Louise Dresser amerikai színésznő.

Louise Dresser (Evansville, Indiana, 1878. október 17. – Woodland Hills, Kalifornia, 1965. április 24.) Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő. Egyike volt a vaudeville és a némafilm műfajában alkotók nagyjainak.

Louise 1878-ban látta meg a napvilágot az Indiana állambeli Evansville-ben, Ida és William Kerlin gyermekeként. Beceneve Lula volt. Édesapja mozdonyvezetőként dolgozott, egy balesetben hunyt el. Louise tizenöt évesen megnyert egy amatőr versenyt, amelynek díja egy szerződés volt egy operatársulattal Ohióban. Amint a lány elegendő pénzt keresett a visszaútra, vonatra szállt, de ahelyett, hogy hazatért volna, elment Chicagóba, hogy a show businessben maradhasson.

Tizennyolc évesen ismerkedett meg Paul Dresser dalszerzővel, aki egészen véletlenül ismerte Louise édesapját: gyerekként cukorkát és rágógumit árult a vonaton. Paul úgy döntött, hogy segít a mozdonyvezető lányának, ezért javasolta Louise-nak, hogy vegye át az ő vezetéknevét, és tegyenek úgy, mintha testvérek lennének. Mivel Paulnak volt egy író fivére is, Theodore Dreiser, ezért úgy esett, hogy Louise mindkét férfi húgává vált.

Paul két dalt írt Louise-nak (My Gal Sal és On The Banks of the Wabash), amivel sikeresen beindult a lány karrierje a vaudeville és a színház útján. Első férjétől, Jack Norworthtől 1908-ban elvált. 1910-ben ismerte meg második férjét, Jack Gardnert, akivel annak haláláig együtt maradt.

Louise Dresser első szerepét New Yorkban kapta meg 1906-ban az About Town című musicalben. A következő évben szerepelt The Girl Behind the Counter című musicalben, ami 260 előadást ért meg. Legnagyobb sikere azonban a két év alatt 882 előadást számlált Potash and Perlmutter című komédia lett. A Broadway után négy évig csak a vaudeville műfajában tevékenykedett, gyakran férje, Jack Gardner oldalán. 1922-ben lépett a filmiparba, ahol 350$/hetes fizetéssel kezdett. Ez hatalmas visszalépés volt a vaudeville pálya 2000$/hetes fizetéséhez képest, de jó kezdésnek bizonyult: három év alatt a tízszeresére nőtt a keresete. Filmeiben olyan középkorú nőket alakított, akik gyakran önzőek és kérlelhetetlenek voltak, mint például A vörös cárnő című filmben, ahol Marlene Dietrich oldalán volt látható. Sokoldalú színésznek számított – még azon felül is, hogy hangjátéka volt az egyik legnagyobb erőssége. Játszott melodrámában, westernfilmben, romantikus filmben és vígjátékban is.

Louise Dresser az első Oscar-díj jelöltjei között volt. A nominálást A Ship Comes In című némafilmért kapta, amiben egy magyar emigránst alakított. A díjat végül Janet Gaynor tudhatta magáénak.

1937-ben a színésznő nyugdíjba vonult, és önkénteskedni kezdett egy Woodland Hills-i ún. nyugdíjas közösségben (Motion Picture Country House and Hospital), amit különösképp a televízió és a mozgókép szakmájából nyugdíjazottaknak alapított a Motion Picture & Television. Bár Dresser úgy nyilatkozott, hogy vissza kíván még térni a filmezéshez, férje 1950-es halála megakadályozta ennek megvalósításában. 1960-ban csillagot kapott a Hírességek sétányán. 1965-ben hunyt el Woodland Hillsben, egy műtétet követően.

David Rollins és Louise Dresser

Forrás: wikipédia, listal.com