Myrna Loy amerikai színésznő.

 Myrna Loy Myrna Adele Williams (Helena, Montana, 1905. augusztus 2. – New York, 1993. december 14.) amerikai színésznő.

Képzett táncosnő volt, aki később karrierjét teljesen a színészetnek szentelte. Hollywood hőskorszakában az egzotikus szerepek egyik megtestesítője volt, gyakran játszott ázsiai származású karaktereket, de nem egyszer a végzet asszonyaként tűnt fel a filmvásznon. Népszerű párost alkotott William Powellel, akivel összesen 14 filmben szerepelt együtt.

A filmiparban betöltött szerepének köszönhetőn csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.

1905. augusztus 2-án született Montana állam székhelyén, Helenaban a földbirtokos David Franklin Williams és Adele Mae Johnson lányaként. Apai ágon walesi, míg anyai ágon skót és svéd felmenőkkel büszkélkedhetett. A keresztnevét édesapja kedvelt vasútállomásáról kapta. David Williams bankár és ingatlanfejlesztő is volt, továbbá a legfiatalabb ember, akit valaha is beválasztottak Montana állam törvényhozó testületébe. Édesanyja Adele Mae pedig Chicagóban folytatott zenei tanulmányokat.

1912-ben édesanyja majdnem meghalt tüdőgyulladásban, ezért apja a feleségét a melegebb éghajlatú San Diegóba küldte a lányával együtt. Adale Mae nagy lehetőséget látott Dél-Kaliforniában, ezért meggyőzte a férjét az egyik látogatása alkalmán, hogy vásároljanak ingatlant ott. A megvásárolt területet David Williams később nagy haszonnal adta el Charlie Chaplinnek, így a rendező egy stúdiót tudott építeni ott. Bár Loy édesanyja megpróbálta rábeszélni férjét, hogy végleg költözzenek Kaliforniába, de a férfi montanai farmok világát jobban kedvelte, ezért végül hazatértek. Később Adele Mae méhét el kellett távolítani, a nő pedig ragaszkodott hozzá, hogy ezt biztonságos körülmények között Los Angelesbe tegyék meg, ezért lányával és fiával a városba költözött, ahol a fiatal Myrna táncleckéket kezdett el venni. A táncot azután is folytatta, hogy visszatértek Montanába, és 12 évesen fellépett a helenai Marlow Színházban.

Loy édesapja 1918. november 7-én elhalálozott spanyol náthában, ezért a család végleg Kaliforniába költözött, ahol Culver Cityben telepedtek le. Myrna a Westlake Lányiskolába kezdett el járni, mellette Los Angeles belvárosában vett táncórákat. Amikor tanárai ellenezték ezt, édesanyja átíratta a Venice Középiskolába, és 15 éves korában elkezdett fellépni a helyi színpadi produkciókban.

18 évesen otthagyta az iskolát, hogy segítsen a családja anyagi helyzetén. Grauman Egyiptomi Színházában szerzett munkát, ahol musicalekben lépett fel. Ekkor látta játszani a híres olasz színpadi színésznőt, Eleonora Duset, akinek a játéka nagy hatással volt rá.

A portréfotós Henry Waxman több fényképet is készített Loyról, amik Rudolph Valentinónak is feltűntek, amikor Waxman stúdiójában járt. Valentino egy női főszereplőt keresett a Kobra című filmjéhez, ami az első független produkciója volt, amit feleségével, Natacha Rambovával készített. Loy esélyes volt a szerepre, amit végül Gertrude Olmstead kapott meg, de nem sokkal később statiszta szerepet kapott a Pretty Ladies (1925) című musicalben, melyben az akkor még szintén ismeretlennek számító Joan Crawford is feltűnt.

Rambova ajánlott neki egy kicsi, de ugyan mutatós szerepet Nita Naldi oldalán a What Price Beautyban. Habár a film három évig kiadatlan maradt, a róla készült képek megjelentek magazinokban, aminek hatására a Warner Brothers leszerződtette, ahol a vezetéknevét Loyra változtatta.

Némafilmes szerepei után eleinte számos technicolor eljárással készült musicalben játszott, de egy kisebb szerepet kapott A dzsesszénekes című produkcióban is, ami a filmtörténelem első hangosfilmje volt. Amikor a közönség kezdte elveszíteni az érdeklődését a korai musicalek iránt, Loy karrierjében is egy kisebb törés következett be. A későbbiekben főleg a végzet asszonyaként tűnt fel, de sokszor alakított ázsiai származású karaktereket is. Évekbe tellett, hogy kitörjön az olyan skatulyaszerepekből, mint a gonosz félvér lány A tizenhárom nőben vagy a kegyetlen kínai hercegnő a Fu Manchu álarcában.

1934-ben főszerepet kapott a Manhattani melodráma című krimiben Clark Gable és William Powell oldalán. A gengszter John Dillinger ezt a filmet nézte meg a halála előtt, amikor egy chicagói mozinál a Szövetségi Nyomozóiroda két ügynöke lelőtte. Ennek köszönhetően a film nagy nyilvánosságot kapott, és egyes újságok úgy írtak Loyról, mint Dillinger kedvenc színésznőjéről.

W. S. Van Dyke rendező őt választotta Nora Charles szerepére William Powell mellé A cingár férfiben, miután felfedezte Loy szellemességét és nagyszerű humorérzékét, amik előbbi munkáiban addig nem kerültek felszínre. A producer Louis B. Mayer eleinte ellenezte ezt, mert drámai színésznőnek tartotta, de Van Dyke sikeresen meggyőzte. A film végül az év egyik legnagyobb sikere lett, az Amerikai Filmakadémia "legjobb film" kategóriában Oscar-díjra is jelölte. Loy kitűnő kritikákat kapott, melyben dicsérték a komikus képességeit. A jövőben népszerű párt alkotott együtt a mozivásznon William Powellel, összesen 14 produkcióban szerepeltek együtt az évek során, ezzel a hollywoodi filmtörténelem egyik legtermékenyebb duójává váltak. Loy később elismerte, hogy A cingár férfi volt az „amiben megtaláltam önmagamat… 80 film után”.

A Manhattani melodráma és A cingár férfi fordulópont volt karrierjében, ezután nagyobb produkciókhoz hívták forgatni. A Feleségek titkárnők ellen (1936) Clark Gablelel és Jean Harlowval, majd a Petticoat Fever (1936) Robert Montgomeryvel további lehetőséget adtak neki, hogy fejlessze komédiai képességeit. Ezután négy filmben is dolgozott egymás után William Powellel, köztük az Oscar-díjnyertes A nagy Ziegfeldben (1936).

Ezekben az években Loy Hollywood egyik legtöbbet foglalkoztatott és legjobban kereső sztárjai közé tartozott. 1937-ben és 1938-ban is tagja volt annak a tíz színésznek, akiknek a filmjeik a legtöbb bevételt hozták az előző évben.

A romantikus vígjátékok mellett a drámai képességeit is ki akarta fejezni, főszerepet kapott az Árvíz Indiában (1939) című drámában Tyrone Power mellett. A második világháború kitörésekor szüneteltette színészi pályafutását, és szorosan együttműködött a Vöröskereszttel.

A filmezéshez A cingár férfi hazameggyel tért vissza 1945-ben. Egy évvel később az Életünk legszebb éveiben a Fredric March által megformált háborúból elgyötörten hazatérő katonatiszt feleségét alakította. Loy később elismerte, hogy erre a szerepre a legbüszkébb a pályafutása során.

1947-ben Cary Grant oldalán volt látható a The Bachelor and the Bobby-Soxer című vígjátékban, melyben a húgát a tinédzser Shirley Temple alakította. Szintén sikeres volt Grant mellett a Mr. Blandings Builds His Dream Houseban (1948) és Clifton Webb partnereként a Nagyban olcsóbban (1950).

Az '50-es évektől kezdve a karrierje szórványosan folytatódott. 1960-ban szerepelt Doris Day és Rex Harrison oldalán az Éjféli csipke című misztikus thrillerben, majd 1969-ben az Április bolondja című vígjátékban Jack Lemmon és Catherine Deneuve mellett. Utolsó mozifilmje a Sidney Lumet által rendezett 1980-ban bemutatott Amid szemed, szád kíván volt. A későbbiekben még fellépett színpadon és néhány televíziós produkcióban is látható volt.

Loy négyszer házasodott és vált el:

1936–1942 Arthur Hornblow Jr., producer

1942–1944 John Hertz Jr.

1946–1950 Gene Markey, producer és forgatókönyvíró

1951–1960 Howland H. Sargeant, UNESCO delegált

Gyermeke nem született, habár nagyon közel állt első férje gyerekeihez. Pletykák szerint Spencer Tracyvel és Leslie Howarddal is rövid viszonyt folytatott.

1948-ban az Egyesült Államok bizottságának UNESCO tagja lett első hollywoodi hírességként. Politikailag aktív demokrata volt.

1993. december 14-én halt meg New Yorkban 88 évesen egy műtét alatt. New Yorkban hamvasztották el, hamvait pedig a helenai Forestvale Cemeterybe helyezték.

Fontosabb filmjei

1980 - Amit szemed, szád kíván (Just Tell Me What You Want) - Stella Liberti

1978 - A vég (The End) - Maureen Lawson

1975 - Airport '75 (Airport 1975) - Mrs. Devaney

1969 - Április bolondja (The April Fools) - Grace Greenlaw

1960 - Éjféli csipke (Midnight Lace) - Beatrice Corman

1950 - Nagyban olcsóbb (Cheaper by Dozen) - Lillian Gilbreth

1949 - A vörös póni (The Red Pony) - Alice Tiflin

1947 - A cingár férfi dala (Song of the Thin Man) - Nora Charles

1946 - Életünk legszebb évei (The Best Years of Our Lives) - Milly Stephenson

1945 - A cingár férfi hazamegy (The Thin Man Goes Home) - Nora Charles

1941 - A cingár férfi árnyéka (Shadow of the Thin Man) - Nora Charles

1941 - Szeress őrülten (Love Crazy) - Susan Ireland

1940 - Harmadik ujj, bal kéz (Third Finger, Left Hand) - Margot Sherwood Merrick

1939 - A cingár férfi újabb esete (Another Thin Man) - Nora Charles

1939 - Árvíz Indiában (The Rains Came) - Lady Edwina Esketh

1938 - Berepülőpilóta (Test Pilot) - Ann Barton

1937 - Parnell - Katie O’Shea

1936 - A cingár férfi nyomában (After the Thin Man) - Nora Charles

1936 - Bulvár románc (Libeled Lady) - Connie Allenbury

1936 - A nagy Ziegfeld (The Great Ziegfeld) - Billie Burke

1936 - Feleségek titkárnők ellen (Wife vs. Secretary) - Linda

1934 - Broadway Bill - Alice Higgins

1934 - Evelyn Prentice - Evelyn Prentice

1934 - A cingár férfi (The Thin Man) - Nora Charles

1934 - Manhattani melodráma (Manhattan Melodrama) - Eleanor Packer

1934 - Orvosok (Men in White) - Laura Hudson

1933 - Penthouse - Gertie Waxted

1933 - A barbár (The Barbarian) - Diana Standing

1933 - A hivatásos bokszoló és a hölgy (The Prizefighter and the Lady) - Belle Mercer Morgan

1932 - Fu Manchu álarca - (The Mask of Fu Manchu) - Fah Lo See

1932 - Tizenhárom nő (Thriteen Women) - Ursula Georgi

1932 - A hiúság vására (Vanity Fair) - Becky Sharp

1931 - Arrowsmith - Joyce Lanyon

1928 - Noé bárkája (Noah's Ark) - rabszolgalány

1927 - A dzsesszénekes (The Jazz Singer) - lány a kórusban

1926 - Don Juan - Mai

1925 - Ben-Hur - rabszolgalány

Forrás: wikipédia, listal.com