Gary Cooper, született Frank James Cooper (Helena, Montana, 1901. május 7. – Los Angeles, Kalifornia, 1961. május 13.) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, aki természetes, hiteles és közérthető alakításainak köszönhetően vált híressé. Pályafutása 1925-től 1961-ig tartott, és e harminchat év alatt nyolcvannégy játékfilmben játszott fontosabb szerepet. Ő volt az egyik vezető amerikai filmsztár a némafilmkorszak leáldozásától egészen a klasszikus hollywoodi aranykor végéig.
Színészi teljesítménye a férfi és a női nézőknek egyaránt elnyerte a tetszését, és mindezt úgy, hogy munkássága felölelte a legtöbb nagy filmes műfajt. Cooper képes volt saját egyéniségét a játszott szerepben megmutatni, így a filmvásznon természetesnek és hitelesnek tűnt. Hosszú színészi pályafutása alatt ő jelenítette meg az ideális amerikai hőst. Filmes karrierje elején még statisztaként és lovas kaszkadőrként szerepelt, de viszonylag hamar egyre komolyabb szerepeket bíztak rá. A hírnevet az 1929-ben készített A virginiai férfi (The Virginian) című hangosfilm hozta meg, melyben a főszereplő westernhőst alakította. Az 1930-as évek elején további heroikus szerepeket játszott kalandfilmekben és drámákban, mint például az 1932-es Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms) és az 1935-ös A hindu lándzsás (The Lives of a Bengal Lancer). Filmszínészi pályája csúcsán az új típusú rettenthetetlen hőst, a mindent legyőző átlagembert személyesítette meg a Váratlan örökség (Mr. Deeds Goes to Town) (1936), Az utca embere (Meet John Doe) (1941), a York őrmester (Sergeant York) (1941) és A Yankee-k dicsősége (The Pride of the Yankees) (1942) című filmekben. A háború utáni években már érettebb szerepeket bíztak rá, ilyen film például A forrás (The Fountainhead) (1949) és a Délidő (High Noon) (1952). Utolsó alkotásaiban már nem akcióhősöket alakított, hiszen egyre inkább a megbékélést kereste – e korszakának nevezetes filmjei a Szemben az erőszakkal (Friendly Persuasion) (1956) és A vadnyugati ember (Man of the West) (1958).
Már karrierje kezdetétől a nők kedvence volt: a vezető színésznők közül például Clara Bow-val és Lupe Vélezzel folytatott romantikus kapcsolatot. Feleségül mégis Veronica Balfe színésznőt vette el 1933-ban. Egy lányuk is született, házasságukat azonban közel három évre megszakította Patricia Neallel folytatott szerelmi viszonya. Közös érdeklődési körük alapozta meg húsz éven át tartó barátságát Ernest Hemingway amerikai íróval. Közeli barátjának tudhatott több neves filmes egyéniséget is, így Howard Hawks filmrendezőt, Joel McCrea és James Stewart filmszínészeket. Pályafutása során ötször jelölték Oscar-díjra a legjobb férfi főszereplő kategóriában, melyből kettőt elnyert a York őrmester és a Délidő című filmekben játszott szerepekért, és 1961-ben kiérdemelte az életműdíjat. Huszonhárom egymást követő évben a tíz legismertebb férfi filmszínész és tizennyolc éven keresztül a legjobban fizetett színészek közé tartozott. 1999-ben az Amerikai Filmintézet az elmúlt száz év legnagyobb hollywoodi filmsztárjai közé választotta, ahol az előkelő 11. helyre rangsorolták a férfiak listáján.
Coopert 1960. április 14-én megműtötték a bostoni Massachusetts Általános Kórházban, mivel prosztatarákot diagnosztizáltak nála. A rák azonban továbbterjedt vastagbelére, ezért május 31-én Los Angelesben a Lebanon Kórházban megint operációra került sor azért, hogy eltávolítsák a rosszindulatú daganatot. Felépülése után, a nyár végén elvitte családját nyaralni Dél-Franciaországba, majd mielőtt Londonba utazott elkészíteni utolsó filmjét, a The Naked Edge-t, 1960 decemberében az NBC televíziónál a Project 20 The Real West című dokumentumfilmen dolgozott, melynek egy részében a narrátor is ő volt. December 27-én felesége megtudta Cooper kezelőorvosától, hogy a rák továbbterjedt a tüdejére és a csontjaira, így már menthetetlenné vált. A család úgy döntött, hogy ezt nem közlik vele azonnal.
1961. január 9-én Cooper részt vett Beverly Hillsben egy, a tiszteletére adott vacsorán a Friars Clubban, melyen Frank Sinatra és Dean Martin volt a házigazda. Itt volt vele számos más filmes barátja is, és Cooper rövid beszédében azt mondta nekik: „Az egyetlen eredmény, amire nagyon büszke vagyok, az az, hogy ebben a közösségben ilyen barátokra leltem”. Január közepén elvitte családját Sun Valley-be, az utolsó közös pihenésükre. Itt Cooper és Hemingway utoljára túrázhatott együtt a havas vidéken. Február 27-én, miután visszatért Los Angelesbe, megtudta, hogy haldoklik. Később azt mondta családjának, hogy: „Higgyünk a csodában, de ha nem következik be, és ez Isten akarata, akkor rendben van az is”. Április 17-én a televízióban nézte, hogy hasonlóan az első Oscar-díjához, most is barátja, James Stewart veszi át nevében harmadik Oscar-szobrát, az életműdíjat. Stewart érzelmes beszédben Cooperhez szólt: „Azt akarom, hogy tudd. A legnagyobb barátsággal, szeretettel, csodálattal és mindannyiunk mély tiszteletével viszem neked a díjat. Nagyon büszkék vagyunk rád, Coop”. A következő napon az újságok világszerte bejelentették, hogy Cooper haldoklik. Az elkövetkező napokban számos üzenetet kapott, melyekben bátorították és nagyrabecsülésükről biztosították őt: többek között táviratozott XXIII. János pápa, II. Erzsébet brit királynő, és felhívta telefonon John Fitzgerald Kennedy.
Május 4-én adta utolsó hivatalos nyilatkozatát, melyben azt mondta: „Tudom, hogy ami most történik, az Isten akarata, és ezért nem félek a jövőtől”. Május 12-én adták fel neki az utolsó kenetet. Másnap, 1961. május 13-án 12:47-kor csendben, hat nappal hatvanadik születésnapja után elhunyt. A gyászmisét május 18-án a Beverly Hills-i Jó Pásztor templomában tartották, melyen részt vett számos barátja és színésztársa is, köztük James Stewart, Henry Hathaway, Joel McCrea, Audrey Hepburn, Jack L. Warner, John Ford, John Wayne, Edward G. Robinson, Frank Sinatra, Dean Martin, Randolph Scott, Walter Pidgeon, Bob Hope és Marlene Dietrich. Kaliforniában, Culver Cityben temették el a Szent Kereszt temetőben (Holy Cross Cemetery). 1974 májusában családja New Yorkba költözött, és őt sem hagyták ott, hanem exhumálták, majd újratemették Southamptonban, a Szent Szív temetőben (Sacred Hearts Cemetery). A sírhelyét egy a Montauk kőfejtőből származó háromtonnás kőtömbbel jelölték meg.
John Wayne megérkezik Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Gary Cooper temetési szertartása, Beverly Hills, 1961. JR Eyerman/LIFE Pictures/Shutterstock
John Wayne és felesége, Pilar Pallete megérkezik Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Frank Sinatra megérkezik Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Dean Martin (balra) megérkezik Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Bob Hope és felesége, Dolores Reade megérkezik Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Alec Guinness (középen) és Karl Malden (balra hátul) megérkeznek Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Rosalind Russell színésznő és férje, Frederick Brisson producer megérkeznek Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Dinah Shore énekesnő megérkezik Gary Cooper temetésére, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Jimmy Stewart (jobbra) és Jack Benny azok közé a barátok közé tartoztak, akik vihették Gary Cooper koporsóját.
Jack Benny (balra hátul) és Jimmy Stewart (hátul, jobbra) azok közé a barátok közé tartoztak, akik vihették Gary Cooper koporsóját.
Jimmy Stewart (bal hátul) és Jack Benny (bal elöl) azok közé a barátok közé tartoztak, akik vihették Gary Cooper koporsóját.
Fotósok és rendőrök Gary Cooper temetésén, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Bámészkodók Gary Cooper temetésén, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Bámészkodók Gary Cooper temetésén, Beverly Hills, 1961. Gray Villet/LIFE Pictures/Shutterstock
Forrás: wikipédia, Live
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése