Joan Allen (Rochelle, Illinois, 1956. augusztus 20. –) amerikai színésznő.
Tanulmányai befejezése után, 1977-ben csatlakozott a Steppenwolf színésztársulathoz, egykori csoporttársa, John Malkovich felkérésére. Az 1980-as években színpadi színészként több díjat is elnyert, ezek közül az egyik legjelentősebb a Tony-díj volt. Ezt 1988-ban ítélték oda neki a Burn This című darab női főszerepéért. 1989-ben újabb Tony-jelölést szerzett.
Első filmszerepe az 1985-ben bemutatott Compromising Positions című vígjáték-drámában volt, mely Frank Perry rendezésében, Susan Sarandon és Raúl Juliá főszereplésével készült. Következő filmje Az embervadász (1986) című lélektani thriller volt, ebben Allen egy vak nőt játszott: a szerep kedvéért meglátogatta a New York-i vakok intézetét és megtanult bekötött szemmel közlekedni a városban. Az évtized további részében feltűnt még az Előre a múltba (1986) című romantikus fantasyfilmben, a Tucker, az autóbolond (1988) című életrajzi vígjáték-drámában és Norman Jewison 1989-es Az ellenség földjén című drámájában, Bruce Willis oldalán.
1993-ban három filmdrámában is szerepelt: a brit-amerikai Ethan Frome című filmben (mely Edith Wharton Ethan Frome, avagy egy szerelem csapdája című regényének adaptációja), a sakk-témájú A bajnokban, valamint a Josh és S.A.M. című road movie-ban. Az 1995-ös év hozta el a színésznő számára a kritikai sikert. A Nixon című filmben Pat Nixon amerikai first ladyt alakította, a mellékszerepért pedig a következő évben Oscar- és BAFTA-díjakra jelölték. Legjobb női főszereplő kategóriában és a filmes szereplőgárda tagjaként egy-egy Screen Actors Guild-jelölést is szerzett. Az 1996-os A salemi boszorkányok című történelmi drámával ismét hasonló kategóriákban jelölték Oscarra és BAFTA-díjra, illetve ez alkalommal legjobb női mellékszereplőként a Golden Globe-jelöltek között is szerepelt. 1997-ben játszott Ang Lee Jégvihar (1997) és John Woo Ál/Arc című rendezésében, 1998-ban pedig a Pleasantville-ben vállalt mellékszerepet, több filmkritikus szervezet díját is elnyerve.
2000-es sikerfilmje volt A manipulátor című politikai filmdráma. Laine Billings Hanson szerepe Oscar-, Golden Globe- és Screen Actors Guild-jelöléseket hozott Allen számára. 2001-ben kipróbálta magát a televízió képernyőjén is, az Artúr király és a nők című minisorozattal megszerezve Primetime Emmy-jelölését. 2004-ben a Szerelmünk lapjai című romantikus filmben láthatták a nézők és ugyanebben az évben Pamela Landy helyettes CIA igazgatót alakította A Bourne-csapda című akcióthrillerben. A film két további folytatásában – A Bourne-ultimátum (2007), A Bourne-hagyaték (2012) – is hasonló szerepben tűnt fel. 2005-ben az Apátlan anyátlanok című romantikus vígjáték-drámában kapott a kritikusok által méltatott főszerepet, míg a 2008-as Paul W. S. Anderson rendezte akcióthillerben, a Halálfutamban korrupt börtönigazgatóként Jason Statham ellenlábasa volt.
2009-es televíziós filmje volt a Georgia O’Keeffe, melyben a címszereplő amerikai festőnőt keltette életre. A színésznőt a főszerep eljátszásáért újabb Golden Globe-, Screen Actors Guild- és Primetime Emmy-jelölésekkel méltatták. Az ugyanebben az évben megjelent Hacsi, a leghűségesebb barát című drámában Richard Gere feleségeként szerepelt. 2014-ben Stephen King Egy jó házasság című regényének filmadaptációjában főszerepelt. A 2015-ös A szoba című filmdrámában Allen Brie Larson anyját alakította. A 2010-es évektől több televíziós sorozatban is látható volt: 2012-ben a Befutó című drámasorozatban, 2014-ben a Gyilkosság című bűnügyi drámasorozat negyedik évadjában, míg 2016-ban A család című thrillersorozatban formálta meg Claire Warren polgármestert, a Warren család aljas és manipulatív mátriárkáját.
1990-ben ment feleségül Peter Friedman színészhez, házasságuk 2002-ben ért véget. 1994 februárjában született meg lányuk, Sadie.
Forrás: wikipédia, vintagenewsdaily.com, mafab.hu, theplace2.ru, zimbio.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése