Gene Hackman amerikai színész.

Eugene Allen "Gene" Hackman (San Bernardino, 1930. január 30. –) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, író.

Hat évtizedet átívelő színészi pályafutása alatt két Oscar-díjat, négy Golden Globe-díjat, két BAFTA-díjat és egy Screen Actors Guild-díjat nyert.

Legfontosabb és kritikailag legsikeresebb filmjei közé tartozik az 1971-ben bemutatott Francia kapcsolat című thriller, valamint Clint Eastwood Nincs bocsánat (1992) című westernfilmje – Hackman mindkét filmmel Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjakat szerzett. Szintén Oscar-jelöléseket kapott a Bonnie és Clyde (1967), a Sohasem énekeltem az apámnak (1970) és a Lángoló Mississippi (1988) című filmjeiért.

Az 1978-as Superman című filmben és annak két folytatásában – Superman II. (1980), Superman IV. – A sötétség hatalma (1987) – a címszereplő ősellenségét, Lex Luthort alakította. Egyéb, jelentősebb szerepei voltak A Poszeidon katasztrófa (1972), a Magánbeszélgetés (1974), a Francia kapcsolat II. (1975), A legjobb dobás (1986), A cég (1993), Az utolsó esély (1995), A közellenség (1998), A cserecsapat (2000), az Ellenséges terület (2001), a Tenenbaum, a háziátok (2001) és Az elnök emberére talál (2004) című filmekben.

Kamasz volt, amikor apja elhagyta a családot. Az első komolyabb iskolai összezördülés után elszökött otthonról és 16 évesen – életkoráról hazudva a toborzóknak – beállt tengerészgyalogosnak. Itt rádiósként lehetőséget kapott műsorvezetésre, így jött meg a kedve az ilyenfajta munkához. Leszerelése után festegetve járta az országot, s közben különböző kisvárosi tévétársaságok számára dolgozott, hogy fedezze utazásait. Végül a színészetnél kötött ki. Beiratkozott a Pasadena Playhouse színiiskolába, de ott nem sok jövőt jósoltak neki. Úgy ítélték meg, hogy az ő és barátja, Dustin Hoffman alakításai a leggyatrábbak. Hackman nem adta fel és New Yorkba költözött, ahol Hoffmant is elszállásolta. Itt beiratkozott George Morrison iskolájába, hogy folytassa tanulmányait. Hamarosan a Broadway sztárja lett.

Nemzetközi hírnevét és első Oscar-jelölését a Bonnie és Clyde epizódszerepével érdemelte ki. Ezután sorra kapta a főszerepeket, a legendás Francia kapcsolat nyomozójának eljátszásáért kiérdemelte a legjobb színésznek járó Oscart. Pályája csúcsán azonban váratlanul visszavonult, hogy hobbijainak éljen. Rajong az autókért, szinte minden nevesebb versenyen jelen van. Maga is szívesen ül a volán mögé, vagy kezeli repülője botkormányát. Két év elteltével rá kellett döbbennie, hogy igazi hobbija mégiscsak a hivatása, a színészet. Számos kitüntetés, Oscar-jelölés, és újabb Oscar-díj (Nincs bocsánat – legjobb férfi mellékszereplő) igazolta, hogy helyesen döntött. Jó néhány filmben bizonyította, hogy bármely műfajban megdöbbentően realisztikus alakításokra képes. Az ügyeletes intrikus szerepkörben ő mindig az okot fürkészi, hogy a figura miért viselkedik úgy, ahogy. Ritka vígjátéki alakításaiban (Szóljatok a köpcösnek!, Tenenbaum, a háziátok) sem mókázással teszi humorossá a figurát.

Hackman 2004-ben állt utoljára kamera elé, utolsó filmje Az elnök emberére talál című vígjáték. A színészlegendát három infarktusa pihenésre intette, ami nála három könyv megírását jelentette. 1991 óta második feleségével, a zongoraművész Betsyvel él.

A művész nyolcvanéves kora után is aktív maradt. 2012. január 13-án a floridai Islamoradal városban biciklizés közben elütötte egy női sofőr. A művészt mentőhelikopterrel szállították kórházba, de zúzódásokkal megúszta a balesetet.

2012. október 30-án az új-mexikói Santa Feben felpofozott egy hajléktalan férfit, amikor az becsmérlő szavakkal illette nejét. A rendőrség önvédelemnek minősítette a pofont, ugyanis a 82 éves filmsztár akkor ütött, amikor támadó mozdulatokat tett feléjük a hajléktalan.

Forrás: wikipédia, listal.com