Peter Ustinov angol színész.

Sir Peter Alexander Ustinov (London, 1921. április 16. – Genolier, Vaud kanton, Svájc, 2004. március 28.) világszerte elismert angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Ustinov több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük két Oscart, egy Emmy-díjat, és a Nagy-britanniai Írók Szövetségének díját. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is.

„Az öröklött vélemény – vagyis az előítélet – magának a véleménynek a tagadása. Azok számára van fenntartva, akik képtelenek vagy nem hajlandók élvezni az ész nagy elsőszülöttségi jogának előnyeit. Az előítélet azoké, akik túl gyávák, mégis túl energikusak, s bármire képesek, de csak másokkal együttesen. Egy közönséges futballmeccs lármája megadja nekik azt a bátorságot, aminek egyedül híjával vannak. Az ő fizikai erőfitogtatásuk oly fenyegető, amilyenek céljaik: csüggesztő és üres.”

Peter Ustinov egy nemzetközi családból származik: édesanyja (Nadjeschda Leontievna Benois) orosz származású francia jelmeztervező, nagyapja anyai ágon Louis Benois, építész. Édesapja Jona Baron von Ustinov orosz származású német állampolgár, a londoni német nagykövetség sajtóattaséja, valamint a második világháború után (a Ribbentroppal való szakítás után) angol kém. Dédapja svájci misszionárius, felesége Susan Bell, aki pedig a Tewodros dinasztiához tartozott. Ustinov állítása szerint: „Szentpéterváron fogant, Londonban született és Schwäbisch Gmündben keresztelték.

„Angliában születtem, de egyetlen csepp angol vér sem csörgedezik az ereimben. Azt szoktam mondani, hogy egész életemet száműzetésben töltöttem, ám büszke vagyok vegyes származásomra, ami orosz, francia, német, sőt más nemzetiségeket is magában foglal.”[6] (Ezzel függ össze nyelvtudása is: otthon tanult meg angolul, oroszul, németül és franciául, később sajátította el a spanyolt és az olaszt, de tudott valamennyit törökül és újgörögül is.)

Ustinov a londoni Westminster elit iskolába járt, ám 16 évesen otthagyta a patinás intézményt, s szerencsét próbált a brit főváros színházi köreiben. A London Theatre Studióban színésznek tanult; 17 évesen kapta első színpadi szerepét. 1939-ben állította színpadra első saját darabját, The Bishop of Limpopoland címmel. 1940-ben kapta első kis filmszerepét, majd 1942-ben egy jelentősebbet a The Goose Steps Out-ban. A második világháborúban közlegényként a szintén színész David Niven keze alatt szolgált. A két férfi életre szóló barátságot kötött a katonaság során. Első filmrendezése a School for Secrets (1946).

1940 és 1950 között Isolde Denham színésznővel élt házasságban. Ebből a házasságból származik lánya, Tamara, aki szintén színésznő. 1954-ben a kanadai színésznővel, Suzanne Cloutier-vel kötött házasságot, három gyerekük van: Pavla, Igor és Andrea. Válásuk után Hélene du Lau d'Allemans írónőt vette feleségül, akivel haláláig a Genfi-tó partján lévő Bursinsban élt.

Karakterszerepeivel (Quo vadis, Nem vagyunk angyalok és Spartacus) vált híressé. Sikeresek voltak a megfilmesített Agatha Christie művek is, ahol Ustinov a belga mesterdetektív, Hercule Poirot szerepét játszotta. Utolsó szerepe a Luther című német-amerikai filmben Bölcs Frigyes alakítása volt (2003-ban került a filmvászonra). Íróként, illetve forgatókönyvíróként is megmutatta kreativitását: 9 forgatókönyvet, 11 regényt és elbeszélő kötetet, és több mint 20 színházi darabot írt. Nagy komolyzene kedvelőként Solti György bátorítására operát is rendezett Berlinben, Salzburgban, Londonban, Párizsban és Moszkvában.

1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. 1968-ban Ira Wallach-kal együtt a legjobb író, a legjobb történet és a legjobb eredeti forgatókönyv összevont díjára jelölték a Hot Millions-ért. Berlinben életmű-díjat kapott 1972-ben. Ustinov rendezései közül kiemelkedik a Romain Gary regénye nyomán készült Lady L., Sophia Loren főszereplésével. Több Mozart-operaelőadást is rendezett. Számos színdarabja közül a legnevezetesebbek az egyaránt 1967-ben bemutatott Félúton a fán, valamint az Ismeretlen katona és felesége voltak. Több novelláskötetet is kiadott, és megírta önéletrajzát, könyvet írt a Gorbacsov-éráról Az én Oroszországom címmel, amelyben nagy szerelmének Oroszországnak adózik (hatrészes dokumentumfilmet is készített az országról a BBC-nek).

Az ’50-es évek elején a világföderalisták közé lépett és 1991-töl haláláig a Világföderalista Mozgalom (World Federalist Movement) elnökének tisztét töltötte be. Politikai kérdésekben is nyilvánosságra hozta véleményét: legutoljára aktív résztvevője volt a németországi Ramsteinban szervezett békemozgalmi, tiltakozó menetnek (húsvéti menet) a nukleáris robbanó fejeket tároló amerikai támaszpont ellen.

2004. március 28-án szívelégtelenség következtében elhunyt.

Jelentősek emberbaráti cselekedetei a UNICEF jószolgálati nagyköveteként (1968 óta). Munkája felbecsülhetetlen értékű segítség a segélyalap növelése, és a média közvetítette események terén. Számos jótékonysági gálát szervezett és vezetett a szervezet javára. Interjúk százaiban emelt szót azért, hogy a világ ne fegyverekre, hanem az éhező, beteg gyerekekre fordítsa anyagi forrásait. Egyik legfontosabb célkitűzése az életben, annak elősegítése, hogy a művészet útján találkozzanak az emberek, felépüljön a barátság hídja nyugat és kelet, észak és dél között. 1993-ban megkapta a Unicef Kiváló Szolgálatért Érmét. 1999-ben saját alapítványokat hozott létre gyerekek és fiatalok megsegítésére.

Ustinov 2002-ben egy UNICEF-misszió keretében Berlinben látogatta meg az első United Buddy Bears-kiállítást. Egy évre rá védnökként nyitotta meg a második kiállítást, ugyancsak Berlinben. A kiállítás ekkor indult el világkörüli útjára, és időközben már mindegyik kontinensen látható volt.

„Bár a társadalomban, tapasztalatom szerint, a gyerekek ritkán hallatják hangjukat, mindig számíthatnak azok támogatására, akik szívükön viselik a világ sorsának jobbra fordítását” – mondta Peter Ustinov. „Ők az UNICEF igazi szövetségesei.”

1968 és 1974 között a skót Dundee Egyetem rektoraként tevékenykedett. 1992-től haláláig az angliai Durham egyetem kancellárja volt. Több világszerte elismert intézmény és egyetem tiszteletbeli doktori címmel ajándékozta meg. 1990-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte Ustinovot, aki sohasem vallotta magát angolnak.

„Békefenntartó” tevékenysége mellett utolsó éveiben sokat foglalkozott az előítéletekkel. Létrehozta a Sir Peter Ustinov Intézményt az előítéletek kutatására és legyőzésére. Kezdeményezésére más európai városokban is, mint Budapesten és Durhamban erre a kutatási területre specializálódott egyetemek alakultak, amelyek a nevét viselik és ahol számos előadást tartott. Budapesten a Műegyetemmel közösen hozott létre előítélet-kutató központot.

Forrás: wikipédia, listal.com