Helge Schneider német humorista és dzsesszzenész.

Helge Schneider (Mülheim an der Ruhr, Észak-Rajna-Vesztfália, 1955. augusztus 30. –) német humorista, író, rendező és dzsesszzenész. Munkásságának fő eleme az improvizáció.

Schneider Mülheim an der Ruhrban született, ahol a mai napig is él. Már gyermekkorában világossá vált zenei, különösen a zongora iránti tehetsége. Ötévesen kezdett zongorázni, hétévesen pedig csellózni. Ugyancsak már gyermekkorában megmutatkozott a humor iránti szeretete.

Eleinte jó diáknak számított, ám miután kapcsolatba került a kábítószerrel, teljesítménye rohamosan romlani kezdett, így félbehagyta az iskolát és műszaki rajzolónak kezdett tanulni.

1972-ben a Duisburgi Konzervatóriumban kezdett tanulni, ám itteni tanulmányait sem fejezte be. Ezt követően tájkertészként, dekoratőrként, állatgondozóként és kárpitosként dolgozott.

1977-től kezdve kizárólag művészként tevékenykedett: saját együtteseivel lépett fel, zenét szerzett, stúdiózenészként és színészként dolgozott. 1987-ben forgatta első saját filmjét, a Stangenfieber című rövidfilmet.

1985 és 1991 között társ-műsorvezetőként vezette a WDR nevű csatornán az Offshow című zenei műsort, amelyben rövid paródiákkal lépett fel és zenészeket interjúvolt meg. Szintén paródiákkal színesítette a Hessischer Rundfunk csatornán a Queens Palace című műsort.

1989-ben jelent meg első lemeze Seine größten Erfolge címmel.

1990-től kezdve vált Németország-szerte ismertté, miután rendszeres élő fellépéseket tartott. A színpadon máig abszurd történetekkel, parodisztikus slágerekkel és jazz-zenével szórakoztatja a közönséget. Előszeretettel vegyíti a magas és a szubkultúrát, az irodalmiasságot és a gyerekességet. Schneider saját magát úgy jellemzi, hogy „értelmet talál az esztelenségben”. Fellépéseinek fontos részét képezik ruhadarabjai, jelmezei is, amelyeket részben a hetvenes évek mára már komikusnak számító divatjából kölcsönöz. A színpadon előszeretettel visel „holdjárót”, furcsa napszemüveget és parókát.

Az igazi áttörés az 1992-ben megjelent Guten Tach című lemez és az 1993-ban megjelent Katzeklo című szám hozta meg neki. Ugyanebben az évben forgatta második mozifilmjét Texas – Doc Snyder hält die Welt in Atem címmel.

Amikor már-már kultikus sztárrá kezdett válni Németországban, két évre visszavonult a színpadtól. A művészetről alkotott elképzelésébe már nem fért bele, hogy rendszeresen nagy tömegek előtt lépjen fel, és hogy a média sztárt csináljon belőle.

1994-ben forgatta harmadik filmjét 00 Schneider – Jagd auf Nihil Baxter címmel, majd 1995-ben ismét színpadra állt egy nagyzenekarral. Azóta rendszeresen turnézik német nyelvterületen, könyveket ír és filmekben szerepel.

Az 1996-ban forgatott Praxis Dr. Hasenbein című film Schneider meglátása szerint nem volt kellően sikeres, így ezt követően nyolc évig nem készített új alkotást a mozi számára. 2003-ban a Mendy – das Wusical című darabbal meghódította a színház világát, majd egy évvel később a Jazzclub – Der frühe Vogel fängt den Wurm című filmmel tért vissza a filmvászonra.

2005-ben ismét színházi sikereket ünnepelhetett az Aprikose, Banane, Erdbeer – Kommissar Schneider und die Satanskralle von Singapur című színdarabbal.

2007 januárjában került a német mozikba legújabb alkotása, a Mein Führer – Die wirklich wahrste Wahrheit über Adolf Hitler című vígjáték, amelyben Schneider alakítja a Führert. Érdekesség, hogy ezt a szerepet már eljátszotta egyszer Christoph Schlingensief rendező 1987-es filmjében, a Menu Total címűben.

Schneider háromszor volt nős, három saját és egy örökbefogadott gyermek apja.

Forrás: wikipédia, listal.com