Geraldine Chaplin (Santa Monica, Kalifornia, 1944. július 31. –) amerikai színésznő. Édesapja a filmtörténet legendás alakja, Charlie Chaplin, édesanyja a világhírű drámaíró, Eugene O’Neill lánya, Oona. Geraldine az 1960-as évek közepétől folyamatosan filmez. Életművében kiemelt helyet foglalnak el egykori élettársával, Carlos Saura, spanyol filmrendezővel közös alkotásai, de a filmtörténet számos más kiválóságával is dolgozott együtt. Húga, Josephine Chaplin Franciaországban lett ismert színésznő.
Geraldine 8 évesen kapta első parányi filmszerepét édesapja egyik filmjében, a Rivaldafényben (1952). Ugyanebben az esztendőben a család Svájcba költözött, ahol a kislány egy ottani internátusban folytatta iskolai tanulmányait. Eleinte balett-táncosnő szeretett volna lenni, de amikor erről le kellett mondania, elhatározta, hogy színésznő lesz. A legendás brit rendező, David Lean bízott rá először komoly feladatot: Tonya szerepét játszotta Borisz Paszternak irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regénye, a Zsivágó doktor filmváltozatában (1965). A kritika és a közönség kedvezően fogadta a fiatal színésznő első komolyabb filmes próbálkozását. Geraldine színésznői képességei élettársa, Carlos Saura filmjeiben bontakoztak ki igazán: kitűnően formálta meg a rendező érzékeny idegzetű hősnőit. Együttműködésük első állomása a Hűtött mentalikőr (1967) volt. Leghíresebb közös filmjeik az 1970-es években készültek: Anna és a farkasok (1973), Nevelj hollót! (1976), Életem, Elisa (1977), A mama százéves (1979).
Geraldine a dráma mellett más műfajokban is sikerrel mutatkozott be. Louis de Funes és fia, Olivier partnere volt a maga idején igen népszerű Fennakadva a fán (1971) című vígjátékban. Richard Lester Ausztriai Anna királyné szerepét osztotta rá kétrészes Dumas-adaptációjában: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (1974). A sztárparádéval készült kosztümös produkciók máig sem veszítettek népszerűségükből. Geraldine megtalálta a helyét Robert Altman ironikus-szatirikus filmjeinek világában is: Nashville (1975), Buffalo Bill és az indiánok (1976), Isten hozott Los Angelesben (1976), Esküvő (1978).
Az 1980-as évektől kezdve a színésznő – a nagyjából vele egykorú kollégáihoz hasonlóan – egyre gyakrabban dolgozott a televízió számára, de a mozifilmek készítői sem felejtkeztek el róla. Többek között a francia filmművészet jelességei hívták forgatni: Claude Lelouch, Michel Deville, Jacques Rivette, Alain Resnais. Richard Lester A testőrök visszatérnek (1989) című kalandfilmjében az öregedő Ausztriai Annát is eljátszhatta. Az évek múlásával a főszerepekről átváltott a karakterszerepekre. Az 1990-es években olyan emlékezetes filmekben nyújtott epizódalakításokat, mint például Martin Scorsese Az ártatlanság kora (1993) című kor- és erkölcsrajza vagy Franco Zeffirelli Jane Eyre (1994) című romantikus drámája, amely Charlotte Brontë klasszikus regényének sokadik feldolgozása. Tulajdon nagyanyját, Hannah Chaplint játszotta el Richard Attenborough Chaplin című életrajzi filmjében, amely a legendás komikusról, Geraldine édesapjáról szól. Az új évezredben készült filmjei közül két dráma, Pedro Almodóvar Beszélj hozzá! (2002) című alkotása, illetve a Szent Lajos király hídja (2004) a legjelentősebbek.
Geraldine Chaplin 2006. augusztus 18-án feleségül ment Patricio Castilla, chilei operatőrhöz, akivel már évek óta együtt élt. A művésznőnek két gyermeke van: Shane és Oona.
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése