Lauren Bacall, születési neve Betty Joan Perske (New York, 1924. szeptember 16. – New York, 2014. augusztus 12.) Golden Globe-díjas amerikai színésznő.
Hírnevét olyan film noirrokkal alapozta meg, mint A hosszú álom (1946) vagy a Sötét átjáró (1947), de később nagy sikerű vígjátékokban is szerepelt: Hogyan fogjunk milliomost? (1953), Formatervezett nő (1957).
A filmiparban betöltött helyének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.
New Yorkban látta meg a napvilágot Betty Joan Perske néven 1924. szeptember 16-án William Perske kereskedő és Natalie Weinstein-Bacal – akitől később a vezetéknevét is kölcsönözte – titkárnő egyetlen leányaként. A szülei zsidó bevándorlók voltak, akiknek a gyökerei Lengyelországból, Németországból és Romániából származtak. A szülei ötéves korában elváltak, ekkor kezdte el viselni az édesanyja nevét, akihez nagyon szoros kötődése alakult ki. Az apját soha többé nem látta, az anyjával Kaliforniába költöztek.
Bacall az American Academy of Dramatic Arts nevű iskolában kezdett el leckéket venni a színészetből, eközben színházi jegyszedőként dolgozott és modellkedést is vállalt. 17 éves korában Betty Bacall néven lépett fel elsőnek a Broadwayen. Az életrajzi könyve szerint találkozott példaképével Bette Davisszel is Davis hotelében. Évekkel később Davis meglátogatta a színfalak mögött Bacallt, és gratulált neki az Applause című musicalben nyújtott alakításához, melyen a Mindent Éváról is alapult.
1943-ban Howard Hawks felesége, Nancy fedezte fel Bacallt a Harper's Bazaar divatmagazin címlapján, és sürgette a férjét, hogy csináljon a lánnyal próbafelvételeket a Gazdagok és szegényekhez. Hawks Hollywoodba hívta meghallgatásra, majd aláíratott vele egy hétéves szerződést heti 100 dollárért, és elkezdte igazgatni Bacall filmes karrierjét. Hawks kérésére cserélte le a keresztnevét Laurenre. Nancy Hawks is a szárnyai alá vette, hatására divatosan kezdett el öltözködni, és elsajátította az elegancia, jómodor és a jóízlés íratlan szabályait.
Bacall a Szegények és gazdagok próbafelvételén ideges volt. Hogy csillapítsa remegését, az állát a mellkasához nyomta és ferdén felvont szemekkel nézett a kamerába. Ez a nézés később A pillantás néven vált ismertté, és Bacall védjegyévé vált. A forgatás alatt Humphrey Bogart, aki akkor Mayo Methot férje volt, kezdett viszonyt a nála 25 évvel fiatalabb Bacallal. Egy évvel később össze is házasodtak.
Következő filmje a Confidential Agent című kémfilm volt Charles Boyer oldalán, amit a kritikusok nagyon lehúztak. Bacall életrajza szerint a stúdiófőnök Jack Warnert nem igazán érdekelte a minőség, továbbá a karrierje ezután soha nem tudott igazán felépülni. Bár később olyan nagy sikerű film noirokban játszott, mint A hosszú álom (1946) és a Sötét átjáró (1947) vagy John Huston Key Largoja (1948).
Több forgatókönyvet is visszautasított, mert nem találta őket elég érdekesnek, ezáltal nehéz természetű hírnévre tett szert. Annak ellenére is, hogy a főszereplésével készült filmek jó fogadtatásban részesültek. A trombitás fiatalemberben (1950) Kirk Douglas és Doris Day mellett egy kétarcú végzet asszonyát alakított. A filmre gyakran úgy hivatkoznak, mint az első nagy költségvetésű dzsesszfilmre. Szintén sikeres volt az 1953-as Hogyan fogjunk milliomost? című komédiában Marilyn Monroe oldalán.
1956-ban a Douglas Sirk rendezte A szélre írva című könnyfacsaró drámában játszott Rock Hudson és Dorothy Malone mellett. Bacall elmondása szerint nem nagyon foglalkozott a szerepével, mialatt otthon férje, Humphrey Bogart rákban haldoklott.
A hatvanas években karrierje leszálló ágba került, csak kevés filmben volt látható. Habár a színpadon nagy sikereket ért el, kétszer is elnyerte a Tony-díjat. Azon kevés filmek, melyekben szerepelt ebben az időszakban csupa nagynevű sztárok mellett történt: Majd most kiderül (1964): (Henry Fonda, Tony Curtis és Natalie Wood), Harper - Célpontban (1966): (Paul Newman, Shelley Winters, Julie Harris, Robert Wagner és Janet Leigh), Gyilkosság az Orient expresszen (1974): (Ingrid Bergman, Albert Finney és Sean Connery). 1976-ban szerepet vállalt régi barátja John Wayne utolsó filmjében, A mesterlövészben. Az erősen konzervatív Wayne és a liberális Bacall annak ellenére is barátok voltak, hogy eltérő politikai nézeteket vallottak.
A későbbiekben olyan sikeres regényadaptációkban játszott, mint a Randevú a halállal (1988) Agatha Christie könyvéből és Tortúra (1990) Stephen King írásából. 1997-ben életében először jelölték Oscar-díjra a Tükröm, tükröm... című romantikus filmben nyújtott alakításáért. Igaz a Golden Globe-díjat elnyerte és sokan neki jósolták az Oscart is, de azt végül Juliette Binoche kapta meg Az angol betegért.
A 2000-es években a karrierje ismét kivirágzott. Olyan, a kritikusok által felmagasztalt produkcióban kapott lehetőséget, mint Lars von Trier kultfilmje, a Dogville - A menedék (2003) és szintén Nicole Kidman mellett a Születés (2004). 2007-ben az egyik főszerepet játszotta Paul Schrader A kísérő című drámájában.
1945. május 21-én ment hozzá Humphrey Bogarthoz. A házasságukat és a nászútjukat egy ohioi farmon töltötték a Pulitzer-díjas Louis Bromfield birtokán, aki Bogart közeli barátja volt. A házaspár Bogart 1957-ben bekövetkezett haláláig együtt maradt. Egy fiuk, Stephen és egy lányuk, Leslie született. Bogart gyakran nevezte feleségét Babynek, még olyankor is, amikor mások társaságában beszélt róla. Az Afrika királynője forgatása alatt Bogart és Bacall jó barátságot kötött Bogart filmbéli partnerével, Katharine Hepburnnel és Spencer Tracyvel.
Röviddel Bogart halála után Frank Sinatrával kezdett szerelmi viszonyt. A TCM-en adott egyik interjújában azt nyilatkozta, hogy ő maga vetett véget a kapcsolatnak. Máshol azonban az életrajzában azt írta, hogy Frank Sinatra szakított vele hirtelen, mert dühös lett, hogy a sajtóban az jelent meg, hogy megkéri Bacall kezét. Bacall és barátja, Irving Paul Lazar ugyanis a hollywoodi pletykarovatot vezető Louella Parsonssal ezt az információt osztotta meg. Sinatra ezután megszakított minden kapcsolatot Bacallal és Las Vegasba ment.
1961-ben hozzáment a színész Jason Robardshoz, akitől egy fia született, Sam, belőle később szintén színész lett. Bacall 1969-ben vált el második férjétől, a válás fő okát a férfi alkoholizmusa jelentette.
 |
1940s. (Mondadori)
|
 |
1943. (John Engstead)
|
 |
| 1944. (John Kobal)
|
 |
1944. (John Engstead)
|
 |
1944. (FPG)
|
 |
| 1945. (John Kobal) |
 |
1945. (Bettmann)
|
 |
1945. (John Rawlings)
|
 |
1945. (Ralph Crane)
|
 |
| 1945. (John Kobal) |
 |
| 1945. (Bettmann) |
 |
1945. (Nina Leen)
|
 |
1945. (Archive Photos)
|
 |
| 1945. (John Kobal) |
 |
1945. (Hulton)
|
 |
1945. (John Kobal)
|
 |
1946. (Sunset Boulevard)
|
 |
1946. (CBS)
|
 |
1946. (Keystone)
|
 |
| 1947. (Donaldson) |
 |
1949. (Alfred Eisenstaedt)
|
 |
| 1949. (Alfred Eisenstaedt) |
 |
1949. (Keystone)
|
 |
1949. (Clifford Coffin)
|
 |
| 1949. (Clifford Coffin) |
Forrás: wikipédia, vintag.es
