Andréa Ferréol, született Andrée Louise Ferréol (Aix-en-Provence, Bouches-du-Rhône, Franciaország, 1947. január 6.) francia színpadi és film- és televíziós színésznő, közéleti szereplő, több kitüntetés birtokosa. Öt évtizedes pályafutása során több, mint 200 filmes produkcióban szerepelt. Legismertebb szerepeit A nagy zabálás és Az utolsó metró c. filmdrámákban játszotta.
Aix-en-Provence-ban született, ahol felmenői már generációk óta éltek. Apja Paul Ferréol (1918-1997) biztosítási ügynök volt, a Szabad Franciaország mozgalom harcosa.[9] Anyja Aurélie Darbon-Gondrand (1919-2008) volt.
Egyik dédapja Frédéric Mistral (1830–1914) okcitán nyelvű francia költő és lexikográfus volt, aki 1904-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Mistral házassága Marie-Louise Rivière-rel gyermektelen maradt. Viszonya volt azonban egyik fiatal szolgálóleányukkal, Athénais Ferréol-lal (1835–1881), aki 1859-ben Maillane-ban megszülte Mistral házasságon kívüli fiát, Marius Antoine Coriolan Ferréolt (1859–1940), akit apja hivatalosan nem ismert el saját gyermekének, de gondoskodott a fiú jó neveltetéséről és finanszírozta tanulmányait. A kiváló tehetségű Marius Ferréol komoly pályát futott be a közoktatási pályán. Az aix-en-provence-i iskolák főfelügyelője és a polgármester egyik helyettese lett. Aix-en-Provence-ban hunyt el 80 éves korában. Marius Ferréol testvéreinek gyermekei korán meghaltak, így Frédéric Mistral egyetlen ma élő egyenes ági leszármazottja a dédunoka, Andréa Ferréol maradt. A színésznő egyik távoli nagybátyja Fernand Charpin (1887–1944) színész volt.
Párizsban tanult színjátszást Jean-Laurent Cochet színtanodájában. Színpadokon kezdet pályafutását, majd 1971-től kisebb filmszerepeket is kapott. Az 1970-es évek elején több francia és nemzetközi sikerfilmben is megjelent mellékszerepekben, így pl. Fred Zinnemann 1973-as politikai krimijében, A Sakál napjában. Ugyanebben az évben Marco Ferreri rendező főszerepet adott neki A nagy zabálás című társadalomkritikus filmdrámában, Michel Piccoli, Marcello Mastroianni, Ugo Tognazzi és Philippe Noiret társaságában. A film által keltett botrány egycsapásra ismertté tette Ferréolt. Ezurán sorozatban kapta a főszerepeket olasz és francia bűnügyi filmekben, drámai alkotásokban, vígjátékokban és groteszk szexkomédiákban egyaránt. 1974-ban szerepelt a Boris Vian regényéből készült Birodalomépítők című filmdrámában és Paolo Nuzzi vígjátékában, az Il piatto piange-ben. 1975-ben Jean-Paul Belmondóval és Geneviève Bujolddal együtt főszerepelt A javíthatatlan c. vígjátékban. 1976-abn megjelent Bud Spencer egyik harsány vígjátékában, A zsoldoskatonában. 1978-ban szerepelt Rainer Werner Fassbinder rendező Utazás a fénybe c. drámájában, 1979-ben Mario Monicelli olasz romantikus vígjátékában, az Utazás Anitával-ban, és Volker Schlöndorff német rendező Bádogdob című háborús melodrámájában is. 1980-ban játszott Andrzej Wajda rendező A karmester című filmjében.
Kétszer jelölték a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjra, először 1976-ban, a Les Galettes de Pont-Aven című melodrámában, másodszor 1981-ben François Truffaut Az utolsó metró c. háborús filmdrámájában, amely a németek által megszállt Párizsban játszódik. 1983-ban Alain Delonnal és Anne Parillaud-val együtt játszott a Delon által rendezett A kíméletlen című bűnügyi thrillerben, 1984-ben megjelent Yves Robert rendező Az iker c. komédiájában, a kettős szerepet játszó Pierre Richard mellett. Vérbő, életigenlő, szerelemre éhes női karaktereket alakított, nyílt erotikus jelenetektől sem riadt vissza, legutóbb 2017-ben, a Doktor Knock című filmvígjátékban. Csaknem 200 filmben és sorozatban játszott, a 2010-es évek végén is aktívan filmezett. Magyar szinkronhangját Halász Aranka, Moór Marianna, Földessy Margit, Menszátor Magdolna, Pécsi Ildikó, Andresz Kati, Borbás Gabi, Földi Teri, Győry Franciska, Kiss Mari, Martin Márta, Némedi Mari és Szabó Éva adta.
2001-ben színművészi pályafutásának elismeréseként Puget-Théniers-ben megkapta a „Reconnaissance des cinéphiles” (Mozirajongók hálája) díjat, amelyet a „Souvenance de cinéphiles” (Mozirajongók Emlékezetében) nevű társadalmi szervezet alapított.
Szűkebb hazájában, Provence-ban tevékenyen részt vesz a társadalmi és kulturális közéletben. Aktívan dolgozik az „Aix-en-Œuvres” nevű civil szervezetben, és ennek keretében 2007-ben megszervezte és közadakozásból finanszírozta Cézanne festőművész életnagyságnál magasabb, 2,2 méter magas szobrának (Gabriël Sterk szobrász művének) elkészítését és felállítását közös szülővárosukban, Aix-en-Provence-ban. Ez volt a festő emlékére rendezett 2007-es ünnepségsorozat megnyitó eseménye.
2016 áprilisában Ferréol Párizsban kiadta önéletrajzát, „La passion dans les yeux” (magyarul kb. „A szenvedély, ahogyan mi láttuk”) címmel.
Az 1980-as évektől kezdve meg-megújuló viszonyt folytatott Omar Sharif egyiptomi színésszel. 2006-tól együtt éltek a férfi haláláig, 2015-ig. Hosszú és bonyolult kapcsolatukról Ferréol írt önéletrajzi jellegű könyvében, a 2016-ban megjelent „La Passion dans les yeux”-ben is.
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése