Sam Neill új-zélandi színész.

Nigel John Dermot „Sam” Neill (1947. szeptember 14. -) Golden Globe-díjra jelölt új-zélandi televíziós- és filmszínész.

Neill Észak-Írországban született, a Tyrone megyei Omagh-ban Nigel John Dermot Neill néven, a Harrow és Sandhursti Királyi Katonai Akadémia iskolákat végzett, harmadik generációs új-zélandi Dermot Neill katonatiszt apa és Priscilla Beatrice Ingham angol anya második gyermekeként. Bátyját Michaelnek hívják. Születésekor apja Észak-Írországban állomásozott az Ír Gárdával. A Neilleké volt Új-Zéland legnagyobb italkereskedése, a Neill and Co.

Neill hétévesen, 1954-ben tért vissza családjával Új-Zélandra, ahol a Christ's College anglikán fiúiskolára járt, Christchurchben. Ezt követően a Canterbury Egyetemen tanult angol irodalmat, s itt ismerkedett meg a színészettel. Ez idő alatt az egyetem kollégiumában lakott és a Chief Castigator and Crime Crusher (CCACC) pozícióját töltötte be. A Canterbury után a wellingtoni Victoria Egyetem következett, ahol Bachelor of Arts diplomát szerzett angol irodalomból.

A Sam nevet már az iskolában is használta, egyrészt mivel többeket, köztük legjobb barátját is Nigelnek hívták, másrészt mert több, a Nigel névhez fűződő pejoratív kifejezés is gyakorta használatos volt Új-Zélandon, s el akarta kerülni, hogy ezek céltáblájává váljon. Gyermekként Neill dadogott, amit lánya is örökölt tőle, de hozzá hasonlóan idővel kinőtte.

A film felé való érdeklődését Alfred Hitchcock Forgószél című munkája keltette fel először.[6] Miután az Új-Zélandi Nemzeti Filmegységnél dolgozott rendezőként és színészként a '70-es évek második felében, s több rövidfilmet is készített, Neillt beválasztották a Sleeping Dogs című film főszerepére, amely az első Egyesült Államokban bemutatott új-zélandi film volt. Ezt követően az 1979-es, Ragyogó pályafutásom című ausztrál filmben szerepelt Judy Davis oldalán; a szerepet megkapva kilépett munkájából, eladta házát és a kontinensre költözött, s 14 évig vissza sem tért az új-zélandi filmgyártáshoz. E szerep hatására, és James Mason brit színész közbenjárásával játszhatta el a felnőtt Damien Thorn szerepét a brit Ómen III: A végső leszámolásban 1981-ben, a klasszikus Ómen második folytatásában. Az Egyesült Királyságban Neill a '80-as évek elején vált ismertté tévés munkái révén, az Ivanhoe-beli szerepével, de még inkább a Reilly, Ace of Spies című sorozat címszerepével. Filmjei ezt követően egészen változatos képet mutatnak, számos műfajban megfordult a nagyvásznon és a képernyőn egyaránt. Meryl Streep férjét alakította a Sikoly a sötétbenben 1988-ban, s Nicole Kidmanét a Halálos nyugalomban a következő esztendőben, egy évvel később pedig orosz tisztként tűnt fel a Vadászat a Vörös Októberre filmváltozatában. Két évvel később Chevy Chase ellenlábasa volt a Semmit a szemnekben, majd 1993-ban került sor legismertebb szerepének megformálására Steven Spielberg Jurassic Park című produkciójában. A rendező kezdettől fogva Neillt akarta a szerepre, ám a színész túlzottan elfoglalt volt. Spielberg így találkozott Richard Dreyfusszal és Kurt Russellel is, akik azonban túl sokat kértek, míg William Hurt visszautasította az ajánlatot. A rendező ezt követően elhalasztotta a forgatást egy hónappal, hogy Neill játszhassa el Dr. Alan Grantet: a színésznek így pusztán egy hétvégényi szabadideje volt a Családi fényképek és a Jurassic Park munkálatai között. Neill felkészülésképpen szerepére konzultált Jack Horner paleontológussal. Szintén 1993-ban mutatták be a Zongoralecke című, sokszoros díjnyertes alkotást, melyben Neill Holly Hunter és Harvey Keitel partnere volt. 1997-ben fizikust alakított a Halálhajó című sci-fi horrorban, 2001-ben pedig visszatért legsikeresebb munkájához, s elvállalta a Jurassic Park III főszerepét.

Televíziós munkái közül kiemelendő a 4 Golden Globe-díjra jelölt, 1998-as Merlin című, háromórás tévéfilm, amely Artúr király és a Tó Asszonya legendáján alapszik; ebben a címszereplő mágust játszotta el, s vissza is tért hozzá a film kevésbé jól fogadott folytatásában, a Merlin 2: A varázslóinasban, 2006-ban. Ebben Merlin megtudja, hogy a Tó Asszonya gyermeket szült neki. Neill játszotta Wolsey bíborost a Showtime Tudorok című, Emmy- és Golden Globe-díjra jelölt sorozatának első évadában. „Be kell valljam, nagyon élveztem a Tudorok forgatását” – meséli a színész. „Hat hónap volt egy olyan karakterrel, akit roppantul érdekesnek találtam, egy olyan szereplőgárdával, akiket nagyon szerettem és egy olyan történettel, amit egészen lenyűgözőnek találtam. Ezeket az összetevőket nehéz felülmúlni – bosszú és árulás, kéj és hitszegés, mindazon dolgok, amikből a jó történetek kerekednek.”

A Az örömtelenség mozija című, 1995-ös dokumentumfilmet Neill és Judy Rymer írta és rendezte. Ebben a narrátorként is közreműködő Neill személyes válogatását követhette nyomon a néző az új-zélandi filmtörténelemből. 2001-ben házigazdája és narrátora volt a BBC Az űr című dokumentumfilm-sorozatának, 2006-ban pedig hangját adta a Fifth Third Bank rádióreklámjaihoz az Amerikai Egyesült Államok középnyugati részén.

Miután Roger Moore leforgatta utolsó James Bond-filmjét 1985-ben, Neill komoly esélyes volt a brit titkosügynök szerepére a Halálos rémületben című epizódban. A meghallgatásokon meggyőzőnek bizonyult, és John Glen rendező választása is rá esett, azonban Albert R. Broccoli tetszését nem nyerte el, így végül a feladat Timothy Daltoné lett. Peter Jackson új-zélandi rendező felkérte Neillt Elrond szerepére A Gyűrűk Urához, azonban ezt vissza kellett utasítania egy másik projekthez, konkrétan a Jurassic Park III-hoz fűződő elhivatottsága miatt. Szintén esélyes volt Dr. Octopus szerepére a Pókember 2.-ben.

Neill Sydneyben él, Ausztráliában, de van otthona Beverly Hills-ben és Új-Zélandon is. Két gyermeke van; fia, Tim 1983-ban született Lisa Harrow új-zélandi színésznőtől, míg feleségétől, Noriko Watanabe japán sminkmestertől 1990-ben született meg Elena nevű lánya. Watanabét 1987-ben ismerte meg egy forgatáson, s két évvel később vette feleségül. Szintén van egy mostohalánya, az 1981-es születésű Maiko Spencer, aki Watanabe első házasságából származik. Neill édesapja rákban hunyt el 1993-ban, négy nappal azután, hogy fiát a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki színészetéért.

Neill támogatója az Australian Speak Easy Associationnek (Ausztrál Beszéljünk Könnyedén Szövetség), a British Stammering Associationnek (Brit Dadogás Szövetség), az Ausztrál Munkáspártnak, a Greenpeace-nek, az Oxfamnek és a World Wildlife Fundnak (Vadvilág Alap). Pártfogója továbbá a National Performace Conference-nek (Nemzeti Előadás Konferencia) és ellenzője a génkezelt ételeknek. Egy farmernadrágot ajánlott fel a Jeans for Genes aukcióra, amit Merv Moriarty művész díszített, és 1998 augusztusában kelt el.

Neill a tulajdonosa a Two Paddocks borászatnak, amely Új-Zéland Déli Szigetén, Central Otagóban található, és Pinot noir-t termel. „Szeretném, ha a szőlőskert kisegítene engem, de attól tartok, ez épp fordítva áll. Nem túl gazdaságos üzlet ez” – mondja a színész. „Hihetetlenül idő- és pénzigényes üzlet. Nem csinálnám, ha nem lenne ennyire kielégítő és szórakoztató.” Neill társalapítója a Huntaway Films produkciós cégnek, s jó barátja a két új-zélandi zenész, Neil Finn és Tim Finn, és az ausztrál Jimmy Barnes. Olvasáshoz szemüveget használ; kedveli a science fiction irodalmat, Iain Banks műveit, a The Beach Boyst és az építészetet. 

Forrás: wikipédia, listal.com