Teresa Wright (Harlem, New York, 1918. október 27. – New Heaven, Connecticut, 2005. március 6.) Oscar-díjas amerikai színésznő.
Muriel Teresa Wright néven született 1918. október 27-én született Harlemben, New Yorkban. Szülei Martha Wright (leánykori neve Espy) és Arthur Hendricksen Wright, biztosítási ügynök. Szülei elváltak, amikor fiatal volt. A New Jersey állambeli Maplewoodban nőtt fel, ahol a Columbia High Schoolba járt. Miután 1936-ban látta Helen Hayest a Broadhurst Theatre színpadán New Yorkban, Wright érdeklődni kezdett a színészkedés iránt, és vezető szerepet kezdett játszani az iskolai színdarabokban. Ösztöndíjat nyert a Wharf Theaterbe Provincetownban, Massachusetts államban, ahol két nyarat tanult. 1938-ban, a középiskola elvégzése után visszament New Yorkba ahol lerövidítette a nevét Teresa Wrightra, majd Dorothy McGuire és Martha Scott segítségével megkapta Emily szerepét Thorton Wilder: A mi kis városunk című darabjában Henry Miller színházában.
1939-ben fedezte fel őt Samuel Goldwyn miközben Mary Skinnert alakította a Life with Father című darabban. Goldwyn azonnal egy öt éves hollywoodi szerződést kötött vele valamint felkérte a fiatal színésznőt Bette Davis lányának megformálásáért Lilian Hellman: A kis rókák című darab 1941-es filmes adaptációjához. Alakításáért az Akadémia Oscar-díjra jelölte őt, a legjobb női mellékszereplő kategóriában. A következő évben két kategóriában is jelölték: legjobb női főszereplőként A jenkik dicsősége című filmben, ahol Gary Cooper feleségét játszotta, valamint legjobb női mellékszereplőként a Mrs. Miniver című filmért ahol Greer Garson menyét alakította. Utóbbiért a díjat át is vehette. Ezzel ő lett az első olyan színésznő akit ugyanabban az évben két különböző kategóriában is jelöltek. 1943-ban szerepelt az Alfred Hitchcock által rendezett A gyanú árnyékában című filmben, ahol egy ártatlan fiatal lányt testesített meg, aki felfedezi, hogy a szeretett nagybácsikája sorozatgyilkos. Hitchcock szerint Wright volt az egyik legintelligensebb színésző, akivel valaha együtt dolgozott. 1946-ban Wright újabb figyelemre méltó alakítást nyújtott William Wyler: Életünk legszebb évei című díjnyertes filmjében, amely a második világháború után hazaérkező katonák a hétköznapba való visszarázódásáról szól. 1950-ben ismét szerpelt egy háborús veteránról szóló történetben a Férfisors című műben (1950), amit Fred Zinnemann és ami Marlon Brando első filmszerepe volt. 1947-ben Wright szerepelt Az üldözött című western filmben Robert Mitchum oldalán, melynek forgatókönyvét első férje, Niven Busch írta. A következő évben együtt szerepelt David Niven, Farley Granger és Evelyn Keyesszel az Enchantment című filmben, amelyért Wright ragyogó kritikákat kapott teljesítményét illetően. 1948 decemberében Samuel Goldwyn felbontotta szerződését Wrighttal. A The New York Times közzétett nyilatkozatában Goldwyn indokokként megemlítette az Enchantment című film nyilvánosságra hozatalát, valamint hogy "nem együttműködő" és megtagadta "ésszerű utasítások követését". Írásbeli válaszában Wright tagadta Goldwyn vádjait, és sajnálatát sem fejezte ki a heti 5000 dolláros szerződés elvesztése miatt.
Az 1950-es években Wright számos sikertelen filmben szerepelt, köztük a The Capture (1950), Something to Live For (1952), California Conquest (1952), The Steel Trap (1952), Count the Hours! (1953), The Actress (1953), valamint a Track of the Cat című filmben (1954), ahol ismét Robert Mitchummal játszott együtt. Annak ellenére, hogy ezeket a filmeket nem voltak sikeresek, Wrightot általában dicsérték a alakításai miatt. Az 50-es évek vége felé Wright inkább a tv-filmekben és a színházban szerepelt. 1955-ben Doris Walkert alakította az 1947-es filmklasszikus, a Csoda a 34. utcában remake-jében, ahol MacDonald Carey és Thomas Mitchell volt a partnere. 1960. február 8-án Wrightot két csillagot is kapott a hollywoodi hírességek sétányán: az egyik az 1658 Vine Street-en, a másik pedig a 6405 Hollywood Boulevard-on található.
Az 1960-as években Wright visszatért a New York-i színpadra valamint olyan tv-sorozatokban szerepelt, mint a The Alfred Hitchcock Hour, Bonanza, The Defenders, vagy a Playhouse. Utolsó televíziós szerepe 1996-ban volt. 1975-ben Wright szerepelt a Broadway-n Az ügynök halála című darabban, 1980-ban pedig a Morning's Heven című darabban, amelyért Drama Desk díjat nyert. Wright utolsó filmszerepei közé tartozik a Valahol, valamikor című film (1980), a Két szülő közt, ahol Diane Keaton nagyanyját alakítja (1988),valamint Az Esőcsináló (1997), Francis Ford Coppola rendezésében.
Az utolsó éveiben Wright békésen élt New England-i otthonában, a connecticuti Bridgewater városában, alkalmanként megjelenve a filmfesztiválokon és fórumokon, valamint a New York Yankeeshez kapcsolódó eseményeken. 2005. március 6-án hunyt el szívrohamban a Connecticut-i Yale-New Haven Kórházban 86 éves korában. New Haven-ben, az Evergreen Cemeteryben helyezték örök nyugalomra.
Forrás: wikipédia, vintagenewsdaily.com, mafab.hu, theplace2.ru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése