John Conrad Nagel (1897. március 16. – 1970. február 24.) amerikai színész. 1940-ben megkapta az Életműdíjat (Academy Honorary Award), 1960-ban pedig három csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán.
Az iowai Keokukban született egy felső-középosztálybeli családban, zenész apja, Dr. Frank L. Nagel német származású és anyja, Frances (született Murphy) fiaként, aki a helyiek által elismert énekes volt. Nagel édesanyja korán meghalt, és művészi hajlamát mindig annak tulajdonította, hogy olyan családi környezetben nőtt fel, amely ösztönözte az önkifejezést. Amikor Nagel három éves volt, apja, Frank a Des Moines-i Highland Park College zenei konzervatóriumának dékánja lett, és a család odaköltözött.
A Highland Park College elvégzése után Kaliforniába ment, hogy karrierjét a viszonylag új mozgóképi médiumban folytassa, ahol 1,8 méteres magasságával, kék szemével és hullámos szőke hajával azonnal felkeltette a hollywoodi stúdió vezetőinek figyelmét.
Első filmje a Little Women 1918-as újramesélése volt, amely gyorsan felkeltette a közönség figyelmét, és Nagelt a némafilmsztárság útjára állította. Kitörési szerepét az 1920-as The Fighting Chance című filmben kapta, a svéd sztár, Anna Q. Nilsson oldalán. 1918-ban Nagelt beválasztották a The Lambs színházi klubba.
1927-ben Nagel Lon Chaney Sr., Marceline Day, Henry B. Walthall és Polly Moran oldalán szerepelt a Tod Browning által rendezett, mára elveszett horrorfilmben, a London After Midnight-ban. Sok más némafilmsztárral ellentétben Nagelnek nem okozott nehézséget a hangosfilmekre való áttérés. Bariton hangját tökéletesnek ítélték, így mindössze két év alatt mintegy harminc filmben szerepelt. Ezt az időt "nagy kalandként" írta le.
Olyan kitartóan dolgozott, hogy egy este, amikor feleségével moziba akartak menni, a Grauman's, Loew's és a Paramount mozijában játszott filmekben ő szerepelt. „Nem találtunk olyan színházat, ahol ne játszottam volna. Szóval hazamentünk. A következő évtizedeket azzal töltötte, hogy karakterszínészként szerepelt amit nagyon jól fogadtak a nagy horderejű filmekben. A rádióban is gyakran hallható volt, és számos figyelemreméltó szerepet kapott a televízióban.
1927. május 11-én azon 35 másik filmipari bennfentes között volt, akik megalapították a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiát (AMPAS); a mozgókép művészetének és tudományának előmozdításáért elkötelezett szervezet. Az alapításban részt vett további színészek: Mary Pickford, Douglas Fairbanks, Richard Barthelmess, Jack Holt, Milton Sills és Harold Lloyd. 1932 és 1933 között a szervezet elnöke volt. A Screen Actors Guild (SAG) alapító tagja is volt.
Nagel volt a házigazdája az 1930. november 5-én megtartott 3. Oscar- gálának, az 5. Oscar-gálának 1932. november 18-án, és társműsorvezetője volt Bob Hope mellett az 1953. március 19-i 25. Oscar- gálának.
Nagel volt az NBC Radio Alec Templeton Time című zenei varietéműsorának bemondója 1939 nyarán. Ő volt a házigazdája a Silver Theatre-nek, egy nyári csereprogramnak, amely 1937. június 8-án kezdődött. 1937 és 1947 között a Silver Theatre rádióműsor házigazdája és rendezője volt . Ezután 1948 és 1952 között a Celebrity Time című tévéjáték-műsort, 1953 és 1954 között pedig a DuMont Television Network Broadway to Hollywood című műsorát vezette.
1955. szeptember 14-től 1956. június 1-ig Nagel vezette a Hollywood Preview-t , a DuMont Television Network 30 perces műsorát, amely hollywoodi sztárokat mutatott be a közelgő filmekből készült klipekkel.
1961-ben ismét a televízióban, de színészi szerepben vendégszerepelt a Perry Mason című drámasorozatban, amelyben Nathan Clavert, egy műgyűjtőt és gyilkost alakított a "The Case of the Torrid Tapestry" című epizódban.
1962-ben vendégszerepelt a TV Western Gunsmoke című drámasorozat, "The Prisoner" című epizódjában, mint a bosszúszomjas Emerson Owen őrnagy.
Nagel háromszor nősült meg és vált el.
Nagel 1970-ben hunyt el New Yorkban, 72 éves korában.
Forrás: wikipedia, vintag.es
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése