Jean-Pierre Cassel ( születési neve: Jean-Pierre Crochon) (Párizs, 1932. október 27. – Párizs, 2007. április 19.) francia színész. Az 1950-es évektől filmezett. Külföldön is népszerű, sokat foglalkoztatott jellemszínész volt. Éppen ezért némileg meglepő, hogy mennyiségre és minőségre egyaránt figyelemre méltó életműve ellenére sem hazájában, sem külföldön nem részesült lényegében semmilyen komolyabb szakmai elismerésben. Egyik fia az új évezred népszerű filmsztárja, Vincent Cassel. Lánya, Cécile szintén a színi pályát választotta.
Jean-Pierre René Simon színitanodájában készült a pályára. Első szakmai tapasztalatait a színpadon szerezte, főleg kabarékban lépett fel. 1953-ban kezdett filmezni. Gene Kelly Franciaországban forgatott filmjében, a The Happy Roadban (1957) még csak statisztált, de a neves színész-rendező biztatta, hogy ne hagyjon fel a filmezéssel. Filmszínészi karrierje Philippe de Broca alkotásaival indult be igazán: A tréfacsináló, Szerelmi játékok, Szerető öt napra. Emlékezetes szerepe volt Voltaire hősének megformálása a Candide, avagy a XX. század optimizmusa (1961) című filmben. Rövidesen a szakma további jeles alkotói – Claude Chabrol, Abel Gance, René Clément, René Clair és mások – kezdték foglalkoztatni. Gyakori szerepköre volt a szívtipró és a sikeres életművész.
Nemzetközi szinten Ken Annakin derűs filmje, a repülés hőskorában játszódó Azok a csodálatos férfiak, az ő repülő masináikkal (1965) hívta fel rá a figyelmet. Hazájában Alain Jessua Játék a gyilkossággal (1967) című érdekes filmjátéka, Jean-Pierre Melville Árnyékhadsereg (1969) című háborús drámája és Michel Deville A medve és a baba (1969) című munkái jelentettek komoly feladatokat számára: utóbbiban Brigitte Bardot oldalán játszott. Egy francia ezredest alakított a színészként is jelentékeny rendező, Richard Attenborough első játékfilmjében, a Váltson jegyet a háborúba! (1969) című zenés komédiában.
Az 1970-es években ért fel pályája csúcsára. Fontos szerepet játszott Luis Bunuel ma már filmtörténeti értékű munkájában: A burzsoázia diszkrét bája (1972). Briliáns alakítást nyújtott a hiú és infantilis XIII. Lajos király szerepében Richard Lester kétrészes Dumas-adaptációiban: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (1974). E két kosztümös kalandfilm az akkori legnagyobb sztárokat vonultatja fel, akárcsak az Agatha Christie krimijéből készült Gyilkosság az Orient Expresszen (1974), melyben Cassel a vasúti kalauz kulcsszerepét játszotta. Magyarországon is vetítették a Csak egy asszony (1975) című életképet és a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? (1978) című krimivígjátékot: előbbiben Annie Girardot, utóbbiban Jacqueline Bisset volt a partnere.
Évei számának gyarapodásával sem szorult háttérbe, sőt a televízió is mind gyakrabban foglalkoztatta. XIII. Lajos után XV. Lajost is eljátszotta a Casanova (1987) című tévés produkcióban, ráadásul partnerei között Lester testőr-filmjeiből ismert kollégák is voltak: Richard Chamberlain, Faye Dunaway, Frank Finlay és Roy Kinnear. Szerepelt egyébként a testőr-filmek befejező részében is: A testőrök visszatérnek (1989). Mivel az általa korábban játszott XIII. Lajos a cselekmény szerint akkor már halott volt, Cassel egy új szereplőt, a nagy orrú Cyranót keltette életre. Vincent van Gogh és fivére, Theo kapcsolatáról szól Robert Altman Vincent és Theo (1990) című rendezése, melyben Cassel dr. Paul Gachet alakját formálta meg. Altman néhány évvel később a divatvilágot kipellengérező szatírája, a Divatdiktátorok (1994) sztárjai közé is meghívta a színészt. Casselt régi barátja, Claude Chabrol A szertartás (1995) című filmjében nyújtott alakításáért a legjobb epizodistának járó César-díjra jelölték, de nem neki ítélték. Haláláig folyamatosan filmezett. Rákban hunyt el.
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése