Veronica Cartwright amerikai színésznő.

Veronica A. Cartwright (Bristol, 1949. április 20. –) brit születésű amerikai színésznő.

Pályafutása során mozifilmekben és televíziós sorozatokban is feltűnt. Legemlékezetesebb alakításait sci-fi és horror műfajú filmekben nyújtotta. Gyermekszínészként szerepelt A gyerekek órája (1961) és a Madarak (1963) című filmekben.

Felnőtt színészként leginkább A testrablók támadása (1978) és a A nyolcadik utas: a Halál (1979) című scifi-horrorfilmekből ismert. Utóbbiért Szaturnusz-díjat nyert legjobb női mellékszereplő kategóriában. Az 1987-es Az eastwicki boszorkányokért szintén jelölték ugyanerre a díjra. Az 1990-es évek során televíziós vendégszerepléseiért három Primetime Emmy-jelölést is kapott.

Húga, Angela Cartwright szintén színésznő.

Bristolban született, majd családjával együtt az Amerikai Egyesült Államokba emigráltak.

Először modellkedéssel foglalkozott és reklámokban szerepelt, majd 1958-ban az In Love and War című filmdrámában kapta meg első filmes szerepét. Gyermekszínészként A gyerekek órája (1961) és Alfred Hitchcock 1963-as Madarak című horrorfilmjében is feltűnt. A filmezés mellett az 1960-as években sorozatokban is látható volt A Leave It to Beaver című szituációs komédiában több alkalommal, az Alkonyzónában egy epizódban vállalt szerepléseket (utóbbiban 1962-ben, az I Sing the Body Electric című részben). A Daniel Boone című sorozat első két évadjában, 1964 és 1966 között Jemima Boone-t alakította (az általa játszott szereplőt magyarázat nélkül kiírták a történetből).

Az 1970-es években, immár felnőtt színészként A testrablók támadása (1978) és A nyolcadik utas: a Halál (1979) című filmekkel vált elismertté.

Utóbbiban eredetileg a főhősnő Ellen Ripley szerepére jelentkezett és a forgatás kezdetéig abban a tudatban volt, hogy meg is nyerte azt. A rendező, Ridley Scott azonban az utolsó pillanatban Sigourney Weavernek adta a főszerepet, Cartwright pedig a mellékszereplő Lambert navigátort játszhatta el. A filmmel kapcsolatos további érdekesség, hogy a filmtörténet szempontjából emlékezetessé váló jelenetben, melyben a John Hurt által alakított szereplő mellkasából kirobban az újszülött idegen, a meglepetés ereje és a jelenet véressége miatt Cartwright rémült reakciója valós volt. Bár a színésznő társaival együtt nagyjából tisztában volt a jelenet tartalmával, annak részleteibe nem avatták be. Hasonló történt A testrablók támadása legutolsó jelenetében is, ahol Philip Kaufman rendező előzetesen nem árulta el neki a rémisztő jelenet végkimenetelét. Cartwright a A nyolcadik utas: a Halál című filmben bemutatott alakításáért Szaturnusz-díjat nyert legjobb női mellékszereplő kategóriában.

További filmjei közé tartozik a Feliratok (1975), az Irány délre! (1978), Az igazak (1983), a Gyermek az időben (1986), az 1987-es Az eastwicki boszorkányok (mellyel újabb Szaturnusz-jelölést szerzett legjobb női mellékszereplőként), a Pénz beszél (1997), a Horrorra akadva 2. (2001) és a Kinsey – Mindenki másképp csinálja (2004). 2007-ben a Invázió című horrorfilmben szerepelt, mely a Testrablók támadása feldolgozása.

A filmezés mellett számos televíziós sorozatban is vendégszerepeket vállalt. Többek között feltűnt a Miami Vice, a Baywatch, a Chicago Hope Kórház, a Will és Grace, az Angyali érintés, az Amynek ítélve, a Sírhant művek, A főnök és az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály epizódjaiban. Vendégszerepléseiért három egymást követő évben Primetime Emmy-jelölést kapott legjobb női vendégszereplő (televíziós drámasorozat) kategóriában: 1997-ben a Vészhelyzet, míg 1998-ban és 1999-ben az X-akták című sorozatban nyújtott alakításaiért – utóbbiban a Cigarettázó Férfi volt feleségét, a földönkívüliek által elrabolt Cassandra Spendert személyesítette meg.

2006-ban rákerült a Scissor Sisters együttes "I Don't Feel Like Dancin'" című kislemezének borítójára, valamint a Ta-Dah albumra is. A nyolcadik utas: a Halál című filmen alapuló, 2014-es Alien: Isolation című videójáték letölthető küldetéseiben egykori színésztársaival együtt szerepet vállalt és ismét Lambertet formálta meg. A 2015-ös Fallout 4-ben több szereplő hangjaként is hallható.

Háromszor házasodott, első férje 1968 és 1972 között Richard Gates volt, házasságuk válással végződött. Második férjétől, Stanley Goldsteintől szintén elvált, ez a házasság 1976-tól 1980-ig tartott. Harmadik férje az amerikai színész, rendező és forgatókönyvíró Richard Compton volt. 1982-ben kötött házasságuk 2007-ig, Compton haláláig tartott. Egy fiúgyermekük született, Dakota.

Forrás: wikipédia, listal.com