Színészek és színésznők: Lee J. Cobb amerikai színész.

2022. december 12., hétfő

Lee J. Cobb amerikai színész.

Lee J. Cobb, születési nevén Leo Jacoby (Bronx, New York, 1911. december 8. – Woodland Hills kerület, Los Angeles, Kalifornia, 1976. február 11.), amerikai színész. Gyakran alakított szigorú, nyers karaktereket, nyomozókat, bűnözőket, korrupt tisztviselőket, revolverhősöket, bírókat. Négy évtizedes pályája során száznál több mozifilmben és tévésorozatban szerepelt. Ismert Elia Kazan 1954-es A rakparton c. drámájából, vagy Sidney Lumet első mozifilmjéből, az 1957-es Tizenkét dühös ember-ből.

Orosz–román eredetű zsidó családban született. Apja Benjamin (Benzion) Jacoby nyomdai betűszedő munkás volt, anyja Kate Neilecht. Leo zenei tehetsége hamar megmutatkozott, kiválóan játszott hegedűn. 16 éves volt, amikor elhagyt a szülői házat és Hollywoodba ment szerencsét próbálni. Borrah Minevitch harmónika-zenekarához csatlakozott. Kabarészínpadokon, rövidfilmekben apró szerepet is kapott, de nem talált állandó munkát. Egy kézsérülés miatt fel kellett adnia a hangszeres zenészi pályát, hazatért New Yorkba. Rádiókészülékekkel házaló ügynökként dolgozott, közben számvitelt tanult a New York Egyetemen.

A színpadi pályáról azonban nem mondott le, 1931-ben ismét Hollywoodba utazott, és a Pasadena Playhouse színházban kapott színészi állást. Rádiós hangjátékokban is beszélt. 1934-ben apró epizódszerepet (Kent) kapott a Mr. Stanfield árnyéka (The Vanishing Shadow) című krimifilm-sorozatban.

1935-ben a New York-i Group Theatre társulatának tagja lett. Ezt a színházat a társadalmi problémák iránt elkötelezett műsorpolitika jellemezte. 1936-ban Elia Kazan rendező Cobb szerepeltetésével színre vitte Kurt Weill Johnny Johnson című darabját. Később Cobb nagy sikert aratott, mint Willy Loman, Arthur Miller: Az ügynök halála c. drámájának címszerepében, ugyancsak Elia Kazan rendezésében. Ezt a rendezést, Cobb főszereplésével, 1966-ban filmre vette a televízió is. Loman megformálásáért Cobbot Emmy-díjra jelölték.

Apró filmes epizódszerepei után, 1939-ben megkapta romantikus és kalandfilmes szerepeit. A második világháború idején az amerikai légierőhöz jelentkezett, remélve, hogy pilóta kiképzést szerezhet. Ehelyett a hadsereg rádiós szolgálatához osztották be, majd áthelyezték a mozgóképes részleghez (First Motion Picture Unit), itt a háborús erőfeszítéseket segítő jószolgálati és propaganda műsorok készítésében dolgozott. Tizedesi rangban szerelt le, a Victory Medal és az American Campaign Medal kitüntetésekkel.

A háború után keresett karakterszínészként tért vissza. Alkatának megfelelően legtöbbször domináns, autoriter személyiségeket formált meg, így bűnügyi filmek és film noirok sorában tűnt fel (Koch felügyelő a Johnny O’Clock-ban, Brian a Call Northside 777-ban, Mike Figlia a Tolvajok országútjában). Számos szerepében hitelesen alakított saját koránál sokkal idősebb karaktereket is.

A háború után, a Group Theatre számos művészével együtt a Cobb házaspárt is meggyanúsították, hogy kommunista szimpatizáns. Cobb két éven át megtagadta, hogy megjelenjen és vallomást tegyen az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt. Feketelistára tették, színészi pályája megszakadt, nem dolgozhatott. Előbb a felesége, azután Cobb is megtört, vallomást tett, és kiadta az Amerikai Kommunista Párt több tagjának nevét. Rehabilitálták, ismét kaphatott munkát Hollywoodban, a Bizottsűg által már korábban „betört” kollégái, Elia Kazan és Budd Schulberg mellett. Az 1960-es években Cobb kimagasló értékű drámai szerepeket alakított: így pl. korrupt szakszervezeti vezetőt alakított Elia Kazan 1954-es A rakparton c. filmjében, Karl Malden, Orson Welles és Rod Steiger társaságában, az egyik esküdtet játszotta Sidney Lumet első mozifilmjében, az 1957-es Tizenkét dühös ember-ben. 1960-ban a Leon Uris regénye alapján készült, Izrael állam alapítását heroizáló Otto Preminger-filmben, az Exodus-ban Cobb az Ari Ben Canaant játszó Paul Newman apját formálta meg. 1962-ben A vadnyugat hőskora című amerikai történelmi tablóban Ramsay seriffet játszotta, aki George Pepparddal karöltve legyőzi Eli Wallachot és rablóbandáját.

1962-ben Cobb megkapta a The Virginian című amerikai tévésorozat egyik főszerepét, Henry Garth bírót, ezt a szerepet 1966-ig megtartotta, 120 epizódon keresztül. Ezután ismét több mozifilmben játszott, köztük több, Olaszországban forgatott maffiafilmben is. 1969–1971 között ismét sorozat-főszerepet kapott a The Young Lawyers 25 epizódjában, egy tapasztalt vezető ügyvédet, aki fiatal ügyvédekből toborzott csapatot irányít, hogy kispénzű, rászoruló embereknek jogi védelmet nyújtsanak.

1968-ban Don Siegel rendező Coogan trükkje c. bűnügyi filmjében Clint Eastwooddal osztozott a főszerepen, ugyanebben az évben a társadalmi problémák iránt elkötelezett Damiano Damiani rendező Mint a bagoly nappal című maffia-filmjében Don Mariano maffivezért alakította, Claudia Cardinale és Franco Nero mellett. 1971-ben Michael Winner rendező A törvény nevében c. westernfilmjében Cobb főszerepet vitt, Burt Lancaster, Robert Ryan és Robert Duvall mellett.

Egyik utolsó nagy filmszerepét, Kindeman rendőrnyomozót 1973-ban játszotta el William Friedkin rendező Az ördögűző című, azóta klasszikussá vált horrorfilmjében, Max von Sydow és Linda Blair mellett.

1940-ben kötött házasságot Helen Beverley(wd) (Beverly, 1916–2011) színésznővel, aki jiddis nyelvű színpadokon és filmekben szerepelt. Két gyermekük született, Vincent és húga, Julie Cobb(wd) (1947); utóbbi később színésznő lett. 1952 júliusában a házasfelek elváltak. 1957 júniusában Cobb másodszor is megnősült, Helen Brako Hirsch tanárnőt vette el. A második házasságból, amelyből két újabb gyermek született, 1976-ban szintén válással végződött.

1976-ban hunyt el lakóhelyén, Los Angeles Woodland Hills nevű elővárosában, 64 évesen, szívinfarktus következtében. A Los Angeles-i Mount Sinai Memorial Park temetőben nyugszik.

1982-ben felvették a New York-i Amerikai Színházi Hírességek Dicsőséglistájára (American Theatre Hall of Fame).