Nyikolaj Afanaszjevics Krjucskov (Moszkva, 1910. december 24. – Moszkva, 1994. április 13.) orosz szovjet színész. A szovjet filmek leggyakrabban szereplő és legnépszerűbb színészeinek egyike volt.
Moszkvai munkáscsaládban született, 1930-ig maga is gyári munkásként dolgozott. Először egy műkedvelő színjátszókör tagjaként állt színpadon. 1928-tól a moszkvai Munkásfiatalok Színházában lépett fel és tanult színészmesterséget, közben eltartotta a családot, dolgozott.
Borisz Barnet rendező fedezte fel a film számára. Az egyik előadáson figyelt fel rá és szerepet ajánlott neki a készülő Határvidékben, majd központi szerepet a két évvel később forgatott vígjátékában. Mindkét filmben egyik partnere a szintén pályakezdő Jelena Kuzmina volt, aki később bemutatta Mihail Romm rendezőnek. Romm a Sivatagi tizenhármakban fontos szerepet bízott rá, de utóbb visszavette tőle, mert Krjucskov a forgatásokon illuminált állapotban jelent meg. Még fiatal munkásként szokott rá az ivásra, és bár ez a szenvedélye későbbi forgatásokon is gondot okozott, mégis egyre több filmrendező kereste meg ajánlatával, amiket általában nem utasított vissza. Ivan Pirjev Traktoristák című zenés vígjátékának (1939) főszerepében kirobbanó sikert aratott. A seregtől leszerelt harckocsizó egy ukrajnai kolhoz traktoristája lesz, ahol természetesen elnyeri szíve választottja, a kiválóan dolgozó traktoristalány kezét (Marina Ladinyina alakítása).
Krjucskov az 1930-as és 1940-es években a szovjet nézők kedvenc férfi színésze volt. A rendezők azért is kedvelték, mert gyorsan beleélte magát bármilyen szituációba. Könnyed fesztelenséggel játszotta végig korának idealizált, megingásoktól és mélyebb lelki problémáktól többnyire mentes hőseit: határőrt (Mandzsu bestiák), sztahanovista bányászt (Szeptemberi éjszaka), pilótát (Cseremis, a hős testvére), tankos-kolhozistát (Traktoristák), vagy Konsztantyin Szimonov kanonizált művei filmváltozatainak alakjait (Legény a talpán, A haza nevében).
Az 1950-es évektől történelmi tárgyú művekben is feltűnt, de többnyire háborús, polgárháborús filmek állandó szereplője volt (Viharban nőttek fel, A negyvenegyedik, A halhatatlan garnizon, Ballada a katonáról). Az 1960-as és 1970-es évek kortárs témájú produkcióiban már megállapodott, bölcsebb, az elmúlt tragédiákra veteránként visszaemlékező figurákat keltett életre, nem ritkán főszereplőként. A mi házunk címében a háborúban eltűnt, de talán életben maradt fiát kutató idős bányászt alakít. Kimondottan neki írták a Városlakók moszkvai taxisofőrjének, az egykori frontkatonának hálás szerepét. Érett művészetét elmélyült, lélektanilag pontos ábrázolás jellemzi. Háború utáni pályafutásának legjobb munkái között említik a fiatalon elhunyt rendező, Vlagyimir Szkujbin két filmjében (Meghasonlás, Bírósági ügy), valamint Joszif Hejfic A Rumjancev-ügy és Georgij Danyelija Őszi maraton című filmjében nyújtott alakításait.
Az 1960-as években már a szovjet film élő legendájának számított, a belföldi filmfesztiválokon gyakran volt zsűritag, a szovjet filmművész küldöttségek résztvevőjeként többször külföldre látogathatott.
A veszélyesebb jelenetek forgatásán általában dublőrök nélkül dolgozott. Harmonikázott, énekelt, lovagolt, traktor vezetett, jeges vízbe merült, egyszer a repülőgép szárnyára is felugrott, több alkalommal kezét vagy lábát törte. A Front forgatásakor befeküdt az előre elkészített gödörbe, amely fölött az "ellenséges" tank valóban áthaladt.
Négyszer házasodott meg, három házasságából egy-egy gyermeke született. Az első házasságából Borisz; a másodikból kisebbik fia, Nyikolaj. Harmadik feleségét kevéssel az esküvő után szeme láttára gázolta halálra egy autó. 50 évesen ismerkedett meg a nála 20 évvel fiatalabb rendezőasszisztenssel, Ligyija Nyikolajevnával, aki végig társa maradt. Ebből a házasságából született lánya, Elvira.
Forrás: wikipédia, kino-teatr.ru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése