Maria-Hélene Schneider (1952. március 27. – 2011. február 3.), szakmai nevén Maria Schneider francia színésznő volt.
Párizsban született Daniel Gélin francia színész és a romániai Marie-Christine Schneider modell gyermekeként, aki könyvesboltot vezetett Párizsban.
Daniel Gélin soha nem ismerte el Schneidert lányaként, bár az 1970-es években nyilvánosan elismerte apaságát. Schneidert először édesanyja nevelte fel a németországi francia határhoz közeli városban. Végül az anyja nem volt hajlandó gondoskodni róla, és két évre egy nővérre bízta. 15 évesen hagyta el otthonát az anyjával folytatott vita után, és Párizsba ment, ahol ugyanabban az évben debütált a színpadon.
Filmstatisztaként és modellként kereste a kenyerét. Egy filmforgatáson dolgozott, ahol megismerkedett Brigitte Bardot -al, aki amikor megtudta, hogy a fiatal színésznő hajléktalan, felajánlott neki egy szobát a házában. Bardot révén Schneider megismerkedett a filmszakmában dolgozó emberekkel, köztük Warren Beattyvel, akire nagy benyomást tett Schneider, és bemutatta a William Morris Ügynökségnél.
18 éves volt, amikor 1970-ben szerepelt a Madly című filmben, Alain Delon főszereplésével. Ezt viszonylag jelentős szerepek követték olyan filmekben, mint a Hellé (1972); A vénlány (1972) Philippe Noiret -vel; Dear Parents (1973) Florinda Bolkan és Catherine Spaak oldalán ; és a Dance of Love (1973), Arthur Schnitzler drámája alapján.
A problémás, önmagát kereső érzékeny kamaszlány mindössze tizenkilenc évesen kapott főszerepet az Utolsó tangó Párizsban című provokatív Bertolucci-filmben, Marlon Brando partnereként. A botrányos alkotás azonban nemcsak a karrierjét pecsételte meg, hanem a magánéletét is. A film leghíresebb momentuma a "vajas jelenet", amikor az akkor 48 éves Marlon Brando megerőszakolja a film forgatásakor 19 éves francia színésznőt, Maria Schneidert. Mint ismert, egy 2013-as interjúban Bertolucci elárulta, hogy a jelenetet Schneider tudta nélkül vették fel, és ez a rész a forgatókönyvben sem szerepelt. Brando és Bertolucci a felvétel reggelén találták ki a dolgot, és a forgatáskor szembesítették tervükkel a színésznőt, mivel Bertolucci minél élethűbb reakciót akart viszontlátni. A szexjelenetet ugyan imitálták a felvétel alatt, de Schneider így is rendkívül megalázottnak érezte magát, és elmondása szerint úgy érezte, "mintha Brando és Bertolucci is megerőszakolta volna". A színésznő soha többet nem forgatott Bertoluccival, és egy életre meggyűlölte a rendezőt. Az is ismert, hogy míg a filmért annak idején agyondicsérte a szakma a rendezőt és Marlon Brandót, addig Maria Schneider még csak „fájdalomdíjat” sem kapott sehol. Az utolsó tangó Párizsban kellemetlen emlék maradt számára. Olyannyira kellemetlen, hogy többé meztelen jelenetet sem vállalt semmilyen filmben.
Maria Schneider ezzel a filmmel a pályája csúcsára ért, ahonnan már nem juthatott magasabbra. „Rám nyomták a szexszimbólum pecsétjét, pedig én csak színésznő akartam lenni” – nyilatkozta. Bertolucci után olyan rendezők hívták alkotásaikba, mint Michelangelo Antonioni, René Clément és Jacques Rivette, de sem a Foglalkozása: riporter, sem A gyerekfelügyelő, de még a Körhinta sem tudta magasabbra repíteni, mint Az utolsó tangó Párizsban. Forgatott Marco Belocchióval, Cyrill Collard-ral, Franco Zeffirellivel is, de újabb kultfilmeknek már a közelébe sem került. Huszonhét évesen bevallotta, hogy biszexuális, nem sokkal később már depressziók gyötrik, és drogozik. Szerepet kap a híres-hírhedt Caligulában, de mire a forgatás elkezdődik, nyomtalanul eltűnik. Nem sokkal ezután elmegyógyintézetbe vonul, ahol mentális állapota nagyon megromlik.
A depressziós rohamok továbbra sem szűntek meg, a kokaint pedig a heroin váltotta fel. Ötvennyolc évesen halt meg rákban.
Forrás: wikipédia, vintag.es
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése