Borisz Andrejev szovjet-orosz színész.

Borisz Fjodorovics Andrejev (Szaratov, 1915. február 9. – Moszkva, 1982. április 25.) szovjet-orosz színész.

A Volga menti Szaratovban, munkás családban született. Gyermekkorát a közeli kisvárosban, Atkarszkban töltötte. Az iskola elvégzése után gyári munkásként dolgozott és belépett a gyár színjátszókörébe. Szaratovban egy színitechnikumban képezte magát, majd 1936-tól három évig a város drámai színházában játszott .

Első filmszerepére főként külseje: mackós, erőteljes alkata, széles arca miatt választotta ki Ivan Pirjev rendező. A filmben az egyik traktoristát alakította, aki egy jelenetben a traktort kerekénél fogva egy kézzel megemeli. Ezen a forgatáson ismerkedett meg és kötött barátságot az akkor már ismert pályatársával, Nyikolaj Krjucskovval. Szaratovból „fölkerült” Moszkvába, ahol a Filmszínészek Színháza tagja lett, és ettől kezdve szinte minden évben – néha évente többször is – új filmben tűnt fel.

Többnyire meglehetősen egysíkú, erős, de jólelkű, pozitív hősöket alakított. Gyakran volt látható munkás- (mint donyeci bányász, Nagy élet 1-2. rész), majd a háborútól kezdve matróz- vagy bátor szovjet katona- (Szevasztopol hősei, Két bajtárs), illetve főtiszt- (Lángoló évek) szerepekben. A sztálini személyi kultusz idején készült Berlin elestében az általa alakított, mindig helytálló vasmunkás, később szovjet katona Sztálinnal is találkozik és áhítattal néz fel rá mint nagy tanítóra, hős hadvezérre. Kevés történelmi témájú filmjei egyikében az orosz mondák népszerű hősét, Ilja Muromec alakját keltette életre.

Andrejev a háború után Pirjev zenés filmvígjátékaiban is játszott (Szibériai rapszódia, Vidám vásár), melyek „lakkozva”, egyoldalúan és meghamisítva ábrázolták a korabeli szovjet valóságot, de a mozik nagy sikerei közé tartoztak. Árnyaltabb emberábrázolásra nyílt lehetősége Joszif Hejfic A Zsurbin család (1954) című művében és több későbbi alkotásban. Georgij Danyelija rendező Út a kikötőbe című filmje (1962) vén fedélzetmesterének szerepében Andrejev „fellengzős pátosz nélkül rajzolja meg egy sokat szenvedett, a primitívségig egyszerű és tanulatlan ember hétköznapiságában hősi alakját”.

Filmszerepeiért számos elismerésben és állami díjban részesült. Élete utolsó éveiben utószinkron rendezőként is dolgozott.

Forrás: wikipédia, listal.com