Jeroen Krabbé holland színész.

Jeroen Aart Krabbé, (Amszterdam, Hollandia, 1944. december 5.) holland színész, filmrendező, festőművész.

Tehetséges amszterdami művészcsaládba született. Édesapja, Maarten Krabbé(wd) (1908–2005) és apai nagyapja, Hendrik Maarten Krabbé(wd) (1868–1931) jónevű festőművészek voltak. Édesanyja Margreet Reiss (1914–2002), zsidó származású műfordító, filmek szövegkönyveit fordította. Anyjának családja elpusztult a holokauszt során. Fivére Tim Krabbé író, sakkbajnok, féltestvére Mirko Krabbé képzőművész.

Maga Jeroen is először egy amszterdami képzőművészeti iskolába jelentkezett, (a mai Gerrit Rietveld Academie elődjébe), de később inkább a színművészet felé orientálódott, és húszéves korára sikeresen elvégezte a Toneelschool Amsterdam színiiskolát.

Krabbé először holland filmekben tűnt fel, első filmszerepét 1963-ban kapta Jef van der Heyden filmkomédiájában. 1972-ben bekerült a német televízió Tetthely c. bűnügyi sorozatának egyik epizódjába. Paul Verhoeven rendező filmjeiben szerzett ismertséget, 1977-ben a Futás az életért-ben, a vele egyidős Rutger Hauer mellett, majd 1983-ban a A negyedik férfi c. thrillerben, a pályakezdő Renée Soutendijk színésznő partnereként.

Amerikai filmekben is játszott, első ilyen sikerét Penny Marshall rendező Spiclik, sipirc c. kém-komédiájában aratta, Whoopi Goldberg mellett. Markáns arcvonásai és hatalmas termete (183 cm) révén sorban osztották rá keménykötésű és gonosz karakterek megformálását. Az 1980-as években több nemzetközi produkcióban játszott „főgonoszt”, így így az 1986-os Nincs kegyelem című bűnügyi akciófilmben, Richard Gere ellenlábasaként. John Glen rendező Halálos rémületben c. 1987-es James Bond-filmjében szovjet tábornokot játszott, az 1989-es A Büntető-ben Dolph Lundgren ellen, az 1993-as A szökevény c. kalandfilmben Harrison Ford és Tommy Lee Jones ellen dolgozó bűnözőt alakított. 1999-ben Roger Young rendező Jézus-filmjében ő maga volt a Sátán.

Számos nemzetközi produkcióban szerepelt, így 1987-ben a Miami Vice egyik epizódjában. Intellektuális karaktereket is kiválóan alakított, pl. Georg Friedrich Händel zeneszerzőt Gérard Corbiau rendező Farinelli-filmjében, vagy Anton Felix Schindlert a Halhatatlan kedves című Beethoven-filmben. A Die Entdeckung des Himmels c. német filmdrámának, mely Harry Mulisch regényéből készült, Krabbé nemcsak szereplője, hanem rendezője és producere is volt. A filmet 1998-ban, a 48. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. A következő évben, 1999-ben Krabbét meghívták a 49. Berlinale zsürijébe.

Krabbé viaszfigurája helyet kapott Madame Tussaud panoptikumának amszterdami részlegében.

Színészi munkája mellett Krabbé festőművészként is dolgozik, főleg tájképeket fest, 2004-ben Schilder ([ejtsd: szkilder], „Festők”) címen kiadott egy festészetről szóló könyvet. Képeiből 2008-ban Zwolle városában kiállítást rendeztek. Amszterdami lakásának egy részét Krabbe műteremmé alakította, emellett Dalfsen községben házat vett, ahová időnként visszavonul, hogy nyugodt körülmények között dolgozhasson. Egyik tájképe szerepel a holland posta 1993-ban levélbélyegén.

1964-ben vette feleségül Herma van Gemertet. Három fiuk született. A legidősebb Martijn Krabbé (*1968) rádiós és televíziós szerkesztő, műsorvezető, a második Jasper Krabbé (*1970) képzőművész lett, harmadik fiuk Jacob.

Forrás: wikipédia, listal.com