Eleanor Jean Parker (Cedarville, Ohio, 1922. június 26. – Palm Springs, Kalifornia, 2013. december 9.) amerikai színésznő, az ötvenes évek filmsztárja volt. Háromszor jelölték Oscar-díjra. Alakításainak sokszínűsége és játékának változatossága miatt Hollywood az Ezerarcú Hölgy névvel is illette.
Parker Cedarville-ben született, Ohio államban. Édesanyja, Lola Isett, édesapja, Lester Day Parker, matektanár. Hárman voltak testvérek, Eleanor volt a legfiatalabb. Parker már gyerekként is játszott iskolai darabokban. A Shaw Középiskolában érettségizett, majd felvételt nyert a Rice Summer Színházba Massachusettsben. Később Kaliforniába költözött, ahol a Pasadena Playhouse-on tanult tovább. Ezen évek alatt több felkérést is kapott különböző stúdióktól, hogy menjen el meghallgatásra, azonban Parker mindet visszautasította, mert be akarta fejezni a tanulmányait.
Tizennyolcévesen szerződést kötött a Warner Brothers stúdióval, és 1941-ben megkapta első szerepét Raoul Walsh westernfilmjében, Az utolsó emberigben. Parker partnere Errol Flynn lett volna, azonban a jelenetét kivágták. 1942-ben egy diszpécsert játszott Humphrey Bogart gengszerfilmjében, a Big Shotban, valamint apró szerepet kapott egy háborús témájú filmben, a Busses Roarban. 1943-ban Parker megismerkedett Fred Losse hadnaggyal, a hadsereg fogászával, aki első férje lett, házasságuk azonban csak két évig tartott.
Parker első nagyobb szerepét a Between Two Worlds-ben kapta meg, ami az 1924-es Outward Bound című színdarabon alapult. A produkció egy csoport utasról szól egy rejtélyes hajón, akik rájönnek, hogy meghaltak és a halál utáni élet vár rájuk. Parker egy olyan asszonyt formál meg, aki nem tudja elfogadni, hogy távol legyen kedvesétől, ezért öngyilkos lesz.[4] 1945-ben ismét a szerető szerepét játszotta John Garfield mellett az Útban van a baj című filmben. 1946-ban Somerset Maugham Örök szolgaság című regénye kapott egy újabb adaptációt. Parker főszerepet kapott, és igazi kihívás volt felülemelkednie a korábban Bette Davis formálta alakításon az 1934-es produkcióból. Partnere Paul Henreid volt. Ugyanebben az évben férjhez ment Bert Friedlobhoz, akinek hivatása filmproducer volt. Három gyermekük született, Susan, Sharon és Richard.
1947-ben Parker pozitív kritikát kapott a Voice of the Turtle vígjátékáért, amiben Ronald Reagan oldalán volt látható. 1948-ban Wilkie Collins nagy sikerű detektívregényét vitték filmvászonra, a Woman In White-ot, amiben Parker két egymásra megszólalásig hasonlító unokatestvért játszik. Ezután Parker egy kisebb szünetet tartott, hogy időt szakíthasson a családjára. Legközelebb 1950-ben volt látható a mozikban a Caged című filmdrámával, amiben egy helytelenül elítélt fogoly szerepét kapta meg, aki a börtönévek alatt nagy változáson megy át. Parker színjátékát Oscar-díjra jelölték, és elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.
1951-ben újra Oscarra jelölték a Detektívtörténetben nyújtott alakításáért, ahol Kirk Douglas szerető felesége volt. 19 52-ben Stewart Granger volt a partnere a Scaramouche-ban, majd három produkcióban is Robert Taylorral dolgozott együtt, aki Barbara Stanwyck exférje volt. Ezekből a közreműködésekből az egyik a western vígjáték Sok folyón kell átkelni volt. 1953-ban William Holdennel játszott együtt a Menekülés Fort Bravóból című westernfilmben. Holden volt az, aki bemutatta Parkert a későbbi harmadik férjének, Paul Clemensnek, akitől egy fia, ifjabb Paul született.
1954-ben leforgatta a Hangyainváziót Charlton Hestonnal, 1955-ben pedig Parker karrierje újabb fordulóponthoz ért. Az ausztrál polióvírussal megfertőzött operaénekes, Marjorie Lawrence életéről szóló Félbeszakított dallam egyike legjobb alakításainak. Bár az énekesnő énekhangját Eileen Farrell kölcsönözte, Parker nagyon komolyan készült a szerepére: a film kedvéért megtanult huszonkét áriát. Játéka meggyőző volt és érzelemdús, nem hiába jelölték a színésznőt ismét Oscar-díjra. Ugyanebben az évben Frank Sinatra intrikus feleségét formálta meg Az aranykezű férfi című filmben. 1956-ban Clark Gable mellett csillogott az Egy király és négy királynőben, 1957-ben három nőt formált meg a Lizzie-ben egy szerepben: a szégyenlős, visszahúzódó Elisabethet, a felelőtlen, játékos Lizzie-t és az egyszerű Beth-t. Hollywood ezek után méltán hívta Eleanor Parkert az Ezerarcú Hölgynek.
1960-ban Vincente Minnelli adott neki szerepet Robert Mitchum mellé a Haza a dombról című művébe. Parker utolsó nagy szerepe a Return to the Peyton Place-ben volt, ezután már csak mellékszerepekhez jutott. Említendő a bárónői szerepe Julie Andrews musicalében, A muzsika hangjában. A hatvanas évektől a televízió foglalkoztatta, ahol Primetime Emmy-díjra jelölték 1963-ban az NBC pszichológiai sorozatának The Eleventh Hour című epizódjáért. További vendégszerepei voltak a Gyilkos sorokban, a Szerelemhajóban és a Hawaii Five-O-ban.
1966-ban negyedszer ment férjhez, Raymond Hirsch üzletemberhez, akivel annak haláláig együtt élt. Parker utolsó szereplése 1991-ben volt a Dead on the Money című televíziós filmben, majd visszavonult a színészettől. 2013-ban hunyt el tüdőgyulladásban.
Forrás: wikipédia, vintagenewsdaily.com, origo.hu, mafab.hu, theplace2.ru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése