Derek Jacobi angol színész.

Sir Derek George Jacobi (Anglia, London, Leytonstone, 1938. október 22..) Emmy-díjas angol színész, rendező. Az 1960-as években került az angol nemzeti színház kötelékébe, ahol számos ismert Shakespeare-szerepet játszhatott el, mint a Hamlet, vagy III. Richárd. Hazájában rendkívül elismert színészként tartják számon, a nemzetközi filmvilágban neve kevésbé ismert. „Mesteréhez”, Laurence Olivier-hez hasonlóan a dán és a brit lovagrend tagja.

Jacobi a londoni Leytonstone-ban látta meg a napvilágot 1938-ban. Egyszerű, középosztálybeli családban nevelkedett, és annak ellenére, hogy gyerekkorában dúlt a háború, boldog gyerekkort tudhatott maga mögött. Tanulmányait a helyi megyei középiskolában kezdte meg. A Leyton futball csapatában is szerepelt és már ekkor tagja volt az iskolai színjátszókörnek.

Tizennyolc évesen ösztöndíjat nyert a cambridge-i egyetemre (University of Cambridge), ahol olyan későbbi nagy színészek kerültek ki mellőle, mint Ian McKellen és Trevor Nunn. Jacobi tehetsége korán megmutatkozott, így olyan híres szerepeket játszhatott el, mint Hamlet, vagy II. Edward. Külföldön is vendégszerepelt különböző európai kisvárosok színházaiban, így például Svájcban egyszer találkozott Richard Burtonnel is.

Az ifjú Jacobi tehetségére Laurence Olivier is felfigyelt, aki felkérte, hogy térjen vissza szülővárosába Londonba és legyen tagja a Nemzeti Színház új társulatának.

Jacobi az Othello filmadaptációjában debütált a filmvásznon 1965-ben. Ekkor tájt még nem erőltette a filmezést, így nem csoda, ha öt évvel később látható ismét a vásznon, A három nővér (1970) című brit filmdrámában.

1973-ban egy mára már igazi klasszikusnak számító filmben, A Sakál napja című angol–francia krimiben kap egy kisebb epizódszerepet. Ettől kezdve egyre gyakrabban vállal filmes szerepeket, de a színházat továbbra sem hanyagolja el, mi több egyre nagyobb elismerést vív ki magának a színpadon.

Televíziós áttörése 1976-ban volt, amikor az Én, Claudius tv-sorozat címszerepét játszotta. A dadogós, rángatózó császár alakításával megalapozta a hírnevét és 1977-ben BAFTA-díjjal jutalmazták érte.

A nyolcvanas évek elején előbb Hamlet, majd Adolf Hitler bőrébe bújik a vásznon, ezt követően pedig az Anthony Hopkins partnere A Notre Dame-i toronyőr (1982) televíziós változatában. A következő években is szinte csak tévéfilmekben látható. 1988-ban ismét Hopkins-szal játszik együtt, A Tizedik című amerikai televíziós filmben. Ezért a munkájáért Emmy-díjjal jutalmazzák.

1989-ben Kenneth Branagh hívja meg saját rendezésű filmjébe, az V. Henrik-be. Branagh-val különösen jó a kapcsolata Jacobinak és a későbbiekben is többször dolgoznak együtt.

Mint például 1991-ben a Meghalsz újra! című krimiben, melyben Jacobi egy hipnotizőrt alakít, melyért a következő évben BAFTA-díjra jelölik. Bár a színész filmszerepeiért is kapott elismeréseket, színpadi sikereit nem tudta megközelíteni. A továbbiakat újfent tévéfilmes munkákkal folytatta , majd egy újabb Hamlet filmadaptáció, egy újabb Branagh film következett.

2000-ben a Gladiátor-ban tűnik fel, akárcsak az Antonio Banderas főszereplésével készült vallási thrillerben, A test-ben (2001) és szerepel Robert Altman Gosford Park című alkotásában is.

Az utóbbi években tőle eltérő karakterek eljátszását is elvállalja; mint például az Underworld: Evolúció (2006), vagy a 2008-as Ádám feltámadása.

A színész szülővárosa, London északi részén él. 2006 márciusában Jacobi nyíltan beismerte homoszexuális beállítottságát és huszonhét év együttélés után törvényes úton is összejöhetett partnerével, Richard Clifford-dal.

A kiemelkedő színházi pályafutásáért 1994-ben lovaggá ütötték. Ezenkívül még dán lovagrenddel is büszkélkedhet.

Forrás: wikipédia, listal.com