Fernanda Montenegro brazil színésznő.

Fernanda Montenegro (Rio de Janeiro, 1929. október 16. –) Oscar-díjra jelölt brazil színésznő.

Brazíliában nemcsak nagyon híres és elismert személyiség, hanem igazi nemzeti kincsként tekintenek rá, legalább annyira, mint a focistára, Pelére. Nemzetközileg a Központi pályaudvar című brazil produkció tette híressé. 1999-ben a brazil miniszterelnök a Nemzeti Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki (ONM).

Arlette Pinheiro Esteves da Silva néven született polgári családban. Apja autószerelő volt. Montenegro tizenötévesen kezdett a rádiónak dolgozni, művésznevét háziorvosának nevéből rakta össze. Az ötvenes években debütált a színpadon egy Fernando Torres nevű színész mellett, aki három évvel később a férje lett. Két gyermekük született, az egyikük színészként, a másikuk rendezőként keresi a kenyerét. 1959-ben a házaspár megalapította saját színházát, repertoárját pedig olyan művészek darabjaival színesítette portugál nyelven, mint Arthur Miller, Edward Albee, Moliere, Pirandello, Harold Pinter, Shaw és Beckett.

A korai hatvanas években Montenegro már a képernyőn és a filmvásznon is szerepelt. Említésre méltó az 1965-ös A halott asszony és a magyar szinkron nélküli 1981-es Eles Nao Usam Black-Tie (magyarul Fekete nyakkendőt nem használnak), amely a munkások zavargásairól és a családi kapcsolatokról szól. Továbbá a több részre bontott Négy nap szeptemberben (1997), amely a felnőtté válás témáját boncolgatja, és nem mellesleg Oscar-díjra jelölték legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A televíziós szerepléseit többnyire a szappanoperák ölelik fel, amelyekben a jólöltözött, elegáns mágnásfeleség jellegzetes karakterét játszotta. Kiemelhető az 1990-es Rainha da sucata című tévésorozata, amelyben szokástól eltérően a családanya szerepét kapta egy viszályokkal megtűzdelt családban. Brazíliában Montenegro nagy tiszteletnek örvend, mivel még ha kis szerepet is kell alakítania, nagy gonddal és precizitással vállalja.

Montenegrónak népszerűsége és tehetsége ellenére csak Dél-Amerikában volt nagy híre egészen addig, amíg egy brazil rendező, Walter Salles fel nem kereste egy filmjével. „Kezdettől fogva őt kívántam erre a szerepre, a forgatókönyvet is úgy írattam” – nyilatkozta a rendező a New York Timesnak. – „Láttam őt a színpadon, láttam minden filmjét, amiben csak ő volt, és megfogott azzal, hogy milyen hű marad a karakterekhez. Elképesztő, mennyire sokoldalú színésznő.” A forgatás megindult, majd egy nap a producer, Arthur Cohn, Montenegro felé fordult, és megjósolta neki, hogy Oscar-díjra fogják jelölni. „Én szkeptikus voltam.” – emlékezett vissza Montenegro a New York Timesnak adott interjún. – „Úgy vettem fel inkább, mint egy bókot, egy kedves, szívélyes jókívánságot.”

Azonban a Központi pályaudvar mégis meghódította egész Európát, tarolt a fesztiválokon, megnyerte az Arany Medvét, jelölték Oscar-díjra. A kritikusok megemelték kalapjukat Montenegro előtt, aki nemcsak elnyerte a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medvét, de Oscar-díjra is jelölték. Montenegro volt az első brazil színésznő, akit ez a megtiszteltetés ért. Hogy pályafutását megkoronázzák, 1999-ben Montenegro a brazil állam legmagasabb kitüntetését vehette át a miniszterelnöktől: a Nemzeti Érdemrend nagykeresztjét (ONM).

Montenegro mindezek ellenére a színpad mellett tette le a voksát. „Minden, amit csak kaptunk, azt a színház adta nekünk” – mondta a New York Timesnak. A színésznő továbbra is aktívan dolgozik a média területén. 2013-ban Nemzetközi Emmy-díjat nyert, amelyre 2015-ben újonnan jelölték.

Forrás: wikipédia, listal.com