Steffi Duna (Budapest, 1910. február 8. – Beverly Hills, Los Angeles megye, Kalifornia, 1992. április 22.) magyar színésznő, táncosnő. A félig cseh származású egzotikus szépség Budapesten született Berindey Erzsébet, Stefánia néven.
Kilencéves korától tanult táncolni, 13 évesen már balett-táncosként tartották számon. Színpadra először a Feld-féle gyerekszínházban – mint tündérmesék gyerekszereplője – lépett. Aztán 18 éves lett és belépett a revü világába, táncolt az összes közép-európai fővárosban. Felfigyelt rá a brit revükirály, Noël Coward, karrierjét tehát Londonban folytatta. Ő találta ki új nevét is, Duna Steffit, amellyel aztán elindult a világhírnév felé. Pályája felfelé ívelt. Csakhogy nem volt maradása, elindult Amerikába. Mert mennie kellett. Halálosan beleszeretett ugyanis az akkor már Prágát, Bécset és Berlint meghódító cseh színészbe, Frantisek Ledererbe, aki többek között Romeót alakította a Max Reinhardt rendezte Romeo és Júliában. Lederer Londonban már keresztnevét Francisra változtatva egy angol klasszikust, Volponét játszotta, ennek az alakításnak köszönhetően szerződtették Hollywoodba.
Azt remélte, hogy az akkor már elvált Lederer feleségül veszi, de házaspár csak a filmvásznon voltak. Az 1934-es Két világ fia című filmben ő volt a Francis Lederer játszotta főhős eszkimó felesége. Az Eszményi asszony forgatásán aztán a cseh színész összejött a film címszerepét meggyőzően alakító Katharine Hepburnnel.
Duna Steffi belevetette magát a tanulásba, irodalmat és művészettörténetet hallgatott egy Los Angeles-i egyetemen. 1935-ben már Oscar-díjat nyert kisfilmben, a La Cucaracha-ban játszott főszerepet. Egy csapásra az ismert sztárok közé került, és meghatározó személyisége lett a filmiparnak. Az addig ismeretlen magyar színésznő hirtelen az újságok címlapjaira került, és ünnepelte őt mind a közönség, mind a szakma.
Duna Steffi nemsokára már a Metro-Goldwyn-Mayer filmjeiben kapott főszerepeket. Bár karaktere miatt általában latin vérű, egzotikus nőket alakított, ez a beskatulyázás igazából a sikerének kovácsa is lett. Hol cigánylányt, hol afrikai rabszolgalányt, hol spanyol táncosnőt alakított, és mindet óriási sikerrel. A La fiesta de Santa Barbara című filmben pedig már olyan hírességekkel tűnt fel a mozivásznon, mint Judy Garland, Buster Keaton vagy Gary Cooper.
A szerepskatulyából Duna Steffi akkor tört ki igazán, amikor az 1930-as évek végétől Hollywood központi témájává vált a második világháború. Ekkor szakított a latin szépségideálok megformálásával, és a “Beasts of Berlin” című náciellenes mondanivalójú, szókimondó filmben már drámai alakítást nyújtott, mély emberi érzéseket megformálva. A film átütő sikert aratott, és Steffi számára meghozta a következő felkéréseket is. A két Oscar-díjra jelölt, háborús szerelmi történetben, a Waterloo Bridge-ben a kor nagy sztárja, Vivien Leigh mellett tűnt fel. Steffi nagyon foglalkoztatott színésznő volt ebben az időszakban, játszott detektívfilmben, drámákban, és csak 1940-ben hat filmet forgatott.
Aztán a szerelem is rátalált újra, hozzáment a színész John Carrollhoz, gyerekük született, de hamar elváltak. Amit Lederer oldalán szeretett volna, azt egy másik neves színész, Dennis O’Keefe mellett találta meg. 1940-ben ment hozzá, és attól kezdve nem érdekelte a karrier. A házasságára koncentrált, és arra, hogy tökéletes anyja legyen az O’Keefetől született két gyermekének és az első házasságából született nagyobbnak. Harmincévesen felhagyott a színészkedéssel. O’Kefee 1968-ban bekövetkezett haláláig együtt voltak, és nem is házasodott meg többé, pedig még hosszú ideig élt özvegyen. Végül 82 éves korában, 1992-ben Los Angelesben halt meg.
Forrás: wikipédia, vintag.es
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése