Robert Mitchum amerikai színész.

Robert Mitchum (Bridgeport, Connecticut, 1917. augusztus 6. – Santa Barbara, Kalifornia, 1997. július 1.) amerikai színész, zeneszerző, énekes, író. Minden idők egyik legismertebb amerikai színésze. Az 1950-es és 1960-as években sokat foglalkoztatott színész volt. 1999-ben az Amerikai Filmintézet az elmúlt száz év legnagyobb hollywoodi filmsztárjai közé választotta, ahol az előkelő 23. helyre rangsorolták a férfiak listáján.

Mitchum a connecticuti Bridgeportban, metodista családban született. Anyja, (Ann Harriet) bevándorló, apja, James Thomas Mitchum hajógyári, majd később vasúti munkás volt. Egyik nővére, a színészi pályája alatt Julie Mitchumként ismert Annette 1913-ban született. Amikor Robert 2 éves volt, apja egy baleset során életét vesztette. Ann 1919-ben szült egy gyereket, akit Johnnak neveztek el. Amikor mindenki elég idős volt már ahhoz, hogy iskolába járjon, az anya állást kapott a Bridgeport Postnál.

Robert igazi tréfacsináló volt, és gyakran keveredett verekedésbe. Az anyja 12 éves korában a nagyszüleihez küldte. A középiskolából kirúgták, mivel összeverekedett az igazgatóval. 1930-ban nővérével New Yorkba, Hell’s Kitchenbe (Manhattan) költözött, majd miután kirúgták a Haanan középiskolából, vasúti vagonokban körbeutazta az országot, és ez idő alatt számos munkát vállalt. 14 évesen a csavargásai miatt letartóztatták. Kényszermunkára ítélték, de megszökött a börtönből. Sérülései következtében majdnem elvesztette a lábát, lábadozása alatt ismerte meg az akkor még tizenéves Dorothy Spence-t, aki később majd a felesége lett. Potyautasként, vonatokra felugrálva 1936-ban eljutott a kaliforniai Long Beachbe a nővéréhez. Hamarosan csatlakozott hozzájuk többi Mitchum rokon is, a családjukkal együtt. Ez idő alatt Carroll Righternek, egy asztrológusnak dolgozott. Julie rábeszélte, hogy vele együtt csatlakozzon a színházhoz. Itt leginkább kellékes volt, mellette kisebb szerepeket is kapott. 1940-ben visszatért keletre, hogy feleségül vegye Dorotthyt, akit aztán hazavitt Kaliforniába.

Robertnek 3 gyermeke született. Ebben az időszakban gépkezelőként dolgozott a Lockheed Aircraft Corporationnél. Mitchum idegösszeroppanást kapott – valószínűleg a munkával járó stressz miatt –, ez ösztönözte arra, hogy színészként vagy statisztaként keressen állást. Színészkedni csak speciális filmekben tudott volna. Ekkor találkozott egy ügynökkel, aki elintézett neki egy meghallgatást a Hopalong Cassidy sorozat producerével. Különböző stúdióknál, számos filmben keresett statiszta szerepeket. Miután lenyűgözte Mervyn LeRoy rendezőt a Thirty Seconds Over Tokyo forgatásán, Mitchum egy hét évre szóló szerződés írt alá az RKO Radio Pictures-szel. Később játszott a United Artists produkciójában, a William Wellman rendezte The Story of G.I. Joe-ban. A film, mely egy átlagos katona életét követi Ernie Pyle újságíró tolmácsolásában, azonnali siker lett. Röviddel a film elkészülte után besorozták a hadseregbe. 1946-ban a filmet Oscar-díjra jelölték.

Mitchum elsősorban film noir típusú művekből ismert. Első bemutatkozása a műfajban egy sorozatgyilkosról szóló, a When Strangers Marry c. filmben volt. Az egyik korai noir filmben egy problémás, érzékeny embert játszott, aki belegabalyodik testvére ügyeibe.

1952-ben egy igaz történet alapján készült a Thunder Road című film, elvileg James Agee szemtanú története alapján, aki aztán átadta a sztorit Mitchumnak, aki játszott benne, producerként közreműködött, segített a forgatókönyvben, és a pletykák szerint félig-meddig rendezte. Alakítása miatt James Agee azt mondta, hogy Mitchum nem csak szerepelt a filmben, ő maga a film. Szkeptikus hozzáállása miatt a hírnevet mindig szerencsének kezelte – nem igazán érdekelte, vagy foglalkozott vele. Egy 1955-ös film forgatásáról kirúgták a csínytevései miatt, elsősorban azért, mert a film szállítmányozási vezetőjét behajította a San Francisco-öbölbe. Nem kért elnézést a film rendezőjétől, John Wayne-től, és a rendező már nem tudta megkérni Humphrey Bogartot sem, ezért maga vette át Mitchum szerepét.

A következő időszakban több western és noir filmben szerepelt. 1955-ben leforgatták a Nem úgy mint egy idegen című filmet, ahol Olivia de Havilland és Mitchum volt a két főszereplő. A filmnek nem volt különösebben pozitív fogadtatása, leginkább azt kritizálták, hogy Mitchum, Frank Sinatra, és Lee Marvin is túlságosan koros az általuk alakított karakterhez. Néhány másik westernfilm (például az Arnold, a bajkeverő) után Mitchum a Deborah Kerr-rel forgatott három filmben. Egy John Huston-féle háborús drámában, a Heaven Knows, Mr. Allisonban Mr. Allison szerepében egy férfit alakít, aki hajótörést szenved a Csendes-óceánon egy apáca (Deborah Kerr) egyedüli társaként. A filmet két Oscar-díjra, valamint Mitchumot BAFTA-díjra jelölték.

1960-ban Deborah Kerr-rel leforgatták a The Sundowners című filmet, amit 5 Oscar-díjra jelöltek. Robert Mitchum elnyerte az év National Board of Review díját. A díjban elismerték a kiváló alakítását a szintén 1960-as Home form the Hill című filmjéért. Néhány híres színésznővel összeállva szerepelt a The Grass Is Greener című filmben 1960-ban. 1962-ben megkapta az erőszakos Max Cadyt a Cape Fear című filmben. A film után még jobban kitűnt hűvös, erőszakos karaktere. Az évtized legjelentősebb filmjei: A leghosszabb nap (The Longest Day) (1962) és az Anzio, egy Shirley MacLaine musical-vígjáték (Melyik úton járjak?), és egy vadnyugati western, az Eldorado (1966), illetve egy remake (a Rio Bravo remake-je), amelyben Mitchum átvette Dean Martin szerepét.

Victor "Pug" Henryt alakította a Winds of War és a War and Remembrance filmsorozatokban.

Mitchum zeneszerzőként és énekesként is bemutatkozott. Hivatásos énekesek helyett a filmbeli karaktereinek adta saját énekhangját, például A folyó, ahonnan nincs visszatérés (River of No Return), a Rachel és az idegen (Rachel and the Stranger) és A vadász éjszakája (The Night of the Hunter). A Capitol Records kiadta 1957-ben Calypso – is like so… c. albumát, melyen megmutatkozott a stílus jellegzetes kiejtése és szlengje is. Később a Thunder Road-hoz írt egy dalt, ami 69. lett a Billboard Pop Singles Chart-on.

Mitchum a megszokott stílusától eltérő szerepet alakított az 1970-ben készült Ryan nővére (Ryan’s Daughter) című filmben. A filmet Oscar-díjra is jelölték. Az 1970-es években több bűnügyi filmben szerepelt. 1982-ben Pennsylvaniába utazott egy újabb filmszerepért, ahol Delany edzőt kellett alakítania. 1983-ban egy kisebb sorozatban kapott szerepet, amelynek címe a The Winds of War. A sorozatban egy világháborús tengerésztisztet alakított. 1987-ben a Saturday Night Live (Szombat este élőben) vendége volt. 1988-ban a War and Remembranceben remekelt. 1991-ben megnyerte a életműve elismeréseként a National Board of Review of Motion Pictures-től és a Cecil B. DeMille díjat a Golden Globe Awards-tól 1992-ben. Az 1990-es években már kevésbé volt aktív a filmművészetben.Martin Scorsese remake-jében, a Cape Fearben kapott szerepet. Utolsó alakítása egy James Dean-ről szóló dokumentumfilm volt (James Dean: Race with Destiny).

Mitchum 1997. július 1-jén hunyt el tüdőrák következtében fellépő komplikációkban, 57 év házasság után feleségét, 3 gyermekét és 2 unokáját hagyta hátra. James, Mitchum öccse 4 évvel később hunyt el.

Forrás: wikipédia, listal.com