Alekszej Jurjevics German (Leningrád, 1938. július 20. – 2013. február 21.) orosz rendező, forgatókönyvíró, színész, producer.
Leningrádban végezte el 1960-ban a színművészeti főiskolát, Grigorij Kozincev tanítványa volt, majd Szmolenszkben kezdett dolgozni színházi rendezőként. 1964-től a Lenfilm, a leningrádi filmstúdió munkatársa, egykor vezetője volt haláláig.
Nemzetközi elismertséget a sztálinista múlt feltárójaként szerzett. Éppen ezért többször elbocsátották a Lenfilmtől, a hatalom el akarta hallgattatni, filmjeit évekig nem mutatták be. Az Ellenőrzés az utakon című filmet 15, a Barátom, Ivan Lapsint három évig, a Húsz nap háború nélkül című film tizenegy évig várta a bemutatót.
A nyolcvanas években a maffia megrendelésére megverték, ekkor derült ki, hogy súlyos beteg.
2010-től kezdve ő volt a Szentpétervári Nemzetközi Mozifilm Fórum elnöke.
Első önállóan rendezett filmje az apja, Jurij German írásán alapuló 1971-es Ellenőrzés az utakon volt, amely 1942 telén, a nácik által megszállt Oroszországban játszódik, és egy partizáncsoportról szól, amelynek el kell térítenie egy muníciót szállító vonatot. A filmet a Szovjetunióban betiltották, és csak tizenöt évvel később mutatták be.
Ezt követte az 1977-es Húsz nap háború nélkül, amely a második világháború fordulópontját jelentő sztálingrádi csata idején játszódik, de nem a háborús eseményeket mutatja be, hanem egy szabadságra menő katona történetét. Ezt a filmet kivételesen az elkészülte után rögtön bemutatták a rendező hazájában.
Az 1984-es, szintén apja regényén alapuló Barátom, Ivan Lapsin az 1930-as években játszódik, és lazán összefűzött epizódokból áll, amelyekből kibontakoznak egy kisváros besúgást, kegyetlenkedéseket, prostitúciót is felvonultató mindennapjai. A kritikusok 1987-ben minden idők legjobb szovjet filmjei sorába válogatták.
Utolsó befejezett filmje, az 1998-as Hrusztaljov, a kocsimat! a sztálini rendszer végnapjait bemutató alkotás, mely egy ötvenes évekbeli zsidó orvossal szembeni koncepciós pert dolgoz fel. German itt stílust váltott: hallucinációszerűen, rémálomra emlékeztető módon meséli el az önéletrajzi elemekkel átszőtt történetet. A rendező a filmbe a peresztrojka után kezdett bele. Hét évig dolgozott rajta, s amíg készült, már legendává vált, de 1998-ban Cannes-ban nem kapott díjat.
Forrás: wikipédia, kino-teatr.ru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése