Henry Jaynes Fonda (Grand Island, Nebraska, 1905. május 16. – Los Angeles, Kalifornia, 1982. augusztus 12.) Oscar-díjas amerikai színész, producer. Legismertebb szerepeit a Volt egyszer egy vadnyugat és a Tizenkét dühös ember című filmekben játszotta. Híres színészdinasztia alapítója: fia Peter Fonda, lánya Jane Fonda, unokája pedig Bridget Fonda. Legjobb barátja Eli Wallach volt.
William Brace Fonda és Herberta Jaynes három gyermeke közül ő volt a legidősebb. Édesapja nyomdászként dolgozott, a család a nebraskai Omahába költözött, ahol apja nyitott egy új nyomdát. A család eredete a régi Németalföldre nyúlik vissza. A Fonda család elődei a 16. századi Itáliából, Genova környékéről telepedtek át a mai Hollandiába, onnan pedig Amerikába valamikor a 17. században.
Tízéves korában újságíró szeretett volna lenni. Két évvel később apja nyomdájában állt munkába az iskola után. Miután elvégezte a középiskolát 1923-ban, jelentkezett a Minnesotai Egyetem újságírás szakára. Apja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a fia dolgozzon az egyetem mellett, így tornatanár is lett. 1925-ben visszatért Omahába, hogy újságírói állást találjon. Barátja, Marlon Brando édesanyja javaslatára jelentkezett az omahai színházba, ahol 1925 és 1927 között játszott.
1928-ban New Yorkba utazott, ahol egyetemi és más társulatokban is játszott. 1929-ben a Broadwayen is fellépett, majd Washingtonban a National Junior Theatre szerződtette.
1935-ben Hollywoodba hívták filmezni. A producerek azonnal felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre. Első filmszerepét A farmer feleséget keres c. filmben játszotta. Az 1930-as évek végén találkozott John Ford rendezővel, aki idővel kedvenc mestere lett. A nyitányt számára az Érik a gyümölcs c. Steinbeck-regény filmváltozata hozta meg. Óriási kritikai és közönségsikert aratott; Oscar-díjra is jelölték.
1942-ben önként jelentkezett a hadseregbe, a második világháborúban az Egyesült Államok haditengerészeténél három évet szolgált a Satterlee rombolón. Később más egységhez került, kitüntetéseket és hadnagyi fokozatot szerzett.
Leggyakrabban John Ford westernjeiben tűnt fel. Első nagy sikere a My Darling Clementine c. film volt. Újabb közös sikert pedig az 1948-as Apacserőd hozott. 1956-ban Pierre Bezuhov szerepét alakította a Háború és béke amerikai filmváltozatában, Audrey Hepburn partnereként. A Tizenkét dühös ember c. dráma filmváltozatának nemcsak a főszereplője, hanem producere is volt egyben.
Az 1960-as évek elején következtek háborús filmbeli szerepei. Közülük a két legkiemelkedőbb az 1962-es A leghosszabb nap és az 1965-ös A halál ötven órája volt. Utóbbiban Kiley ezredes szerepében kiemelkedő alakítást nyújtott, méltó partnere volt Robert Shawnak, aki a német ezredest játszotta. Tony Curtis partnere volt A bostoni fojtogató c. filmben, ahol a rendőrfelügyelő szerepét alakította.
Charles Bronsonnal kétszer szerepelt együtt. Először A halál ötven órájában, majd az 1968-as Volt egyszer egy Vadnyugat c. olasz-amerikai westernben, ahol kivételesen negatív hőst alakított: a gyilkos Frank szerepét kapta, amit csak Eli Wallach rábeszélésére vállalt el, de végül ez lett egész pályafutásának legemlékezetesebb alakítása. Fonda és Bronson, azaz Frank és Harmonika pisztolypárbaja a filmtörténet legklasszikusabb jelenetei közé tartozik.
Öt évvel később, 1973-ban újabb filmszerepet kapott a Nevem: Senkiben, amelyet Tonino Valerii rendezett. Ennek főszerepét Terence Hill játszotta, Fonda pedig a megfáradt, öregedő mesterlövészt, Jack Beauregardot, aki még egyszer és utoljára harcba száll a vadak bandájával.
Fonda az 1970-es években is fáradhatatlanul játszott tovább, például számos katasztrófafilmben, így az 1977-es olasz Óriáspolipban, az 1978-as Rajzásban és az 1979-es Meteorban, ahol az amerikai elnökőt formálta meg.
Utolsóelőtti filmszerepéért, az 1981-es Aranytó c. filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, amire már régóta várt. Sajnos, az aranyszobrocskát már nem tudta átvenni személyesen, mert már súlyos, tolószékes beteg volt. Így a díjat az otthonában adták át neki.
Halála után, 1999-ben az Amerikai Filmintézet minden idők 6. legjobb férfiszínészévé választotta.
Fonda ötször nősült. Gyermekei csak második házasságából, Frances Ford Seymourtól születtek: Jane Fonda és Peter Fonda, akik szintén a színészi pályára léptek. Néhány hónappal az Oscar-díj átvétele után, 1982. augusztus 12-én, Los Angeles-i otthonában, a családja körében 77 éves korában elhunyt. Halálát szívelégtelenség okozta.
 |
| Henry Fonda és James Stewart |
 |
| Henry Fonda, Vincent Price és Ann Dvorak |
 |
| Henry Fonda és Rochelle Hudson |
 |
| James Stewart és Henry Fonda a Slapsy Maxies Cafe-ban. |
 |
| Rochelle Hudson és Henry Fonda |
 |
| Henry Fonda, Mildred Dunnock és Virginia Gilmore |
 |
| Sylvia Sidney és Henry Fonda |
 |
| Sylvia Sidney és Henry Fonda |
 |
| Warren William, Henry Fonda és Ona Munson |
 |
| Richard Widmark, Dolores Michaels és Henry Fonda |
 |
| Henry Fonda a Háború és béke című filmben, 1956 |
 |
| Madeleine Carroll és Henry Fonda a Blockade című filmben, 1938 |
 |
| Ronald Reagan (állva) és (balról jobbra) Jane Wyman, Henry Fonda, Boris Karloff és Gene Kelly társaságában a Screen Actors Guild rendkívüli ülésén a filmes sztrájk idején a Los Angeles-i Legion Stadionban, 1946. október 3-án. |
 |
| Rochelle Hudson és Henry Fonda |
 |
| Henry Fonda és James Stewart |
 |
| Henry Fonda és Bette Davis |
 |
| Henry Fonda, Peter Fonda és Jane Fonda |
 |
| Henry Fonda és Leslie Caron |
 |
| Henry Fonda és Marilyn Monroe, 1947 |
 |
| Jane Fonda és Henry Fonda |
 |
| Henry Fonda és Frances Ford Seymour |
 |
| Peter Fonda és Henry Fonda |
 |
| Henry Fonda és Frances Ford Seymour |
 |
| Jane Fonda, Henry Fonda és Katharine Hepburn |
 |
| Jane Fonda, Henry Fonda és Peter Fonda, 1950-es évek |
 |
| Henry Fonda autogramot osztogat néhány fiatal csodálójának a Velencei Filmfesztiválon |
 |
| Henry Fonda és James Stewart és Dorothy Ford az 1948-as „On Our Merry Way” című vígjátékban |
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése