Színészek és színésznők: Jean Renoir francia filmrendező és színész.

2023. február 11., szombat

Jean Renoir francia filmrendező és színész.

Jean Renoir (Párizs, 1894. szeptember 15. – Beverly Hills, Kalifornia, 1979. február 12.) francia filmrendező, forgatókönyvíró, színész, producer, író a 20. századi francia filmművészet kiemelkedő egyénisége. A második világháború előtt készített hangosfilmjeinek értékeire az új hullám filmes generációja hívta fel a figyelmet. Különösen François Truffaut művészetére volt hatással.

A híres impresszionista festő, Pierre-Auguste Renoir fia. Jean Renoir saját állítása szerint az 1920-as évek közepén kizárólag azért kezdett filmmel foglalkozni, hogy (első) felesége, Catherine Hessling filmszínésznő lehessen. Fokozatosan azonban őt magát is rabul ejtette az új művészet.

Alkotói pályáját három korszakra szokták osztani: némafilmjei, a világháború előtt Franciaországban forgatott hangosfilmjei és a többnyire átlagosnak ítélt harmadik, az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött korszakára. Első hangosfilmje a Babát purgálják, de ő maga a következőt, A szuka című filmjét tartotta pályája fordulópontjának. Legnagyobb hatású filmjeit az 1930-as évek második felében készítette, köztük volt A nagy ábránd is, mely hatalmas közönségsikert aratott. Ez a műve 1958-ban felkerült a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájára.

1940-ben az Egyesült Államokba távozott. Ott készült filmjei közül a legjelentősebb a Mindennapi kenyerünk (The Southerner), és csak évekkel a háború után tért vissza Európába, előbb egy olasz produkcióval (A királyné hintaja), majd ismét Párizsban forgatott. Élete utolsó éveit Kaliforniában töltötte.

Renoirt a filmtörténet a francia film egyik legnagyobb alkotójának értékeli, még akkor is, ha 1950 utáni filmjei jelentéktelenek. Tartalmi-formai eljárásaival sok tekintetben megelőzte az olasz neorealizmust (Toni) és a francia új hullámot (A vízből kimentett Boudu). Az 1939-es Játékszabály összefoglalója, csúcsa addigi pályájának, és talán az egész francia film fejlődésének. Egyrészt a háború kitörése miatt, másrészt művészi igényessége miatt premierje idején megbukott, későbbi felújításai révén ma a legfontosabb filmtörténeti hivatkozási alap.