Yul Brynner (1920. július 11. – 1985. október 10.) orosz születésű Oscar-díjas amerikai színész.
Gazdag, mély hangjáról volt ismert és kopaszra borotvált fejéről. Utóbbira A király és énben játszott szerepéhez volt szüksége, de aztán megőrizte mint „védjegyet”. E szerepe miatt Hollywoodban „a Király” becenéven volt ismert.
Julij Boriszovics Brinyer (Юлий Бори́сович Бри́нер) néven (eredetileg egy n-nel írta a nevét, a második később adódott hozzá) Vlagyivosztokban született. Anyja, Maruszja Blagovidova egy orosz orvos lánya volt. Apja, Borisz Brinyer mérnök és feltaláló svájci származású volt és egytizenhatod részben mongol vér is csörgedezett az ereiben. Julijt apai nagyapjáról, Jules Brynerről nevezték el.
Háttere az amerikaiak számára egzotikus volt, de úgy döntött, hogy még tovább színesíti: azt állította, hogy mongol leszármazottként, Taidje Khan néven született Szahalinon. A valós részleteket fia, Rock Brynner 1989-ben kiadott Yul Brynner-életrajza tárta fel. A régebbi lexikonokban a téves adatok szerepelnek.
Miután Borisz Brinyer elhagyta a családot, az anya Julijt és lánytestvérét, Verát Harbinba, Kínába vitte, ahol a YMCA iskolájába jártak. 1934-ben Párizsba költöztek.
A második világháború idején – 1941-től a D-napig – Julij francia nyelvű rádióbemondóként dolgozott az Egyesült Államok Háborús Információs Irodája (United States Office of War Information) számára, amelynek üzeneteit az éteren keresztül közvetítette a németek által megszállva tartott Franciaország lakói felé.
Színészi és modell karrierje húszas évei elején kezdődött. George Platt Lynes meztelenül is fényképezte.
Legismertebb és legelismertebb alakítása Mongkut sziámi király szerepe volt A király és én című broadwayi musicalben. Ezt élete során összesen 4625-ször játszotta el: megjelent az eredeti produkcióban, a későbbi turnéváltozatokban, az 1977-es és 1985-ös broadwayi felújításokban. Megjelent a filmváltozatban is, és ezért elnyerte a legjobb férfiszínész Oscar-díját, majd a rövidéletű tévéfilmváltozatban (Anna és a király), amelyet a CBS vetített 1972-ben. Brynner egyike volt annak a kilenc embernek, akik a filmes Oscar-díjat és a színházi teljesítményért adományozott Tony-díjat is elnyerték ugyanazért a szerepért.
Filmes karrierje 1956-ban repülőrajtot vett: nem csak A király és én filmváltozatában szerepelt ebben az évben, hanem a Tízparancsolat című filmben is Charlton Hestonnal és az Anasztázia című filmben Ingrid Bergmannal. A 173 cm magas Yul Brynner a Tízparancsolat forgatása előtt annyira tartott attól, hogy Charlton Heston fizikuma elhomályosítja a szereplését, hogy a filmre intenzív súlyemelő gyakorlatokkal készült.
Később olyan filmek sztárja volt, mint a bibliai Salamon és Sába királynője (1959), A hét mesterlövész (1960), a Tarasz Bulba (1962), az Arnold, a bajkeverő (1968) és A csodatevő (1969). Együtt játszott Marlon Brandóval a Morituri című filmben, Katharine Hepburn volt a társa a The Madwoman of Chaillot című vígjátékban és William Shatner A Karamazov testvérek 1958-as filmváltozatában. Utolsó filmes megjelenései közt volt a Feltámad a vadnyugat (1973) és az Eljövendő világ (1976). Utoljára Barbara Bouchet-vel játszott a Death Rage című filmben 1976-ban.
Yul Brynner négyszer házasodott, az első három házassága válással végződött. Három természetes gyermeke született és kettőt adoptált. Tüdőrákban halt meg. Halála előtt nagy hatású reklámfilmet készített a dohányzás ártalmairól, amelyet csak halála után vetítettek.
Forrás: wikipédia, vintag.es
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése