Arthur William Matthew Carney, művésznevén Art Carney (Mount Vernon, New York, 1918. november 4. – Chester, Connecticut, 2003. november 9.) Oscar-díjas, Golden Globe-díjas és hatszoros Emmy-díjas amerikai színész, komikus. Az egyszerű gondolkodású, karizmatikus Ed Norton szerepében ismertebb, aki a Hooneymooners szituációs komédiában Jackie Gleason színész segítőtársa. Carney sosem tanult színészkedni, mégis zseniálisan időzítette a poénok pillanatát. 1974-ben nyert Oscar-díjat, A macskás öregúr főszerepéért, amiben egy özvegy öregembert játszik, akit kilakoltatnak lakásából, ezért országjáró útra indul macskájával, Tontóval.
Carney ír származású amerikai nagycsaládba született. Öt bátyja volt. Apja, Edward Michael Carney újságkihordó, anyja, Helen Farrell hivatásos hegedűművész. Carney csendes gyereknek számított, mégis már kiskorában azzal szórakoztatta családját, hogy saját műsort rendezett nekik magánszámaival. Az iskolában tehetségkutatót nyert, mert kiválóan imitálta korának nagy embereit.
1936-ban érettségizett az A. B. David Középiskolában. Ezután lehetőséget kapott a Horace Heidt Zenekartól, hogy egy rádióműsorban szerepelhessen, így mikor a zenekar 1941-ben leforgatta műsorát, a Pot o’ Goldot, Carney egy kisebb szerepben hozzájárult a végeredményhez. A zenekar sokat utazott, napjában öt-hat műsort is leadott. Michael Seth Starr Carney-ról írt életrajzi művében leírja, hogy Carney már itt elkezdett inni: Carney az utazgatás során szobatársául egy olyan zenekari tagot kapott, aki nem vetette meg az alkoholt.
„Mindennap öt, hat show-t leadtunk. Fred (a szobatársa) a napot ginnel és vérnaranccsal indította, az volt a reggelink. Tizennyolc voltam, ő egy vak fütyülő zenész. Semmi felelősségérzet, se bűntudat nem nyomta a vállunkat. Már akkor is egy alkoholista voltam.” – mesélte Carney.
Nem sokkal ezután azonban kilépett a zenekarból, mert egy nap olyan részeg volt, hogy nem volt szereplésre képes állapotban. Azt pedig nem akarta, hogy kirúgják. Ezután megpróbálkozott a stand-uppal, de hamar megtanulta, hogy ez nem neki való. Rövid időre visszatért a rádiózáshoz. 1942-ben bátyja, Jack közreműködésével felvették a Report to the Nation műsorába, ahol napi híreket dolgoztak fel színészek segítségével, akik leutánozták, és humorosan visszaadták a világ vezetőinek stílusát. Carney többek között Franklin D. Roosevelt elnököt és Winston Churchillt imitálta. Carney annyira jól alakította az amerikai elnököt, hogy az elnök titkára a szerep ejtését kérte: „Nem akarjuk, hogy az emberek azt higgyék, maga az elnök humorizál a műsorban.”
Rádiós tevékenysége megszakadt, amikor 1944-ben szolgálatba hívták, és Franciaországba sorozták be. A világháború egy olyan sebet ejtett rajta, amit egész hátralevő életében rejteni próbált: egy repesz lezúzta a lábát. Kilenc hónapot töltött kórházban, a jobb lába rövidebb lett, mint a bal, ezután csak bicegve tudott járni.
Az 1940-es és ’50-es években televíziós műsorokban szerepelt, mint a Henry Morgan’s Great Talent Hunt. Névjegyévé vált szerepében, a különc varrodai munkás, Ed Norton alakjában először a Cavalcade of Stars-ban volt látható a képernyőn, ami úgyszintén egy Jackie Gleason-féle show volt. Rádiós műsorvezetők ajánlották Carney-t Gleasonnak, aki akkor még hírét sem hallotta a férfinak. Mikor Gleason újabb műsort tervezett, Carney vele tartott, és több szerepet eljátszott a szituációs komédiákban, mégis a közönségnek Ed Norton alakja maradt a legmegnyerőbb. Ezt mutatja az is, hogy varrodák ajánlottak neki tiszteletbeli tagságot Texasban, Floridában és Kaliforniában.
„Ed Norton kedves nekem. Azért is, amit a karrieremért tett. Az igazat megvallva azonban jobban nem is különbözhettünk volna egymástól a való életben. Norton nyitott volt a világra, nem létezett olyan ember, akire nem ragadt volna rá a jókedve. Én pedig? Én egy magányos farkas vagyok, örökké sopánkodom magamban.” – Art Carney
Carney azt is elmondta, hogy sokan kérdezték tőle az utcán, "hogy mennek a dolgok a varrodában". „Nem mintha valaha is megbánnám, hogy Ed Nortont játszom.” - hangoztatta.[1] Ed Norton öt Emmy-díjat is hozott Carney-nak. Habár Jackie Gleason is jó véleménnyel volt róla, Carney nem komikusként fogta fel magát. Azt mondta, sosem mesél vicceket. Ha meg is próbálná, a közönség öt perc után elveszíti az érdeklődését. Ezt tapasztalatból tudta, miután stand-upos kísérletei fiatal korában kudarcba fulladtak.
Carney legemlékezetesebb szerepe, A macskás öregúr című filmben volt, ahol Harryt, a hetvenéves öregembert játszotta. Játéka Golden Globe-ot és Oscart nyert. Carney nem akarta elfogadni a szerepet, mert fiatal volt egy hetvenéves megformálásához, a rendező, Paul Mazursky azonban meggyőzte.
1965-ben huszonöt év házasság után felesége, Jean Myers elvált tőle, Carney évekig keményen ivott. A Furcsa pár forgatása alatt összeomlott, kilépett, és ezután szanatóriumba járt. Mikor kijött onnan, gyógyszereket kezdett szedni, ezért újra visszament. 1966-ban elvette Barbara Isaacet, de tíz évvel később tőle is elvált. Carney és Jean Myers a hetvenes években újraházasodott, együtt leküzdötték az alkoholizmust. Carney-nak három gyermeke született.
2003-ban hosszú betegeskedés után hunyt el 85 éves korában.
 |
| Pert Kelton, Jackie Gleason, Art Carney és Joyce Randolph |
 |
| Art Carney és Jonathan Winters |
 |
| Art Carney és Nanette Fabray |
 |
| Art Carney és Barbara Rhoades |
 |
| Art Carney és Katharine Bard |
 |
| Art Carney és Katharine Bard |
 |
| Richard Harris, Art Carney és Ann Turkel |
 |
| David Niven, Maggie Smith és Art Carney |
 |
| Art Carney és James Cagney |
 |
| Sid Caesar, Audrey Meadows és Art Carney |
 |
| Jackie Gleason, Art Carney, Audrey Meadows és Joyce Randolph |
 |
| Art Carney, Monica Evans és Carole Shelley |
 |
| Jackie Gleason és Art Carney |
 |
| Barbara Nichols és Art Carney |
 |
| Veruschka von Lehndorff, Walter Matthau, Art Carney és Mike Nichols |
Forrás: wikipédia, listal.com
