IX. Icsikava Dandzsúró japán színész.

 IX. Icsikava Dandzsúró (Kudaime Ichikawa Danjūrō; Edo, 1838. november 29. – Tokió, 1903. szeptember 19.) a kabuki egyik kiemelkedő színésze és meghatározó alakja volt főleg a Meidzsi-restauráció idején. Az Icsikava Dandzsúró vérvonal kilencedik és egyben utolsó tagja. Az általa kigondolt és véghezvitt újításoknak köszönhetően maradt fent ez a neves műfaj a másik három klasszikus ( nó, a kjógen és a bunraku ) mellett.

1838. november 29-én született Szakai városban, Fukui prefektúrában, Edoban édesapja, VII. Icsikava Dandzsúró ötödik fiaként. Születésekor a Hidesi Horikosi (Hepburn: Hideshi Horikoshi) nevet kapta. Mivel szülei nem voltak legálisan házasok, Hidesit hét napos korában örökbe fogadta a Kavarazakiza színház igazgatója, VI. Kavarazaki Gonnoszuke (Hepburn: VI. Kawarazaki Gonnosuke). Apjától szigorú nevelést kapott a művészet terén.

1845-ben, mindössze hétévesen mutatta meg először színészi tehetségét Kavarazakiza színpadán, ahol kiérdemelte a III. Kavarazaki Csódzsúró nevet. Mint a Kavarazakiza örököse, már ilyen fiatalon lehetősége nyílt különböző szerepek elvállalására, hiszen ily módon szerzett színészi tapasztalatot. 1952-ben megszerezte az I. Kavarazaki Gondzsúró nevet az Icsi no Tani Futaba Gunki című darab szereplőjeként, Hacusima Goróként nyújtott alakításért. Sajnálatos módon két évvel később idősebb testvére, VIII. Icsikava Dandzsúró öngyilkosságot követett el. A következő év októberében egy természeti katasztrófa, az Ansei földrengés elpusztította Edo jelentős részét, s vele együtt a Kavarazakizát is. Gondzsúró és apja kénytelenek voltak az Icsimurazában továbbtevékenykedni. 1858-ban, húszévesen játszott először főszerepet az Icsimurazában bemutatott, II. Kavatake Sinsicsi által megírt Edo Zakura Kijomizu Szeigen című darabban. 1859 harmadik holdhónapjában vér szerinti apja, VII. Icsikava Dandzsúró elhunyt. Ugyanebben az évben Gondzsúró először játszotta el Muszasibó Benkei szerepét a Kandzsincsó című darabban.

1868-ban örökbefogadó apját halálra szúrta egy tolvaj. Gondzsúró megfogadta, hogy apja utolsó kívánságának eleget téve újraépíti a családi színházat, a Kavarazakizát. A következő évben felvette a VII. Kavarazaki Gonnoszuke nevet és az Icsimuraza zagasirája, azaz a színtársulat vezetője lett. Tetteinek és szerepléseinek következtében vált a legrangosabb és legtiszteltebb kabuki színésszé.

1873 szeptemberében sógora, Fukudzsiro kiérdemelte a VIII. Kavarazaki Gonnoszuke nevet, ő pedig Kavarazaki Szansó lett. 1874 júliusára befejeződött a Kavarazakiza újjáépítése. Mivel ezzel teljesítette az apjával szembeni kötelezettségeit, visszatért eredeti családjához és 37 évesen felvette a IX. Icsikava Dandzsúró nevet, amit VIII. Icsikava Dandzsúró halála óta senki sem érdemelt ki.

1876-ban ő lett a Moritaza vezető színésze. A színházat sajnos számos tűzeset és áttelepítés érte, ezért egy időre bezárták, s 1878-ban nyitották meg újra, mint Tokió első modern színháza, Sintomiza néven. Radikális reformok sorozatát kísérelte meg a kabuki színpadon és színészkedésben, a játékban, új, realisztikus "élő történelem" stílusú, kacurekigeki (Hepburn: katsurekigeki) darabokban játszott. Eleinte azonban a közönség ellenállt az új színháznak, így Dandzsúró hírneve visszaesett. A következő években felhagyott a színház vezetésével és olyan vidéki tartományokban turnézott, mint Kózuke és Simocuke.

1881-ben tért vissza Edoba. 1883 májusában játszotta el Fudó Mjó szerepét, aki egy fontos szimbólum a Naritaja (Hepburn: Naritaya) egyesületnek. A Naritaja társulat I. Icsikava Dandzsúró által lett megalapítva, ez volt az első neves céh a kabuki történelmében. Elnevezése a Narita Fudószon templomból származott, amely Fudó Mjó istenség (buddhizmusban Acsala) kultuszának szentelt.

Ötvenéves korában felkérték, hogy V. Onoe Kikugoróval, a kor másik kiemelkedő kabuki színészével és riválisával, valamint I. Icsikava Szadandzsival közösen adjanak elő Meidzsi császárnak egy kabuki darabot Inoue Kaoru külügyminiszter házában. A hatalmas áttörést jelentő előadást 1887. április 26-án mutatták be az uralkodónak. Következményképpen 1890-ben Ginzában megnyitották a Kabukizát. Ezután nem sokkal, 1898. május 25-én Dandzsúró összeállította és kiadta a Sin Kabuki Dzsúhacsibant (新歌舞伎十八番, Hepburn: Shin Kabuki Juuhachiban), ami az általa legjobbnak tartott, a Meidzsi-korszak kabukijára jellemző 18 darab gyűjteménye.

1894 körül Dandzsúró visszavonult és inkább a hagyományos stílusú előadásokban lépett fel. Az "élő történelem" kabuki sikerének hatására kifejlesztett egy új stílust, a harageit. 1899-ben alakította utoljára Muszasibó Benkeit a Kabukiza színpadán. Ugyanebben az évben ő és V. Onoe Kikugoró az első kabuki színészek, akik először jelentek meg filmen, a Momidszigariban.

1903 májusában lépett utolsó alkalommal színpadra, amikor három szerepet is játszott, többek között Tokugava Iejaszut is. Végül 1903. szeptember 13-án, 66 évesen hunyt el Tokióban. Szobrot kapott Aszakuszában, Tokió prefektúrában a Szenszódzsi buddhista templom közelében.

Forrás: wikipédia, listal.com