Pavel Kadocsnyikov orosz szovjet színész és rendező.

Pavel Petrovics Kadocsnyikov (Petrográd, 1915. július 29. – Leningrád, 1988. május 2.) orosz szovjet színész, filmrendező.

Petrográdban született munkáscsaládban. Gyermekkorát családjával együtt egy uráli faluban töltötte, ott vészelték át a polgárháborút. 12 éves korától Leningrádban egy ifjúsági képzőművészeti stúdióban tanult, később a színház kezdte érdekelni. Közben apja betegsége miatt lakatosként gyárban dolgozott. 1935-ben szerzett diplomát a leningrádi színművészeti főiskolán és a városi Fiatal Nézők Színháza társulatának tagja lett (1935–1944), ugyanabban az évben kezdett filmezni.

Először Szergej Jutkevics két filmjében tűnt fel, majd egy sikeres filmvígjátékban hívta fel magára a figyelmet, ebben egy pályakezdő zeneszerzőt alakít (Csak a papa meg ne tudja, 1941). Eisenstein klasszikussá vált filmje, a Rettegett Iván második részében Kadocsnyikov a gyenge jellemű, játékszerként használt, tragikus sorsú trónkövetelő szerepét alakította és további két epizódszerepben is feltűnt. Eisensteinnek a témához elképzelt újszerű, emelkedettebb játékstílusát teljes sikerrel valósította meg.

Ezután szakított a színházzal és egyre több filmszerepet vállalt. A háborút követő évek háborús témájú vagy sematikus „termelési” filmjeinek hőseként aratta legnagyobb sikereit, ekkor szinte sorozatban kapta a Sztálin-díjakat. A Veszélyes őrjárat (1947) a németek hátországában dolgozó rettenthetetlen szovjet felderítőről szól (Kadocsnyikov), akinek sikerül túljárnia a gyermetegen naivnak vagy kegyetlennek ábrázolt ellenség eszén. Az Egy igaz ember (1948) vadászpilótája, Mareszjev gépét lelövik, de hóban-fagyban csúszva sikerül eljutnia övéihez, mindkét lábát amputálják, majd emberfeletti kitartással mégis eléri, hogy műlábai segítségével újra vadászgépre üljön. A háború idején játszódó Távol Moszkvától (1950) történetében egy rendkívül fontos szibériai olajvezeték építkezésén a főmérnök helyettesét alakítja.

Érdekesség, hogy Makszim Gorkij szerepét háromszor is eljátszotta: 1940-ben, 1955-ben és 1956-ban. Az 1960-as évek közepétől ritkábban tűnt fel, de új, változatos szerepkörökben. Közben filmrendezőként is bemutatkozott. Miután Nyikita Szergejevics Mihalkov rendező újra „fölfedezte” (Etűdök gépzongorára, 1977; Oblomov néhány napja, 1979), ismét sűrűbben kezdték színészként foglalkoztatni, volt olyan éve, amikor egyszerre hét filmben is játszott.

Forrás: wikipédia, kino-teatr.ru