Bogusław Linda lengyel színész.

Bogusław Linda (Toruń, 1952. június 27. –) lengyel színész, komikus, rendező, forgatókönyvíró, színész, tanár.

A toruni II-es számú líceumban végezte középiskolai tanulmányait. A krakkói színművészeti főiskola végzőse, a varsói filmiskola társalapítója és oktatója.

Egyetemi hallgatóként felvette a kapcsolatot a krakkói ószínházzal, ahol Mikolka szerepében debütált Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés c. előadásában (rendezte Maciej Prus, 1977). 1978–1981 között a wroclawi kortárs színházban játszott többek között Thomas Mann Varázshegyében és Kafka Amerikájában.

Első komolyabb szerepe Agnieszka Holland Láz c. filmjében találta meg, ahol Gryziak karakterét játszotta (1980). Ezt követően játszott még a Magányos nő című szintén Holland-rendezésben, Andrzej Wajda Vasember, Krzysztof Kieślowski Véletlen, Janusz Zaorski(wd) Királyok anyja (Matka Królów, 1982), valamint a magyar Eszkimó asszony fázik (Xantus János, 1983) című filmekben is.

Az érzékeny karakter skatulyájából Jack Bromski Ölj meg zsaru című filmjében próbált meg kitörni, ahol a veszélyes Jerzy Malik karakterét játszotta el. 1992-ben Franz Maurer szerepét öltötte magára Wladyslaw Pasikowski Kutyát c. alkotásában. Ez a szerepe Linda cinikus és keményebb oldalát domborította ki, egyúttal megalapozta számára Leonard Cohen Én vagyok az embered című filmjében a főszerepet.

Az 1990-es éveiben elismerő kritikák rengeteg híres szerepet hoztak el számára (Jancio Wodnik bűvész szerepe – Jan Jakub Kolski rendezésében (1993), Michal Sulechki a saját gyereke neveléséért harcoló apa szerepében, Az apa című filmben Maciej Scielecki (1995), Andrzej Wajda Pan Tadeusz (1999) Bogár atya szerepében. Az 1996-os Csillag Fesztivál alatt Miedzyzdrojban kézlenyomatát a sztárok sétányán örökítették meg.

2001-ben a lengyel mozik képernyőjén Wadyslaw Pasikowski Reich című filmjében jelent meg ismét. Ebben a filmben a korábbiakhoz hasonlóan gengsztert alakított, de rögtön ezt követően próbált is megszabadulni az újabb skatulyától, ezért ugyanezen évben Petronus bőrébe bújt a Quo vadisban. Később játszott rendőrt is, valamint 2002-ben a TVN filmcsatorna Mit tudsz a főzésről c. műsorának vezetését is elvállalta.

2006-ban Linda rendezőként is kipróbálta magát és leforgatta a Világoskék ablakok című filmet. A mű két fiatal lány történetét meséli el, akiknek a kommunizmus bukása utáni lengyel valóság gazdasági nehézségeivel kell szembenézniük. A főszerepekben Joanna Brodzik és Beáta Kawka tűnnek fel.

3 évvel később a Vakrandi című komédiában is játszott Wojciech Wójcik rendezésében, ahol egy Cézár nevű nőcsábászt alakított.

2009. október 9-én Piotr Zuchowskitól (nemzeti örökség és kulturális miniszter) kulturális kitüntetést, ún. Ezüst Medált vehetett át. 

2011-ben vitték képernyőre a 3 perc 21:37 c. mozifilmet (rendezte: Maciej Slesicki), melyben egy festőt játszott.

2012 áprilisi 19-én a Varsói Színház bemutatta Mongol Merlin című darabját, mellyel színházi rendezőként debütált, és egyben 15 éves kihagyás után egyben visszatérését is jelentette a színházi körökbe.

Saját szülővárosában, Torunban a csillagok sétánya az óvárosi főtéren szintén nevét őrzi.

2014. május 26-án Lengyelország Újjászületése érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki az országért végzett kiemelkedő kulturális szolgálata gyanánt, valamint a művészi, alkotói munkája és közösségben végzett tevékenysége honoráriumaként.

Nős, felesége Lidia Popiell modell és fotográfus, akit filmforgatás közben ismert meg. Közös lányuk Alexandra. Előző házasságában két fia született. Barátjával, Maciej Ślesickivel megalapította a Varsói Filmiskolát, amely az egyik első magántulajdonban lévő színésziskola Lengyelországban. Érdeklődési köre a lovaglás és a vadászat . Aggódik a magánélete miatt, és ritkán ad interjút, illetve ritkán ad hozzájárulást magánéletéről szóló cikkekhez. Kifejezte, hogy támogatja az LMBT közösséget , és részt vett a Kampania Przeciw Homofobii által elindított "Egymás mellett az egyenlőség felé" kezdeményezésben. Szenvedélye a lovaglás és a vadászat.

Forrás: wikipédia, listal.com, wyborcza.pl