Anita Ekberg, született Kerstin Anita Marianne Ekberg (Malmö, 1931. szeptember 29. – Rocca di Papa, Olaszország, 2015. január 11.) svéd modell, színésznő és szexszimbólum.
1931-ben született, a nyolc testvér közül ő volt a hatodik és a legidősebb lány. Tizenéves korában már divatmodellként dolgozott. 1950-ben részt vett a Miss Malmö szépségversenyen, majd a Miss Svédország versenyen is, amit megnyert.
Howard Hughes, aki akkoriban neves filmrendezőnek számított, azt akarta, hogy változtasson az orrán, a fogain és a nevén, mert túl nehéz kiejteni. Anita nem volt hajlandó megváltoztatni a nevét, mondván: ha híres lesz, akkor az emberek megtanulják kimondani a nevét, ha nem, akkor meg nem számít.
1953-ban rövid szerepeket kapott az Abbott and Costello Go to Mars / Abbott és Costello a Marsra megy című sci-fi vígjátékban, és a The Golden Blade című kalandfilmben.
Nem mindig járt be drámaórákra, hogy a hollywoodi hegyekbe járhasson lovagolni. Eközben színes magánélete és külső adottságai miatt számos magazin és pletykalap címoldalán szerepelt, az 1950-es évek egyik poszterlányává vált.
Az évtized közepén, a modellkedés mellett végre berobbant a filmiparba is. Vendégszerepelt az 1955-ös Casablanca című tévésorozatban, és a Private Secretary-ben. Feltűnt a Blood Alley / Véres sikátor című kalandfilmben John Wayne és Lauren Bacall oldalán. Az Artists and Models / Művészpánik című musicalben Dean Martinnal és Jerry Lewisszal játszott. Az 1956-os vígjátékban, a Hollywood or Bustban szintén ők voltak a partnerei. Ez utóbbi kettő a Paramount Pictures stúdió filmje volt, Anitát ekkoriban a "Paramount Marilyn Monroe-ja"-ként emlegették. A filmvállalat megbízta a War and Peace / Háború és béke (1956) egyik szerepével; a filmet Rómában forgatták és Mel Ferrer, Audrey Hepburn és Henry Fonda voltak a főszereplők.
Az RKO Pictures filmstúdiótól megkapta első főszerepét a Back from Eternity című drámában. Szintén ebben az évben jászott még a Man in the Vault és a Zarak című filmekben.
1957-ben az Interpol című brit drámában játszott, majd a Valerie című westernben.
1958-ban két nagy horderejű film következett: Bob Hope-pal a Paris Holiday (vígjáték) és Philip Carey-vel és Gypsy Rose Lee-vel a Screaming Mimi (film noir). Ezt követte 1959-ben a Sheba and the Gladiator / Nel segno di Roma / Róma csillaga.
Federico Fellininek köszönheti a legnagyobb szerepét az 1960-as La dolce vita / Az édes élet című filmben, amely alkotás elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát. Anita egyszer azt mondta, hogy: „Én voltam az, aki Fellinit híressé tette, és nem fordítva”. Még ugyanebben az évben megkapta a The Dam of the Yellow River című olasz dráma főszerepét.
1962-ben feltűnt a Boccaccio'70 című antológiában, Sophia Loren és Romy Schneider mellett. 1963-ban szerepelt a 4 for Texas című westernvígjátékban.
1965-ben kapott szerepet a Az ábécé gyilkosságok című brit krimikomédiában.
Olaszországban filmezett a következő években, Fellini még két alkalommal hívta szerepelni: 1972-ben játszott a Bohócok című tévéfilmben, 1987-ben pedig az Interjú című műben.
Első férje Anthony Steel, angol színész (1956–1959) volt. 1963-tól 1975-ig Rik Van Nutter színész felesége. Romantikus kapcsolatban állt: Tyrone Powerrel, Marcello Mastroiannival, Errol Flynn-nel, Yul Brynnerrel, Frank Sinatrával és Gary Cooperrel, hároméves kalandja volt a Fiat elnökével, Gianni Agnellivel. Robert Wagner, színész a Pieces of My Heart című önéletrajzi könyvében azt állítja, hogy nem volt kellemes egy éjszaka Anitával.
Szoros kapcsolatot tartott fent unokaöccsével, Bennedikt Lokissen Ekberg IV-gyel, aki az Occidental College-ban tanult Los Angelesben, Kaliforniában.
Az 1950-es évektől Olaszországban élt, ritkán azért hazalátogatott Svédországba. 2005-ben egy népszerű rádiós műsorban, a SOMMAR-ban, elmondta, hogy soha nem költözik vissza szülőhazájába, majd csak akkor, ha eltemetik. Azt is elmondta, hogy a svéd emberek és a média nem értékelik őt eléggé.
2009. július 19-én közölte, hogy a San Giovanni Kórházban Rómában kezelték, az idegsebészeti osztályon, de már otthonában Genzanóban lábadozik. Annak ellenére, hogy az állapota nem volt súlyosnak tekinthető, megfigyelés alatt tartották. 2014 karácsonya után újra klinikai kezelésre szorult, és 2015. január 11-én elhunyt.
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése