Ann Harding (eredeti nevén Dorothy Gatley) (San Antonio, 1902. augusztus 7. – Los Angeles, 1981. szeptember 1.) Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő, a harmincas évek kiváló művésze. Ismertető jele volt, hogy hosszú szőke haját mindig kontyba kötve viselte.
Harding Texas államban született, édesapja George Gatley katonatiszt volt, édesanyja Elisabeth Crabb. Hardingnak volt egy nővére is, akit Edithnek hívtak. Az apját gyakran áthelyezték más állomásra, ezért a család többször is költözött, laktak Illinois-ban, Kubában és Kentuckyban is. Harding ezen idő alatt tizenhárom különböző iskolába járt. Mikor a család letelepedett New Jersey-ben, Harding már majdnem túl volt a főiskolás évein. Az East Orange Középiskolában érettségizett, de az egyetemet nem tudta megengedni magának. Pennsylvaniában járt csak egy évet a Bryn Mawr Főiskolára, ahol drámát hallgatott. Itt színészkedett először Shakespeare Macbeth című darabjában, amiben Macduf szerepét kapta.
Családját támogatva dolgozni kezdett, először egy biztosító társaságnál, majd egy filmgyártó cégnél, ahol a forgatókönyvekkel foglalkozott. 1921-ben debütált a Broadway színpadán a Like a Kingben. Óriási sikere két évvel rá következett a Tarnish című darabban. Harding a húszas években a színpadon maradt, 1927-ben újabb sikerét élte meg a Trial of Mary Dugan címszerepével, ami közel négyszáz előadást ért meg. 1926-ban férjhez ment Harry Bannisterhez, aki szintén színészként kereste kenyerét. Lányuk, Jane, 1929-ben született.
Harding Hollywoodba ment, amint szerződést kapott a Pathé Stúdiótól. Első filmes szerepét a Paris Bound című filmben kapta meg, majd felbukkant a Szökés az Ördögszigetről című produkcióban Ronald Colmannel az oldalán, az évet pedig a Her Private Affairrel zárta, amiben férjével, Bannisterrel szerepelt. A párosuk újra a filmvásznon volt a Girl of the Golden Westben egy évvel később, 1930-ban. Hardingot kiválasztották a Holiday főszerepére, amit Philip Barry regényéből adaptáltak. Harding játékát Oscar-díjra jelölték, de a díjat Marie Dressler nyerte a Min és Bill című filmmel. 1932-ben Leslie Howarddal láthatta őt a közönség az Animal Kingdomban, 1933-ban Robert Montgomery és Joan Crawford oldalán játszott a When Ladies Meetben. 1935-ben az Elvarázsolt április női színészgárdájának tagjait bővítette. A történet 1992-ben kapott egy másik adaptációt, amiben Miranda Richardsonra és Joan Plowrightra osztották a főszerepet.
Harding két legjobb filmjének az 1935-ös Álmok kertjét tartják Gary Cooperrel és az 1937-es Love from a Strangert Basil Rathbone-nal. Ezt követően szüneteltette karrierjét a csúnya válási per miatt, ami elhúzódott a gyermekfelügyeleti jog miatt. Az sem volt mellékes, hogy Harding neheztelt Hollywoodra: „Egyszerűen nem állom azt az elképesztő otrombaságot, amit itt művelnek minden egyes filmmel.”
Harding 1937-ben férjhez ment Werner Janssen karmesterhez. 1942-ben tért vissza Hollywoodba, hogy férjét elkísérje, és három filmet is forgatott: Eyes in the Night, The North Star és Mission to Moscow. Egészen 1947-ig filmezett, ezt követően 1950-ig nem volt látható a mozivásznon. Harding már csak mellékszerepekkel tűnt fel, mint feleség vagy édesanya. 1951-ben a Magnificent Yankeesben Louis Calhern oldalán bukkant fel, újabb ötéves szünet után pedig Fredric March feleségeként volt látható A szürke öltönyös férfiben.
Az ötvenes évektől televíziós műsorokban szerepelt olyan nagyszerű színészekkel, mint Beulah Bondi, Dorothy Gish és Raymond Massey, és egészen a hatvanas évek közepéig színészkedett. Filmet többet már nem forgatott, de a színpadra még visszatért, hogy együtt adhasson elő George C. Scott-tal. 1962-ben elvált második férjétől, és végleg nyugdíjba vonult. 1981-ben hunyt el hosszú betegeskedést követően az Angyalok Városában, Los Angelesben.
Forrás: wikipédia, vintagenewsdaily.com
