Louise Fletcher amerikai színésznő.

Estelle Louise Fletcher (Birmingham, 1934. július 22. –) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő.

Az Alabama állambeli Birminghamben született, a négygyermekes Estelle Caldwell és Robert Capers Fletcher tiszteletes második gyermekeként. Gyermekeikkel, Robertával, Fletcherrel, Johnnal és Georgiannával ellentétben mindkét szülő siket volt, amely Fletcher gyermekkorát is nagyban megnehezítette. Édesapja az episzkopális egyház misszionáriusa volt és több mint negyven templomot alapított Alabamában a hallássérültek számára. Fletcher és testvérei texasi nagynénjüktől tanultak meg beszélni, aki a színjátszást is megismertette a későbbi színésznővel. Miután 1957-ben lediplomázott az Észak-Karolinai Egyetemen, Fletcher azt tervezte, hogy New Yorkban színpadi színésznő lesz. Egy utazás során azonban Los Angelesbe érkezve elfogyott a pénze, ezért úgy döntött, inkább a filmiparban próbál szerencsét.

Karrierje kezdetén Fletcher olyan, azóta klasszikussá vált televíziós sorozatokban szerepelt, mint a Maverick és a Perry Mason. 1963-ban a Sasok gyülekezete című történelmi drámában kapott egy kisebb szerepet, mely első filmes munkája volt. Az évtized többi részében azonban szüneteltette filmes tevékenységét, hogy helyette anyaszerepben állja meg a helyét.

1974-ben férje, Jerry Bick a Tolvajok, mint mi című filmben producerként dolgozott együtt Robert Altman rendezővel, aki egy kisebb szerepet ajánlott fel az eleinte vonakodó Fletchernek. A színésznő eredetileg szerepelt volna Altman következő, Nashville című zenés vígjáték-drámájában is, de egy nézeteltérés miatt végül Lily Tomlin játszhatta el a főszerepet a filmben.

Miloš Forman csehszlovák filmrendezőnek felkeltette az érdeklődését Fletcher, miután látta annak alakítását a Tolvajok, mint mi című filmben. Fletcher hosszas meghallgatások után szerepet kapott a Száll a kakukk fészkére című filmben, mint a szadista Ratched nővér, a Jack Nicholson által alakított főszereplő, Randle McMurphy ellenlábasa.

Színészi játékával Fletcher nemzetközi elismerést és szakmai hírnevet szerzett és a szereppel megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscart, Golden Globe-díjat és BAFTA-díjat is (Audrey Hepburn és Liza Minnelli után ő volt a harmadik olyan színésznő, aki mindhárom díjat megkapta ugyanazért a szerepéért). Az általa megformált szereplő az Amerikai Filmintézet „minden idők legjobb filmes gonosztevői”-listáján az ötödik helyezést érte el. Az Oscar-díj átvételekor Fletcher jelnyelvvel mondott köszönetet siket szüleinek. Beszéde, amelyben elhangozott a gyakran idézett „I've loved being hated by you!” („Imádtam, hogy gyűlöltök!”) mondat is, az Oscar-gálák emlékezetes pillanata maradt.

Fletcher a Száll a kakukk fészkére után is folytatta a színészi munkát, de hullámzó sikerrel. A színésznő visszautasította Brian De Palma 1976-os Carrie című filmjében a címszereplő anyjának szerepét, helyette Az ördögűző 2. – Az eretnek című 1977-es filmben vállalt szerepet. A film hatalmas kritikai bukás volt és minden idők legrosszabb filmjei között tartják számon.

Az 1983-as Agyhalál című sci-fi-ben nyújtott alakításáról viszont elismerően nyilatkoztak a filmkritikusok. Fletcher a szereppel megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Szaturnusz-díjat. 1984-ben szerepelt a Volt egyszer egy Amerika című Sergio Leone-filmben, de jelenete – melyben egy temető igazgatóját alakítja – nem került bele a film rövidített változatába. Csak 2012-ben, Martin Scorsese közbejárásával láthatta a nézőközönség, amikor a Cannes-i fesztiválon bemutatták a film felújított változatát. Szintén 1984-ben feltűnt a Stephen King regénye alapján készült Tűzgyújtó című horrorfilmben. A kritikusok rosszul fogadták a filmet és King szerint is az egyik legrosszabb filmadaptáció volt, amely műveiből valaha is elkészült. Az 1986-os Támadók a Marsról ismét bukásnak bizonyult és Fletchert Arany Málna díjra jelölték, mint legrosszabb női mellékszereplő.

Az 1980-as évek végén és az 1990-es években olyan filmekben szerepelt még, mint a Virágok a padláson (1987), a Vágyak találkozása (1988), a Riválisok (1989), a Kék acél (1990) és a Kegyetlen játékok (1999).

A 2000-es években a Sarki fény (2005) című romantikus drámában Joshua Jackson és Donald Sutherland oldalán színészkedett. Életművének méltányolásaként a színésznő elnyerte a 2015-ös Mary Pickford Award-ot, a Satellite Award legrangosabbnak számító különdíját.

Az 1990-es években Fletcher ismét visszatért a televíziós szerepekhez. 1993 és 1999 között visszatérő szereplőként formálta meg Winn Adamit a Star Trek: Deep Space Nine című sci-fi-sorozatban. Vendégszínészként két alkalommal is Primetime Emmy-díjra jelölték, először 1996-ban a Kisvárosi rejtélyek, majd 2004-ben az Isteni sugallat című televíziós sorozatokért.

2009-ben a Hősökben tűnt fel egy kisebb szerepben. 2011-ben a Showtime Shameless – Szégyentelenek című sorozatában a főszereplő Frank Gallagher anyjaként láthatták a nézők. 2017-ben a színésznő Netflix Girlboss című, egy évadot megélt sorozatában játszott.

1977-es válásukig Jerry Bick filmproducer felesége volt, házasságuk alatt két fiúgyermekük született. Miután házassága véget ért, Fletcher 1980-ig a nála több mint húsz évvel fiatalabb Morgan Masonnel (a híres színész, James Mason politikusként és filmproducerként tevékenykedő fiával) állt romantikus kapcsolatban.

Forrás: wikipédia, listal.com