Irina Szkobceva szovjet-orosz színésznő.

Irina Konsztantyinovna Szkobceva (Tula, 1927. augusztus 22. – Moszkva, 2020. október 20.) szovjet-orosz színésznő.

  A Moszkvai Állami Egyetemen művészettörténetből szerzett diplomát. Az egyetem színjátszó társulatának tagja volt, a diploma után beiratkozott a Moszkvai Művész Színház színiiskolájába. Szergej Jutkevics rendező fedezte fel a film számára, amikor hosszú válogatás után végül rábízta Desdemona szerepét Shakespeare Othello című drámájának filmfeldolgozásában.

A film Cannes-ban is díjat nyert. Címszerepét leendő férje, a későbbi filmrendező, Szergej Bondarcsuk játszotta. Hosszú pályafutása során férjével még számos alkalommal dolgozott együtt. Az Othello után különböző témájú és hangvételű filmekben, a legváltozatosabb szerepekben tűnt fel. Egy orosz klasszikus kisregény, Alekszandr Kuprin romantikus története, A párbaj központi hősnőjét, majd egy komor második világháborús filmdráma címszerepét (Annuska) alakította. Bár alapjában véve drámai színésznőnek számít, sikeresen mutatkozott be vígjátékokban is (Zegzugos sikerek).

Férje rendezésében először a Tolsztoj-regény filmváltozatában, a négyrészes Háború és békében játszott. Bondarcsuk Pierre, Szkobceva Hélene alakját formálta meg. Néhány korábbi munkájához hasonlóan itt is kifejezetten szép, előkelő világi hölgyet játszott, hideg szépséget, aki mindig kedvesen mosolyog, és csak a végén derül ki róla, hogy magabiztos nyugalma nem érzelemgazdagságból, hanem lelki ürességből fakad. Szkobceva később is szívesen játszott olyan határozott, magabiztos asszonyokat, akik tudva vagy tudatlanul fölvesznek valamilyen magatartásformát, ami igazi arcukat eltakarja.

Férje rendezései közül még hatban, főként híres irodalmi alkotások adaptációiban, kosztümös történetekben kapott játéklehetőséget. Ezek is szép feladatok, de kevésbé jelentős szerepek voltak. Közülük három filmben Bondarcsuk is szerepelt: A sztyepp (Csehov elbeszéléséből), A hazáért harcoltak (Solohov regényéből) és a Borisz Godunov (Puskin drámájából). Más rendezők is előszeretettel foglalkoztatták őket együtt. Például A cél kiválasztása (1974) főszerepében Bondarcsuk a szovjet atombomba tudósát, Kurcsatov akadémikust, Szkobceva a feleséget alakította; Lev Tolsztoj Szergij apó című kisregényének filmváltozatában (1978) Bondarcsuk a címszerepet játszotta, Szkobceva egy kisebb feladatot kapott.

Főszerepet játszott a Te vagy csodálatom és szenvedésem című zenés filmben (1983), ahol a Moszkvai Nagyszínház híres énekesnője és énektanárnője alakját formálta meg. Kulcsfigurát alakít a Párizsban játszódó A talányos örökösben (1987), egy Priestley-mű (A Conway család és kora, 1984) és egy Tolsztoj-elbeszélés (Megbánt szerelem, 2003) filmváltozatában.

Az 1980-as évek végétől mind gyakrabban anyaszerepeket alakított, például Ha egyszer hazudtál (1987), az Ördögök című Dosztojevszkij-adaptációban (1992) Sztavrogin anyja, Családi vacsora (2006), Borostyán szárnyak (2003). Az utóbbi főszerepét, az orosz színésznőt lánya, Aljona Bondarcsuk játszotta, Szkobceva pedig a filmben is anyja volt. Fia, Fjodor Bondarcsuk filmrendező sci-fijének (2008) egy kisebb szerepében nagymamát alakított.

Szkobceva összesen több mint ötven filmben játszott, közben 1971-től férjével közösen a moszkvai filmfőiskolán tanított.

Szkobceva még a Moszkvai Művész Színház színiiskolájában ismerkedett meg Bondarcsukkal. Miután Bondarcsuk elvált első feleségétől, Inna Makarovától, Szkobcevával 1959-ben kötöttek házasságot, mely Bondarcsuk haláláig (1994) tartott. Két gyermekük született.

Lányuk: Jelena (Aljona) Bondarcsuk színésznő volt (1962–2009).

Fiuk: Fjodor Bondarcsuk színész, filmrendező.

Forrás: wikipédia, kino-teatr.ru