Jack Lemmon (Newton, Massachusetts, 1925. február 8. – Los Angeles, 2001. június 27.) kétszeres Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező.
Lemmon egy liftben született a newtoni Newton-Wellesley Hospitalban. Édesanyja, Mildred Burgess LaRue, édesapja John Uhler Lemmon Jr., aki egy fánkokat forgalmazó cégnek volt az elnöke. Bár jó körülmények között nevelkedett, sokat betegeskedett gyerekkorában, ennek ellenére jó tanuló volt. Lemmon a helyi John Ward Általános Iskolába járt, majd 22 évesen diplomázott a Harvard Egyetemen. A második világháborúban zászlósként szolgált a haditengerészetnél, majd leszerelése után úgy döntött, színész lesz. A következő években az Old Nick szalonban zongorázott New Yorkban, ezenkívül rádiós szappanoperákban lépett fel, majd később pedig a televízió foglalkoztatta színészként. 1953-ban jutott el a Broadwayre, ahol feltűnően nagy sikereket aratott. 1954-ben kapta meg első filmszerepét, azonban már rá egy évre Oscar-díjasnak mondhatta magát, a Mr. Roberts című filmben nyújtott mellékszerepéért. Ez egyedülálló debütálás volt Hollywood filmtörténetében.
A Mr. Roberts Oscarja után többnyire ismeretlen szerepek következtek, egészen 1959-ig; amikor is fergeteges sikert arat a Van, aki forrón szereti című Billy Wilder moziban, Marilyn Monroe és Tony Curtis partnereként. A falrengetően humoros komédiáért mind a kritikusok, mind a közönség egyaránt lelkesedtek, nem mellékesen Lemmon második Oscar-jelölését is begyűjtötte. Ezt követően Lemmon több Billy Wilder filmben is vállal főszerepet (Legénylakás, Irma, te édes), az előbbiért újfent jelölte az akadémia. 1966-ban a színész neve gyakorlatilag összeforrt Walter Matthau-éval, akivel a Sógorom a zugügyvéd című filmben arattak nagy sikert és elindították a következő évtizedek nagy sikerű komédiázásait. A két színész amolyan modern Stan és Pan párost alkotott együtt, és sikereik titka elsősorban a könnyed szórakoztatás műfajában teljesedett ki. Következő közös sikerük két évre rá következett, a Furcsa pár (1969) című filmben, melyben nyújtott parádés játékuk ma már klasszikusnak mondható. 1971-ben a rendezői székben is kipróbálta magát és ki mást kérhetett volna fel a Csakazértis nagypapa című alkotásának főszerepére, mint legjobb barátját, Matthaut. A filmmel nem vallott szégyent, négy Oscar-jelölést kapott. 1972-ben két könnyed vígjáték következett, az Avanti! és a Közelharc férfiak és nők között, majd 1974-ben Lemmon beírta magát a filmtörténelem nagykönyvébe, hiszen a Mentsük meg a tigrist! című filmdrámában nyújtott alakításáért másodjára nyerte el az Oscar-díjat. 1977-ben egy katasztrófafilmben tűnik fel; az Airport '77-ben egy utasszállítógép kapitányát alakítja Burt Lancaster társaságában. Az évtized végén a mára igazi filmklasszikusnak mondható Kína-szindróma (1979) című drámában szerepelt Michael Douglas és Jane Fonda mellett. A filmben Lemmon egy atomerőmű mérnökét formálja meg. 1980-ban a Tisztelgés című film főszerepéért elnyeri a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi főszereplőnek járó díját, és az Oscarra is jelöljék. 1981-ben ismét Matthau-val parádézik a Haver, haver komédiában, majd az Eltűntnek nyilvánítva főszerepéért megkapja pályafutása nyolcadik Oscar-jelölését is, és a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon ismét a legjobb színésznek választják meg.
A nyolcvanas évek végén gyakorlatilag csak olyan könnyed vígjátékokban vállal szerepet, mint a Makaróni és az Ilyen az élet!. Majd az évtized végét egy drámával, a Drága papa alkotással zárja, melyben együtt játszik az általa támogatott Kevin Spaceyvel. 1991-ben Oliver Stone nagy vihart kavart alkotásában, a JFK – A nyitott dosszié-ban tűnik fel, többek közt olyan sztárok mellett, mint Kevin Costner, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland és Walter Matthau. 1992-ben egy aprócska szerep erejéig látható az év egyik nagy sikert arató mozijában, A játékosban, ahol saját magát alakítja, és szintén abban az esztendőben más filmsztárok társaságában volt látható a Glengarry Glen Rossban, amelyben egy hitehagyott ingatlanügynököt formált meg olyan sikeresen, hogy megkapta a legjobb színésznek járó díjat a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Ezzel Lemmon a négy legrangosabb filmfesztivál díját tudhatja magáénak, ami ezidáig egyedülálló.
1993-ban Robert Altman filmmaratonjában, a Rövidre vágva című moziban látható egy sor neves színész társaságában, majd egy nem várt nagy siker következett Matthau-val karöltve, a A szomszéd nője mindig zöldebb című vígjátékkal, melyben a két régi jó barát ellentétét alakítják, akik ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol tudnak. A mozi sikere után várható volt, hogy jön a folytatás; Még zöldebb a szomszéd nője semmivel sem maradt el az előző rész színvonalától és népszerűségétől. A filmben Sophia Loren is feltűnik.
1996-ban a Kenneth Branagh féle Hamlet filmadaptációban kapott egy kisebb szerepet, majd ezt követően 1997-ben a mára igazi kultuszfilmnek számító Tizenkét dühös ember tévéfilm-változatában vállalt főszerepet. Ugyanebben az évben ismét Matthau-val játszott együtt a Tengerre, tata! című vígjátékban.
1998-ban már utoljára szerepeltek együtt a filmvásznon, a korábbi sikerfilmjük folytatásában, a Furcsa pár 2.-ben. Az évtized végén Lemmon két televíziós produkcióban vállalt munkát; előbb a Majomperben, amely igaz történeten alapul, majd a Leckék az életrőlben, ahol egy halálához közeledő öregembert alakít, aki átadja minden bölcsességét és tudását egy ifjú újságírónak. Előbbiért Golden Globe-díj, utóbbiért Emmy-díj lett a jutalma. 2000-ben még munkát vállalt a Bagger Vance legendája filmben mint narrátor. Ezek voltak a színész utolsó munkái, mivel közben barátja, Walter Matthau elhunyt és emiatt Lemmon többé nem állt a kamerák elé.
Matthauval a terveik között szerepelt, hogy elkészítik még a Furcsa pár és a Még zöldebb a szomszéd nője harmadik részét.
Lemmon volt az egyik legjobban kedvelt színész Hollywoodban. Kétszer házasodott meg. Első felesége Cynthia Stone színésznő volt, akitől egy fia, Chris Lemmon született. A második neje szintén szakmabéli volt, Felicia Farrtól egy lánya van.
Lemmon lelkesedett a zongoráért és később meg is tanult játszani a hangszeren, emellett remekül tudott játszani harmonikán és hegedűn. 2001-ben vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, mely később a halálát okozta. Kaliforniában temették el, örök barátja és kollégája, Walter Matthau mellett.
Forrás: vintagenewsdaily.com, wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése