Anasztaszija Alekszandrovna Vertyinszkaja (Moszkva, 1944. december 19.) orosz szovjet színésznő.
Apja, Alekszandr Nyikolajevics Vertyinszkij sanzonénekes, esztrádszínész (1889–1957). Orosz emigráns, 1920-ban hagyta el az országot és 1943 novemberében Kínából költözött a Szovjetunióba feleségével és első kislányukkal együtt.
Anyja, Ligyija Vlagyimirovna Vertyinszkaja (1923, leánykori neve: Cirgvava) képzőművészeti főiskolát végzett, színésznő.
Nővére, Marianna Alekszandrovna Vertyinszkaja (1943) ugyancsak színésznő, a moszkvai Vahtangov Színház művésznője.
Anasztaszija Vertyinszkaja fiatalon, 1961-ben kezdett filmezni. Alekszandr Ptusko rendező osztotta rá a Bíborvörös vitorlák című romantikus szerelmi történet női főszerepét. A színésznő később úgy emlékezett vissza a forgatásra, hogy fogalma sem volt, hogyan mozogjon, hogyan beszéljen. Ugyanabban az évben játszotta második filmfőszerepét is az érzelmes, mesés-fantasztikus Kétéltű emberben, mely hírnevét hazájában megalapozta, hiszen – Szergej Kudrjavcev filmtörténész összesítései szerint – a Szovjetunió tizenegyedik legnézettebb filmje volt (több mint 65 millió néző).
Legfontosabb szerepeit világhírű irodalmi alkotások filmfeldolgozásaiban játszotta. Grigorij Kozincev filmrendező 1964-ben az alig húszéves, még képzetlen színésznőre bízta a Hamlet-filmben Ophelia szerepét. A választás főként külső adottságai, természetes bája, törékeny alkata miatt esett rá, de Vertyinszkaja a forgatás során művészileg felnőtt a szerephez és – Innokentyij Szmoktunovszkij partnereként – teljes sikerrel oldotta meg a feladatot. Nevét ebben a szerepben ismerte meg a világ.
Közben 1962-ben fölvették a moszkvai Puskin Színházhoz, és a társulattal az ország távolabbi részeire is gyakran járt vendégszerepelni. A Hamlet-film befejezése után elvégezte a Scsukin Színiiskolát (1967), utána hosszabb ideig a moszkvai Szovremennyik Színház (1968–1980), majd a Moszkvai Művész Színház (1980–1989) társulatának művésznője volt. Színpadon kiemelkedő alakítást nyújtott többek között Csehov A sirály (Nyina Zarecsnaja), Ványa bácsi (Jelena Andrejevna), Tolsztoj Élő holttest (Liza), Moliere Tartuffe (Elmira asszony), Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok (Olivia), A vihar (Prospero és Ariel kettős szerepében, A. Efrosz kísérleti rendezése) és mások darabjaiban.
Még a színiiskola növendéke volt, amikor újabb kitüntető felkérést kapott, ezúttal Szergej Bondarcsuk filmrendezőtől: Tolsztoj regénye, a Háború és béke filmváltozatában Liza Bolkonszkaja alakját keltette életre. Nem sokkal később Kitty szerepét alakította a másik nagy Tolsztoj-regény, az Anna Karenina filmfeldolgozásában (rendezte Alekszandr Zarhi).
Főszerepet játszott többek között Az időelőtti emberben (Abram Room rendező utolsó filmje, 1971); a Bögöly című romantikus történetben (1980); egy Jack London-színmű adaptációjában, ismét Szmoktunovszkijjal (A rablás, 1981); egy sci-fiben (Egy jenki újabb kalandjai Arthur király udvarában, 1988); egy Valerij Brjuszov novelláinak motívumaiból megalkotott thrillerben (A szenvedély vágyása, 1991). Filmszínészi pályájának derekán, ötvenévesen újabb világhírű regény, A Mester és Margarita női főszerepére kérték fel (1994). A Bulgakov-regény megfilmesítése el is készült, de a rendező és a producer közötti vita és per miatt nyilvános vetítése, sugárzása 2010 végéig nem volt.
Anasztaszija Vertyinszkaja először Nyikita Mihalkov színész-rendezőhöz ment feleségül, akit a Scsukin Színiiskolában ismert meg. Közel négy évig tartó házasságukból született fiuk, Sztyepan Mihalkov (1966) színész, producer, üzletember, étteremhálózat tulajdonosa Moszkvában. A színésznő második férje Alekszandr Gradszkij rock-zenész, énekes, zeneszerző volt, de ez a házasság sem bizonyult tartósnak, elváltak. Vertyinszkaja levonta a következtetést, harmadszor nem ment férjhez.
Forrás: wikipédia, kino-teatr.ru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése