díjra is (ez utóbbit azonban Maggie Smith kapta).
Guy Ritchie rendező két Sherlock-filmjében, a 2009-es Sherlock Holmes-ban, majd ennek 2011-es folytatásában, az Árnyjátékban is a nagy detektív szigorú és rendszerető házvezetőnőjét, Mrs. Hudsont játszotta.
A 2000-ben sugárzott A hét legfőbb bűn című televíziós drámasorozat összes filmjében szerepelt, Pete Postlethwaite, Caroline Hayes és Frank Finlay társaságában. Alakítása újabb BAFTA-jelölést hozott neki. 2003-ban kitüntették a Brit Birodalom Rendje kitüntetés tiszti fokozatával (OBE).
Lady Ascot-ként jelent meg két amerikai Lewis Carroll-filmadaptációban, előbb Tim Burton rendező 2010-es Alice visszatér Csodaországba c. mozifilmjében, valós szereplőként, majd Lady Acot hangját adta James Bobin rendező 2016-os Alice Tükörországban c. animációs mesefilmjében. Szerepelt David Fincher rendező 2011-es A tetovált lány című thriller-drámájában, Daniel Craig és Christopher Plummer mellett. 2015-ben főszerepet kapott Andrew Haigh rendező 45 év című romantikus drámájában, Charlotte Rampling és Tom Courtenay mellett.
Fontos főszerepet, Marilla Cuthbert gyermektelen nevelőanyát alakította a 2017-től vetített Anne, E-vel a végén! című Netflix kanadai tévésorozat összes filmjében. 2019-ben Michael Engler rendező a Downton Abbey c. mozifilmjében ő játszotta Mária angol királynét.
Peter Hall (1930–2017) színházi és filmrendező úgy jellemezte, hogy Geraldine James az angol klasszikus színpadi színjátszás egyik legkiemelkedőbb személyisége.
1973-ban, a londoni Drama Centre-beli tanulmányai során ismerkedett meg jövendő férjével, Joseph Blatchley (1948) színinövendékkel, de kapcsolat ekkor még nem alakult ki köztük. Évekkel később a már befutott színésznő és a színházrendező ismét találkozott. Kapcsolatukból 1983-ban egy leányuk született, Eleanor „Ellie” Blatchley. 1986 júniusában a szülők összeházasodtak. A házasság tartósnak bizonyult.
Forrás: wikipédia, listal.com