Jane Mallory Birkin (London, 1946. december 14. –) brit származású, az 1960-as évek vége óta Franciaországban élő színésznő, énekesnő.
Jane Birkin David Birkin tengerészkapitány, a brit haditengerészet főtisztjének és Judy Campbell színésznőnek lánya. Bátyja Andrew Birkin színész és filmrendező, akivel együtt játszott Jacques Doillon A kalóznő című filmjében. Apja második világháborús hős: éjszakánként a Szabad Francia Erők tagjait szállítva Anglia és Normandia között segítette a francia ellenállást, valamint különféle felderítő akciókban vett részt.
Jane Birkin háromszor ment férjhez: először John Barry zeneszerző felesége volt, majd Serge Gainsbourg zeneszerző-énekesé, és végül Jacques Doillon filmrendezőé; mindhárom házasságából egy-egy lánya született: Kate Barry (1967–2013) brit divatfényképész, Charlotte Gainsbourg (1971) francia színésznő és Lou Doillon (1982) francia énekes-dalszerző, színésznő, modell.
Birkin a ’60-as évek lüktető Londonjában tűnt fel, első figyelemre méltó alakítását a Nagyítás című filmben kapta 1966-ban.
1968-ban érkezett Párizsba, a Slogan szereplőválogatására, s noha akkor még nem beszélt franciául, megkapta a női főszerepet. Ekkor találkozott Serge Gainsbourg-gal, aki a pygmalionja lett: ő repítette 1968-ban a slágerlisták élére, az eredetileg Brigitte Bardot részére írt, Je t’aime… moi non plus (Szeretlek, én se – hazánkban többnyire csak Je t’aime-ként ismert) dalt előadó ördögi duett nőtagjaként. A szexuális szabadosság jegyében fogant felvétel botrányt kavart, az olasz, svéd, spanyol, valamint brit (és persze a volt szocialista országok) rádióállomásain le is tiltották (vagy csak csonkítva engedték adásba), azonban a lázadó ifjúság körében sikert aratott. Ez a siker vezette fel az 1969-ben készült a Serge Gainsbourg-Jane Birkin albumot. Az énekesnő gyerekes, fátyolos, időnként zihálónak tűnő hangja, angolos akcentusa azonnal felismerhetővé tette.
Gainsbourg és Birkin 1969-ben kötött házasságot. Az elkövetkező tíz évben mindketten rengeteget forgattak, de Gainsbourg és Birkin sokat szerepelt együtt a médiában is: egyfajta „francia Lennon–Ono páros” lettek. Tizenkét év együttlét után Birkin nem bírta elviselni Gainsbourg züllését, ezért 1980-ban elhagyta őt.
Ekkor ismerkedett össze Jacques Doillon filmrendezővel, akihez feleségül ment. A filmművészetben elismert, azonban komikaként beskatulyázott színésznő e találkozás és közös filmjük, A tékozló lány forgatását követően a művészfilmek felé fordult. Negyedszázaddal később, 2006 márciusában ezt így kommentálta: „Ez volt az első alkalom, hogy egy intellektuálisnak mondott filmet forgató személy rám gondolt. Jacques Doillon olyan filmrendező volt, aki nem ruháim nélkül érdeklődött irántam. Azt mondta nekem: »nyakig begombolva akarom magát, tudni akarom, mi történik a fejében, és azt akarom, hogy idegrohamot okozzon.« Megcsináltam hát A tékozló lányt, és amíg azelőtt népszerű, de üresfejű sztár voltam, ettől kezdve komoly színésznőként tekintettek rám Franciaországban, és olyan filmrendezők kerestek meg, mint Jacques Rivette, Agnès Varda vagy Jean-Luc Godard.”
Színészi és előadói tevékenységének elismeréseként megkapta A Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát (OBE), Franciaországban pedig a Nemzeti Érdemrend lovagja kitüntető címet.
Forrás: wikipédia, vintagenewsdaily.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése