Bud Spencer olasz színész.

Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli (Nápoly, 1929. október 31. – Róma, 2016. június 27.) olasz úszó, vízilabdázó és színész, aki leginkább a Piedone-filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté. Pályáját sikeres sportolóként kezdte: ő volt az első olasz úszó, aki 100 m-es gyorsúszásban egy percen belüli eredményt ért el.

Már életében az európai filmtörténet egyik sokat emlegetett alakja. Filmjei Európa-szerte, azon belül is elsősorban hazájában, Németországban és Magyarországon legendássá váltak, de az Amerikai Egyesült Államokban sem ismeretlenek.

Alessandro Pedersoli és Rosa Facchetti fiaként született Nápoly Santa Lucia nevű városrészében.

Anyanyelve tulajdonképpen a nápolyi nyelv, ezt ő maga vallotta is. Albumot is jelentetett meg dalaiból, ahol énekel olaszul és nápolyiul egyaránt. A Piedone Afrikában c. filmben, amikor megkérdezik Piedonét (azaz Spencert), hogy ő olasz-e, azt feleli: Nem, nápolyi vagyok. Olaszországban a filmjeit ezért nápolyiról (és sok esetben az eredeti angolról) olaszra szinkronizálták, a legtöbb esetben Glauco Onorato kölcsönözte a hangját.

Édesapjának akkoriban vasgyára volt a nápolyi kikötőben, de amikor a gyár előtt horgonyzó hajó egy baleset során felrobbant, a vasgyár tönkrement. Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1943-ban a fővárosba költözött.

Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Ezután a római egyetem vegyészkara következett (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Ő másfél év múlva (1948 végén), míg családja 1950-ben tért haza. Folytatta az egyetemet, bár már nem a vegyészmérnöki, hanem a jogi karon, illetve a sportolást. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését, visszavonult a profi sportolástól.

16 éves ismeretség után barátnőjével, Maria Amatóval (Giuseppe Amato mozihálózat-tulajdonos lányával) 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).

Bár már korábban is szerepelt filmekben – első mozija a Quel fantasma di mio marito[10] volt –, csak első tengerentúli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával, és 1967-ben átköltözzön Amerikába.

Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát, és alkotta meg, majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Akkoriban divat volt angolos hangzású művésznevet választani, hogy ezáltal eladhatóbbak legyenek a western típusú filmek. A Spencer nevet egyik kedvelt színésze, Spencer Tracy tisztelete miatt választotta. Választott keresztneve, a "Bud" eredetéről a források eltérően szólnak. Egy verzió szerint termete miatta kapta (a bud rügyet, bimbót jelent), más források szerint kedvenc sörének márkája, a Budweiser, rövidítve Bud után, egy harmadik elmélet szerint már korábban megkapta barátaitól a Buddha becenevet.

Itt ismerkedett meg közelebbről Terence Hill-lel. Korábban Olaszországban egyszer már szerepeltek ugyanabban, mégpedig az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön, de közös jelenetük nem volt. Rögtön a forgatás legelején egy verekedős jelenetet készítettek elő a westernfilmhez, amelyben Spencer és Hill egymásnak esik egy folyó partján. Hill Spencer temetésén elmesélte, hogy ő fürge macskaként mozgott és több ütést leosztott társának, míg annak végül egyetlen nagy ökölcsapással kellett kiütnie. Sokáig töprengtek egy különleges ütési módon. Spencer ötlete volt, hogy Hill vállára mérjen egyet és attól partnere nyomban kidől. Hill nem találta túl viccesnek, ezért annyival kombinálta, hogy a csapás után előbb felkapta a lábát, és csak utána zuhant el. Hill korábban tanúja volt, ahogy a Piazza delle Muse téren lepuskázták a galambokat, és elmondása szerint azok is ilyenformán estek le a lövések következtében. Bud Spencer még több másik verekedős filmjében alkalmazta ezt a népszerűvé és legendássá vált ütési technikát.

1967-től 1985-ig nem kevesebb mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben mindketten külön utakra tértek: Spencer megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak.

Azóta csak önálló filmjei voltak, egyre kisebb számban, amíg 2003-ban abba nem hagyta a filmezést. 2010-ben tért vissza utoljára az I delitti del cuoco című filmsorozatban, amelyet Magyarországon 2013 elején a magyar RTL II tűzte műsorára Nincs kettő séf nélkül címmel. Budot Papp János szinkronizálta, miután addigi állandó hangjai, Bujtor István és Kránitz Lajos is elhunytak.

Bud Spencer és Terence Hill nem az egyetlen színészpáros az olasz filmgyártásban: az akkori időkben igen divatosnak számított a művészek gyakori párosítása. Spencert és Hillt megelőzően ma is legendásnak számító két szicíliai színész Franco Franchi és Ciccio Ingrassia komikus kettőse több mint harminc évig szórakoztatta a közönséget.

Még sok hasonló próbálkozás született színészpárosok megalkotására (némelyik Spencert és Hillt utánozva bunyós-párosként lépett fel), de ezek az epigonok többnyire messze elmaradnak Franco-Ciccio, vagy a Bud-Terence kettősöktől.

A párosról egy epigon is készült, vélhetően sikereiket próbálták meglovagolni, ami nem ritka az olasz filmeseknél. A hozzájuk hasonló megjelenésű Paul L. Smith és Antonio Cantafora főszereplésével 1975-ben, Guiliano Carnimeo rendezésében: Simone e Matteo: Un gioco da ragazzi, amely leginkább Az angyalok is esznek babot stílusjegyeit követi. A páros filmjeinek gyakori mellékszereplői, mint Claudio Ruffini is megjelennek a filmalkotásban. Hasonló próbálkozások nem történtek a páros utánzására. Spencer 2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben. 2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve (Bud Spencer: Különben dühbe jövök) ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is.

Fia, Giuseppe Pedersoli jelentette be halálhírét. Azt mondta, 86 éves édesapja nem szenvedett, csendesen ment el 2016. június 27-én, hétfőn, 18 óra 15 perckor. Mielőtt eltávozott, utoljára azt mondta: „Köszönöm”.

Forrás: wikipédia, listal.com