Nancy Kelly (Lowell, Massachusetts, 1921. március 25. – Bel Air, Kalifornia, 1995. január 2.) Oscar-díjra jelölt Tony-díjas amerikai színésznő. Karrierjét gyermekként kezdte, és a harmincas és negyvenes években lett népszerű a filmvásznon. Az ötvenes évektől a színpadi karrierjére koncentrált, legismertebb szerepe az Elátkozottak gyermekeiben volt, amit 1956-ban azonos címmel, az ő főszereplésével meg is filmesítettek.
Kelly ír származású családba született. Testvére, Jack Kelly és édesanyja, Nan Kelly szintén színészek voltak. Édesanyja később lánya karrierjét is egyengette. Kelly modellként és gyermekszínészként kezdte pályafutását, első szerepét a Broadwayn kapta meg tízévesen a Give Me Yesterday című színdarabban. Kellyt 1937-ben a Susan and God című színdarabban fedezte fel a 20th Century Fox, (ami két évadon át futott a főszerepben Gertrude Lawrence-szel), és a stúdió meghallgatásra hívta. Kellyt leszerződtették és megkapta főszerepét a John Ford rendezte Flotta a víz alatt című kalandfilmben.
1939-ben egy törvényen kívüli feleségét játszotta a Jesse James, a nép bálványában valamint Randolph Scott partnerét alakította A préri kapitányában. 1940-ben Joel McCrea mellett bukkant fel a He Married His Wife című vígjátékban. A színésznő utolsó Foxszal közös produkciója a To The Shore of Tripoli volt, ahol Maureen O’Hara vetélytársa volt. 1942-ben visszatért újra a Broadwayre, hogy Alec Guinness feleségét játssza Terence Rattigan Flare Path című színdarabjában, de a produkció megbukott és csak három hétig futott. 1943-ban Johnny Weissmuller mellett jelent meg a Tarzan és a sivatag titka című kalandfilmben, amelyben egy vaudeville varázslót alakított.
1944-ben a Show Business című filmben egy ármánykodó táncosnőt alakított, aki fel akarja bontani George Murphy és Constance Moore házasságát. A negyvenes évek végén Kelly visszatért a színpadra, és John Garfield feleségét alakította a The Big Knife című színdarabban, ahol Hollywood-tagadó személyiséget kellett játszania. Az ötvenes évek elején két újabb sikertelen színdarab után a televízió felé fordult. 1955-ben Kelly Tony-díjat nyert az Elátkozottak gyermekei című drámáért, amelyben egy gyilkos gyermek édesanyját alakította. A színdarabot 1956-ban megfilmesítették, ebben Kelly megismételte a szerepét, és jelölést kapott az Oscar-díjra.
Említésre méltó Kelly a „repülő apácáról” szóló epizódja, amelyet a Studio One készített Mary Aquinas Kinskey-ről, az első apácáról a földön, aki pilótaengedélyt szerzett. Kelly-t színjátékáért Primetime Emmy-díjra jelölték. További fellépést vállalt az Alfred Hitchcock Showban és a Thrillerben, egészen 1977-ig aktív volt.
Kelly 1995-ben hunyt el cukorbetegségben.
Kelly háromszor ment férjhez. Első házasságát Edmond O’Brien színésszel kötötte 1941-ben, de a következő évben el is váltak. Második férje Fred Jackman Jr. volt, Fred Jackman rendező és operatőr fia, akivel 1946-tól 1950-ig éltek együtt. Harmadik férje Warren Caro színházigazgató volt, akitől egy leánya született, Kelly Caro. A pár tizenhárom évig élt együtt, majd 1968-ban elváltak.
Kelly republikánus volt, az 1952-es elnökválasztáson aktívan támogatta Dwight D. Eisenhowert.
Forrás: wikipédia, vintagenewsdaily.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése