Paul Leonard Newman (Shaker Heights, Ohio, 1925. január 26. – Westport, Connecticut, 2008. szeptember 26.) Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas részben magyar származású amerikai színész, rendező.
1925. január 26-án született az Ohio állambeli Shaker Heightsben, egy clevelandi zsidó kereskedő második fiaként, középosztálybeli családban töltötte gyerekkorát. Édesanyja, a szlovák katolikus Theresa Fecko (szlovákul Terézia Fecková), édesapja, Arthur S. Newman magyar zsidó apa (Neumann Simon) és lengyel zsidó anya (Hannah Cohn) fia volt. Bátyja Arthur Newman (1924–2020) filmproducer volt.
Tizennyolc évesen nagy álma volt pilótaként szolgálni hazáját a második világháborúban, de színvaksága miatt erre alkalmatlan volt, így inkább rádiósként fogta az éter jeleit a Csendes-óceánt átszelő torpedóbombázókon. A rádiózások között eltelt unalmas időt több tucatnyi könyv olvasásával ütötte el. A háború után az eredetileg tanári pályára készülő Paul befejezte a Yale egyetemen az angol-közgazdász szakot, de legbelül érezte, hogy az élet nagyobb dolgokat tartogat számára. Az időközben megnősült fiút súlyos csapásként érte apja idő előtti, ötvenes éveiben bekövetkezett halála, ugyanis minden vágya az volt, hogy apjának bebizonyítsa: a sportbolton kívül, művészi pályával is sikeressé válhat. Ekkor került be a kor legkiválóbb New York-i színiiskolájába, Lee Strasberg Actor's Studiójába, ahol kitanulta a színészmesterséget, és ahol mindenki számára egyértelmű volt; Newman hatalmas érzelmi skálával, visszafogott játékstílussal még sokra viszi.
Karrierjét, mint oly sokan előtte, a Broadway deszkáin kezdte James Dean, Steve McQueen, Marlon Brando kortársaként. Az ifjúság édes madara című Tennessee Williams-drámának Broadway-előadása után figyeltek fel rá Hollywoodban, – ezt a szerepet később filmen is eljátszotta – de Newman állítólag még nem bízott eléggé magában, és félt, hogy egyetemi tanulmányait nem tudja ott folytatni. 1954-ben azonban mégis megkezdődött filmkarrierje, amelynek során a mozi számos klasszikusában kapott szerepeket.
Már 1956-ban jelentős alakítást nyújtott a Valaki odafent szeret engem című filmben, Rocky Graziano bokszolóként, két évvel később pedig már megkapta pályafutása első Oscar-díj jelölését (összesen kilencszer jelölték, egy alkalommal producerként, színészként nyolcszor), a Macska a forró bádogtetőn című film főszerepéért, melyben egy alkoholista volt futballistát játszott drámai erővel, Elizabeth Taylor partnereként.
1960-ban a holokausztot követő időszakot feldolgozó Leon Uris-regény filmadaptációjának, az Exodusnak a főszerepével bekerült a „halhatatlanok” közé. Korán jó barátságba került a western műfajjal, de az igazi sikert A hallgatag ember (1967) félvér indiánja hozta meg neki. 1969-ben Robert Redforddal írtak mozitörténelmet a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című filmmel, 1972-ben pedig már öniróniáról tett tanúságot egy másik vadnyugati történetben, a Roy Bean élete és kora című filmben és ez a szellem hatotta át a Buffalo Bill és az indiánok (1976) címszereplőjének figuráját is.
Redforddal 1973-ban ismét egymásra találtak, és A nagy balhé című gengszterkomédia pályafutásának egyik legsikeresebb filmje volt. Meglepő módon a 7 Oscart nyert filmhez még csak nem is jelölték Newmant az aranyszoborra. Az aranyszobrocskára egészen 1987-ig várnia kellett, akkor a Martin Scorsese rendezésében készült; A pénz színe öreg profi biliárdmesteréért kapta meg az elismerést. Közben rendezéssel is többször próbálkozott, a legnagyobb sikert e téren A Gamma-sugarak hatása a százszorszépekre (1972) aratta, amelyben a főszerepet felesége, Joanne Woodward játszotta.
A színészóriás utoljára 2002-ben jelent meg a vásznon A kárhozat útja című filmben, ami ismét Oscar-jelölést hozott neki. 2006-ban még szinkronizált a Pixar fémjelezte komputeranimációs Verdák-ban, majd 2007-ben bejelentette visszavonulását, arra hivatkozva, hogy megromlott a memóriája. Ennek ellenére még mindig érdekelték új kihívások; színházi rendezőként szeretett volna debütálni, John Steinbeck Egerek és emberek című darabját állította volna színpadra Westportban. Betegségének elhatalmasodása azonban megakadályozta ebben.
Paul Newman hosszú időn keresztül küzdött a tüdőrákkal. Connecticuti otthonában, családja körében, 2008. szeptember 26-án hunyt el.
Paul Newman kétszer nősült, és két házasságából egy fia és öt lánya született. Első házassága nem volt felhőtlen; Newman rengeteget ivott és vezetett is ittas állapotban, melynek következtében egy cserbenhagyásos balesetet is okozott.
A hollywoodi zajtól magát mindig távol tartó színész nemcsak művészi munkájával élt a köztudatban: szenvedélyes autóversenyző volt, 1979-ben a 24 órás Le Mans-i versenyen második lett Porsche 935-ös autójával.
1982-től az élelmiszerpiacon is megjelent Newman’s Own márkájú salátaönteteivel, tésztáival és más konyhai készítményeivel.
Fia, Scott 1978-ban kábítószer-túladagolásban hunyt el: a tragédiát követően hatalmas összegeket fordított drogfüggők gyógyíttatására különféle alapítványok keretében.
Darwin Porter író a „Paul Newman: The Man Behind The Baby Blues” c. könyvében idézte Marlon Brando szavait, aki kertelés nélkül kijelentette, hogy „Engem sosem vert át Paul. Épp annyi kalandja volt a forgatásokon, mint bármelyikünknek... és ő is biszexuális volt, akárcsak én. Ám míg engem folyton rajtakaptak, ő ügyesen titokban tartotta a viszonyait.” Paul Newman állítólag szerelmes volt James Deanbe, akivel több éjszakát töltött együtt hollywoodi szállodákban. A színész családja mind a mai napig tagadja a Porter botránykönyvében leírtakat.
Forrás: wikipédia, vintagenewsdaily.com, mafab.hu, theplace2.ru, zimbio.com, ranker.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése