Jevgenyij Pavlovics Leonov (Moszkva, 1926. szeptember 2. – Moszkva, 1994. január 29.) szovjet színész.
A magyar közönség a Vadállatok a fedélzeten című fergeteges vígjátékban zárta a szívébe, amelyben egy magát – kínjában – oroszlánszelídítőnek, tigrisidomárnak kiadó szakács mulatságos viszontagságait játssza el immár nézők több generációját nevettetve meg világszerte.
Emlékezetes alakítása volt a Thyl Ulenspiegel Lamméja. A Kin-dza-dza című sci-fi pedig valóságos kultuszfilmmé vált.
A magyar közönség filmszerepeinek csak mintegy negyedét láthatta.
Jevgenyij Leonov Moszkvában született Pavel Vasziljevics Leonov és Anna Iljinyicsna gyermekeként. Apja mérnökként dolgozott egy repülőgépgyárban, édesanyja háztartásbeli volt. Jevgenyij Leonov a második gyermek a családban: bátyja, Nyikolaj két évvel volt idősebb nála. Leonovék egy társbérletben éltek a Vasziljevszkaja utcában, amelyben két kis szoba jutott nekik. Amikor kitört a háború, Jevgenyij még csak hetedikes volt. Pilóta szeretett volna lenni, mint a híres Valerij Cskalov. Tanulmányait félbeszakította a náci csapatok inváziója, így esztergályos lett a repülőgépgyárban. A háború alatt az egész család ott dolgozott: az apa mérnökként, az anyja szerszámkészítőként, bátyja mint szerkesztő mérnök.
1941 őszétől Jevgenyij Leonov a Szergo Ordzsonikidze Repülési Műszaki Technikumban kezdte meg tanulmányait esti tagozaton. Itt kezdte az amatőr színjátszást az iskola klubjában. De a harmadik évben, 1943-ban elhatározta, hogy hivatásos színész lesz. Kölcsönkérte bátyja zakóját, és megjelent a Moszkvai Kísérleti Színházi Iskola felvételijén. Az iskolát Rosztyiszlav Zaharov, a Bolsoj Színház híres koreográfusa vezette.
A 25 tagú felvételi bizottság előtt Csehov- és Mihail Zoscsenko-monológot adott elő, s mikor némi elégedetlenséget vélt kihallani a felszólításban, hogy „Van még valami?”, utánozhatatlan stílusában azt válaszolta: „Van, de az még rosszabb!” A 25 leendő kollégából egyszerre kirobbanó nevetés jelezte, hogy ott a helye.
A dráma osztályba vették fel, és 1947-ben végzett, majd ezt követően a moszkvai Dzerzsinszkij Kerületi Színházhoz szerződött, amely ugyan rövidesen megszűnt, de épületében 1948-ban szinte azonnal megalakult a Sztanyiszlavszkij Színház, amelynek szintén tagja lett.
Első jelentősebb filmszerepét 1954-ben Vlagyimir Nyemoljajev a Tengeri vadász című filmjében kapta (korábban is játszott kisebb szerepeket). A film másik rendezője, Georgij Natanszon a Sztanyiszlavszkij Színházban figyelt fel rá Larioszik szerepében A Turbin család napjai-ban, és felajánlotta neki a hajószakács szerepét, amit Leonov el is fogadott.
1968-tól a Majakovszkij Színházban játszott. Itt nyújtotta egyik legjobb alakítását az apaként Szergej Najgyonov Vanyusin gyermekei című drámájában. Az 1970-es években Leonovnak nézeteltérései támadtak a színház művészeti vezetőjével, Andrej Goncsarovval, aki azt még elnézte, hogy a színész a forgatások miatt gyakran hiányzik, de azt nem tudta megbocsátani neki, hogy reklámfilmben vállalt szerepet. Így 1974-ben el kellett jönnie a színháztól, és a Komszomol Színházhoz szerződött, amelynek irányítását röviddel azelőtt (1973) vette át Mark Zaharov. Itt sorozatban kapta a jobbnál jobb szerepeket, amikkel hatalmas sikereket ért el; Csehov Ivanov-jának címszerepében, a vezető Vszevolod Visnyevszkij Optimista tragédiá-jában és Tevje szerepével a Hegedűs a háztetőn című darabban, amely alakításáért megkapta az Oroszországi Föderáció Állami Díját.
1982-ben Leonovot választották a Színészek Központi Háza igazgatójának.
Jevgenyij Leonov óriási népszerűségre tett szert a Vadállatok a fedélzeten című filmben nyújtott alakításával. Játékában a közvetlenség és őszinte nyitottság párosult kiemelkedő drámai tehetséggel. Leonov személyiségéből adódóan könnyedén azonosult sok kedves, szimpatikus figurával annak ellenére, hogy számos szerepében valójában egyértelműen negatív karaktert alakított (mint például a király a Hétköznapi csoda, Haritonov szomszéd az Őszi maraton, a sofőr Miska Sznyegirjov A Rumjancev-ügy, Uef a Kin-dza-dza, a csaló szélhámos „Király” a Huckleberry Finn és a csirkefogók című filmekben, vagy a bécsi szovjet nagykövetség munkatársa az Útlevél-ben).
Leonov filmjeiben szinte mindig a maga valójában, smink nélkül jelenik meg – egy kedves, mackós, kissé görnyedten járó alak kerek, kopasz fejével és jókora orrával. Rekedtes, jellegzetes hangja is azonnal felismerhető. A szovjet gyerekek sok generációja ismerte és szerette meg rajzfilmfigurák, köztük Micimackó (oroszul Vinnyi-puh) hangjaként. Majd teljes valójában a gyermek és ifjúsági filmek szereplőjeként.
1988-ban, nyugat-németországi vendégszereplése idején súlyos szívrohamot kapott és a klinikai halál állapotából hozták vissza. Bypass műtétet hajtottak végre rajta, és 16 napig volt kómában. De 4 hónap után újra munkába állt.
Jevgenyij Leonov életének 68. évében halt meg infarktus következtében 1994. január 29-én a Hegedűs a háztetőn előadására készülve. A moszkvai Novogyevicsi temetőben nyugszik.
Magánéletében is vendégszerető és barátságos volt. Szenvedélyesen gyűjtött festményeket és grafikákat az orosz tájról, valamint orosz antik bútorokat és régiségeket. Moszkvai lakása úgy nézett ki, mint egy múzeum.
Érdeklődött a futball iránt, a Moszkvai Dinamó szurkolója volt.
Haláláig az SZKP tagja volt.
Felesége (1957. november 16.) Vanda Vlagyimirovna Sztojlova évekig a Lenkom Színház irodalmi részlegében dolgozott. Egyetlen fiuk, Andrej 1959-ben született, és szintén híres színházi és filmszínész lett.
Forrás: wikipédia, kino-teatr.ru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése