"A kutyák soha nem haraptak meg, csak az emberek." - Marilyn Monroe.
Norma Jeane Baker élete első hét évében Ida és Albert „Wayne” Bolenderrel élt. 1932-ben volt egy fekete-fehér kiskutyája, akit Tippynek hívtak. A kettő elválaszthatatlan volt – egyetlen gyerek sem szerette jobban a kutyát. Egyes források azt is elmondják, hogy elkísérte az iskolába, és kint várta. Körülbelül egy évet éltek együtt, mert Tippy 1933-ban meghalt.
Különféle történetek szólnak arról, hogy mi történt Tippyvel: egy szomszéd lőtte meg és ölte meg, mert ugatott, vagy egy szomszéd félbevágta a hasonló okok miatt. Norma Jeane annyira összetört, hogy Ida felhívta Gladyst, hogy jöjjön és segítsen neki eltemetni a kiskutyát. Ida még mindig depressziós volt, és egyre jobban aggódott, tudta, hogy a kis Normának az anyjára van a legnagyobb szüksége. Norma nem sokkal ezután az anyjához költözött. Érdekesség, hogy Marilyn befejezetlen filmjének, a Something's Got to Give-nek a forgatásán 1962-ben Tippy volt a család kutyája.
"Marilyn szerette az állatokat; Minden élőlényhez vonzódott. Több száz dollárt költött arra, hogy megpróbáljon megmenteni egy viharban megtépázott fát, és gyászolta a halálát. Szívesen fogadta a madarakat, faházakat és táplálékot biztosított a pázsitját meglátogató sok fajnak; aggódott értük a rossz időben. Aggódott a kutyák és macskák miatt. Volt egyszer egy kutyája, amely természeténél fogva nyugodt volt, de ő meg volt róla győződve, hogy depressziós. Minden tőle telhetőt megtett, hogy boldog legyen; azokon a ritka alkalmakon, amikor egy fergeteges piruettet csinált, Marilyn megölelte és megcsókolta és örömittas állapotban volt." – Norman Rosten, költő és barát.
Forrás: wikipedia, vintagenewsdaily.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése