Lilli Palmer az első világháború kitörése előtt nem sokkal, Lilli Marie Peiserként látta meg a napvilágot Posenben (az akkori Porosz Királyságban, ma Poznań néven Lengyelországhoz tartozik). Szülei Alfred Peiser és Rose Lissmann voltak. Apja főorvos a berlini zsidó kórházban (sebész és orvosi-tanácsadó), anyja színésznő, aki a pályán az első lépésekre oktatta. Lillinek volt egy Irene Prador néven debütált színész-énekesnő nővére és egy húga, Hilde. 1917-ben, a család a Berlin-Westendbe költözött. A házon, ahol addig éltek, ma emléktábla található.
Elhunyt apja kívánságára, Palmer már diáklányként színésznőnek készült. Reggelente a gimnáziumba, délután a színiiskolába járt, mindkettőt sikeresen be is fejezte. Ilka Grüning és Lucie Höflich vezetése alatt tanulta a színészetet, Berlinben. Első sikeres fellépései a Rose-Theaterben, a Großen Frankfurter Straßén (az NDK-s időkben Karl-Marx-Allee; ma Koppenstraße) zajlottak.
1932-ben a darmstadti, Hesseni Landestheaterben játszott. 1934-ben Párizsba emigrált (mivel zsidóként Németországban már nem kapott munkát), ahol Irene nővérével a Les Sœurs Viennoises (Bécsi Nővérek) művésznéven éjszakai lokálokban léptek fel.
Valamivel később Londonba költözött, ahol a Crime Unlimitedben a női főszerepet játszotta, az első angol produkciós cég szerződésével. 1936-ban Alfred Hitchcock Titkosügynökében játszott.
1943-ban hozzáment Rex Harrison brit színész-filmsztárhoz. 1944-ben világra hozta fiát, Rex Carey Alfred Harrisont, aki ma a Brooklyn College-en tanít. Hollywoodi szerződéssel a zsebében emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, ahol többek között Gary Cooperrel a Cloak and Daggerben és John Garfielddel a Body and Soulban szerepelt.
Harrison botrányos esete Carole Landis fiatal színésznővel, majd annak öngyilkossága a Harrison–Palmer házaspár hollywoodi karrierjének végét jelentette. Azután néhány sikeres föllépése volt még a Broadway-n, mint pl. a Bell, Book and Candle című darabban.
1954-ben Lilli Palmer visszatért az NSZK-ba, és ott a második világháború utáni filmvilág sztárja lett. Játszott Curd Jürgensszel és Romy Schneiderrel, de nemcsak otthon, hanem Franciaországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is nagy sikereket aratott Clark Gable, James Mason, Jean Gabin és Charles Boyer oldalán. Színészi tevékenységéért számos díjjal – többek közt az Arany Filmszalaggal – tüntették ki.
1956-ban Harrisontól elvált, s 1957. szeptember 21-én hozzáment Carlos Thompson argentin író-színészhez.
Németországban tévéfilmekben és -sorozatokban szerepelt, mint pl. A felügyelő (Grauroter Morgen c. epizódjában), az Eine Frau bleibt eine Frau 10 részében (a forgatókönyvet maga írta Hermann Lissmann elhunyt nagyapja neve alatt) 1972–1979 között, a Derrick c. tévésorozat első évfolyama második, Johanna c. epizódjában, 1974-ben.
1974-ben Dicke Lilli – gutes Kind (Kövér Lilli – jó gyerek) címen megjelent memoárja, nemzetközi bestseller lett. További könyvei: Der rote Rabe (Vörös holló, 1979), amelyben kibővítette első önéletrajzát egy szerelmi háromszög történetével, amelyben ő, élettársa és legjobb barátnője szerepeltek, majd az Umarmen hat seine Zeit (Ideje az ölelésnek, 1981), aztán a Nachtmusik (Nocturne, 1984), valamint az Eine Frau bleibt eine Frau (A nő mindig nő marad, 1985) és a Wenn der Nachtvogel schreit (Amikor a bagoly rázendít, posztumusz, 1988).
Írói tevékenysége mellett a festőművészetet is sikerrel gyakorolta.
Életének 72. évében Los Angelesben, rákban halt meg, és a kaliforniai Glendale-beli Forest Lawn Memorial Parkban helyezték örök nyugalomra.
Lilli Palmer fiatalkorában reményteljes pingpongtehetség volt. Az 1930-as berlini asztalitenisz-világbajnokságon még Peiser néven legyőzte a későbbi világbajnokot, Mednyánszky Máriát is. Végül is a német ranglista 9. helyét érte el. Gyakran játszott vegyes párost Heinz Nickelsburggal.
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése