Stewart Granger brit színész.

Stewart Granger, született James Lablache Stewart, (Kensington, London, Egyesült Királyság, 1913. május 6. – Santa Monica, Kalifornia, 1993. augusztus 16.) brit színész, aki Európában és az 1950-es években Hollywoodban is sikereket ért el, főleg romantikus és kalandfilmek pozitív hősének szerepében. A Karl May műveiből készült kalandfilmek rendszeres főszereplője volt, Old Surehand alakítójaként.

James Lablache Stewart néven született London Kensington negyedében, apja James Stewart őrnagy, a Brit Királyi Hadsereg tisztje, a Brit Birodalom Rendjének kitüntetettje (OBE), anyja Frederica Eliza Lablache. James volt egyetlen gyermekük. Az Epsom College elvégzése után a londoni Webber Douglas színiakadémián tanult. (Ez az intézmény 2005 óta a Londoni Egyetem része). Anyai felmenői olasz előadóművészek voltak, nagyapja Luigi Lablache színész, ükapja Luigi Lablache(wd) (1794–1858) operaénekes volt.

Orvosi egyetemre járt, első filmszerepét 1933-ban még medikus hallgatóként kapta. A filmesek javaslatára megváltoztatta nevét, hogy ne keverjék össze James Stewart amerikai színésszel. Skót nagyanyjának leánykori nevét, a Grangert választotta új vezetéknevének, apjától örökölt vezetéknevét ezután keresztnévként használta. Barátai és családtagjai továbbra is Jimmynek hívták (eredeti keresztneve, a James után). A nyilvánosság számára azonban haláláig Stewart Granger maradt.

A világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, skót ezredekben szolgált, majd 1942-ben egészségügyi okból leszerelték. Ezután színpadokon szerepelt, majd 1943-ban szerepet kapott Leslie Arliss rendező A szürke sátán című romantikus horrorfilmjében, James Mason, Margaret Lockwood és Phyllis Calvert mellett. A filmben Granger egy RAF-pilótát játszik, aki a szadista gróftól (Mason) megmenti a szeretett nő (Calvert) életét. A szerep megalapozta Granger karrierjét, a következő évtized egy legkedveltebb romantikus hősévé vált. Phyllis Calvert oldalán egy sor kosztümös kalandfilmben játszott nagy szerepeket, így a Vörös lámpásban (1944) és a Madonna of the Seven Moons-ban (1945), utóbbi a brit filmgyártás legnagyobb kasszasikerét hozta. Megjelent egy-egy történelmi életrajzi filmben is, így pl. Paganini hegedűművészt alakította a Bernard Knowles rendező 1946-os Bűvös vonó című életrajzi filmjében.

1948-ban Basil Dearden Tánc a halott szerelmesekért című romantikus szerelmi történetében, a tragikus sorsú Philipp von Königsmarck grófot és kalandort játszotta Joan Greenwood oldalán, aki a gróf titkos szeretőjét, Zsófia Dorottya braunschweig–lüneburgi hercegnőt alakította.

1949-ben szerződést kapott az MGM-től. Második feleségével, Jean Simmonsszal együtt Hollywoodba utazott. Itt hamarosan a kalandfilmek, különösen a történelmi kosztümös kalandfilmek (az ún. „köpeny és kard”-filmek) népszerű főhősévé vált. George Sanders és a fiatal Pier Angeli mellett főszerepelt Richard Brooks rendező 1951-es Light Touch című bűnügyi filmjében, Deborah Kerr partnereként Allan Quatermaint, a főszereplőt alakította az 1950-es Salamon király kincsében, főszerepeket játszott az 1952-es Scaramouche-ban, az 1953-as Zendai fogoly-ban és A fiatal Bess-ben. 1954-ben Elizabeth Taylor oldalán szerepelt a Brummell kapitányban.

Nagy sikerű főszerepet vitt két látványos, kosztümös, 18. században játszódó kalandfilmben, George Sidney rendező 1952-es Scaramouche című filmjében, Janet Leigh és Mel Ferrer társaságában, majd Fritz Lang rendező 1955-ös kalandfilmjében, a Holdvilágban, filmbéli ellenlábasa George Sanders, partnere Joan Greenwood volt. Fontos alakítása volt még Sandy McKenzie kiöregedett bölényvadász szerepe Richard Brooks 1956-os westernfilmjében, a The Last Hunt-ban (1956), Robert Taylor és Debra Paget mellett. 1960-ban John Wayne-nel alkotott főszereplő-párost Henry Hathaway mozgalmas western-vígjátékában, az Irány Alaszka!-ban. 1956-ban megkapta az amerikai állampolgárságot.

Az 1960-as évek közepétől Granger hollywoodi megbízásai megritkultak, ismét Európában próbált szerencsét. Német nyelvterületen különösen nagy népszerűséget vívott ki, mint Old Surehand, a Karl May regényeiből készült nyugatnémet–jugoszláv koprodukciós „indiános” kalandfilmek – Keselyűk karmaiban (1964), Az olajherceg (1965) és Winnetou bosszúja (1965) – főszereplője, a Winnetout alakító Pierre Brice oldalán. Cyril Frankel rendező A fehér apácák titka című 1966-os angol-német bűnügyi thrillerében, mely Edgar Wallace regényéből készült, ugyancsak Granger adta a főszereplőt, Copper-Smith rendőrfelügyelőt.

1970–1989 között főleg tévésorozatokban foglalkoztatták. 1970–1971-ben a The Virginian című, Wyomingban játszódó western-sorozatban szerepelt Doug McClure, James Drury és Lee J. Cobb társaságában. Az 1978-ben bemutatott Vadlibák című háborús kalandfilmben még eljátszotta az intrikus Sir Edward Matheson bankárt, nemzetközi sztárcsapat tagjaként, Richard Burtonnel, Hardy Krügerrel és Roger Moore-ral, de ezután már nem vállalt mozifilmes szerepet. A televízióknak még sokáig dolgozott. 1982-ben a The Royal Romance of Charles and Diana című angol tévéfilmben Fülöp edinburgh-i herceget, a Erzsébet királynő férjét alakította. 1985-ben szerepelt a Szerelemhajó sorozatban és a Gyilkos sorok egy epizódjában, 1986-ban a Danielle Steel: Keresztutak-ban, 1987-ben a német ZDF televízió A Guldenburgok öröksége című családi sorozatában, 1987 a Kockán nyert szerelem tévéfilmben és 1989-ben a Nem mind arany, ami fénylik tévéfilmben. Utolsó szerepét az 1991-ben sugárzott amerikai Pros and Cons sorozat egyik epizódjában játszotta, James Earl Jones és Richard Crenna társaságában.

1993. augusztus 16-án, 80 évesen hunyt el a kalifornia Santa Monicában, prosztatarák következtében.

Granger háromszor nősült, mindhárom házassága válással végződött:

1938–1948 között Elspeth March(wd) (1911–1999) angol színésznő volt a felesége, két gyermekük született, Jamie (*1944) und Lindsay Granger (†2011). (Utóbbit gyakran összekeverik az 1985-ben született afroamerikai Lindsey Granger újságíró-televíziós műsorvezetővel).

1950–1960 között Jean Simmons (1929–2010) angol színésznővel élt házasságban, akivel az Adam and Evelyne, A fiatal Bess és a Footsteps in the Fog filmekben játszott együtt. Egy leányuk született, Tracy Granger (*1956), aki később filmvágó és -szerkesztő lett.

1964–1969 között Caroline LeCerf belga színésznő (Belgium jelöltje az 1960-as Miss International világ-szépségversenyen) volt a felesége. Egy leányuk született, Samantha Granger.

Forrás: wikipédia, listal.com